PK BH 1983/63
PK BH 1983/63
1983.02.01.
I. Építkezéssel okozott jogsérelem megszüntetése iránti igényét a sérelmet szenvedő fél a bíróság előtt érvényesítheti. Ez nem zárja ki, hogy a sérelmet szenvedő fél az államigazgatási szervtől is jogvédelmet kérjen [Ptk. 7. §].
II. Károsodás veszélye esetén a jogsértő – az államigazgatási eljárástól függetlenül – a polgári jogszabályai szerint is kötelezhető a kár megelőzéséhez szükséges intézkedések megtételére [Ptk. 341. § (1) bek.].
A felperesek ingatlana közvetlenül szomszédos az alperesek tulajdonában álló társasházzal beépített ingatlannal. Ez a társasház 1971-ben épült. A társasház egyik sarka mindössze 2,30 méter távolságra van az alperesek lakóépületének hátsó falától. Itt halad az alperesek szennyvízcsatornájának nyomvonala is, olyan módon, hogy az alperesek szennyvízcsatorna-aknája a felperesek lakóépületének hátsó falától mindössze 75 cm távolságra van. A szennyvízcsatorna aknájából kifutó víz a talajt nedvesíti.
A felperesek épületük károsodására hivatkozva az államigazgatási szervekhez fordultak a szennyvízelvezető csatorna szivárgásának megszüntetése érdekében. A helyi államigazgatási szervek a per adatai szerint határozatokat hoztak a helyzet rendezése érdekében. Az alperesek azonban ezeknek a határozatoknak nem tettek eleget. Nincs megnyugtató adat arra, hogy ezek az államigazgatási eljárások végül is milyen eredménnyel zárultak.
A felperesek módosított keresetükben kérték: kötelezze a bíróság az alpereseket 30 865 forint kártérítés és járulékai megfizetésére, valamint arra, hogy „a szakszerűtlenül kivitelezett csatornát szakszerűen vitelezzék ki és a védőtávolságot az OÉSZ szerint tartsák be”.
Az elsőfokú bíróság utóbb kiegészített ítéletével az alpereseket egyetemlegesen 26 963 forint, kamatai és 1500 forint perköltség megfizetésére, valamint arra kötelezte, hogy a perbeli csatornát az OÉSZ szabályainak megfelelő védőtávolságra helyezzék át, míg a felpereseknek ezt meghaladó keresetét elutasította. A marasztalási összeg magában foglalja az alperesek ingatlanán levő kémény helyreállításának 8145 forintos, valamint a hátsó szerkezeti körítő válaszfal újjáépítésének 22 739 forintos költségét. E két tétel összesen 30 884 forintot tenne ki, ebből azonban a bíróság az újjáépítés folytán előálló minőségi különbség címén 3921 forintot levont; így alakult ki az alperesek marasztalásának 26 963 forintot kitevő összege.
A másodfokú bíróság ítéletével az első fokú ítéletet annyiban változtatta meg, hogy az alpereseket terhelő marasztalás összegét 7102 forintra szállította le és mellőzte az alpereseknek a csatorna áthelyezésére és perköltség fizetésére kötelezését, viszont a felpereseket 1200 forint első fokú és 3690 forint fellebbezési eljárási költségben marasztalta. A megyei bíróság a kiegészített bizonyítási anyag alapján azt állapította meg, hogy a főfal károsodását nem a szennyvízelvezető csatorna hibája okozta, ez csak a kémény, a válaszfal és a padozat megsüllyedésével van okozati összefüggésben, amelynek helyreállítási költsége az Igazságügyi Műszaki Szakértői Intézet szakvéleménye szerint 7102 forintot tesz ki.
A szennyvízcsatorna áthelyezésére irányuló kereseti kérelemmel kapcsolatban pedig azt fejtette ki, hogy „az illetékes államigazgatási szerv építési hatósági jogkörében eljárva az alpereseket jogerősen kötelezte a csatorna áthelyezésére, hibáinak kijavítására. Ennek végrehajtása államigazgatási útra tartozik. Tévedett és hatáskörét túllépte az elsőfokú bíróság, amikor ugyanerre kötelezte ítéletében az alpereseket. A megyei bíróság ezért az áthelyezésre vonatkozó ítéleti rendelkezését mellőzte, a marasztalás tőkeösszegét pedig 7102 forintra leszállította.”.
A másodfokú ítéletnek az ellen a része ellen emelt törvényességi óvás, amellyel az első fokú ítéletnek a szennyvízelvezető csatorna áthelyezésére vonatkozó ítéleti rendelkezését mellőzte, s így valójában a keresetet e részében az ismertetett indokolással elutasította, alapos.
A perben nem tisztázódott egyértelműen, hogy az illetékes államigazgatási hatóságok milyen határozatot (határozatokat) hoztak a szennyvízcsatorna áthelyezése, illetőleg a szivárgás megszüntetése kérdésében. Az iratok között található ugyan két államigazgatási határozat, ezekből azonban nem állapítható meg, hogy jogerősek-e, illetőleg az abban foglalt marasztaló rendelkezések teljesítése végrehajtás elrendelésével kikényszeríthető-e vagy sem.
Eltekintve attól, hogy az ügyben hozott államigazgatási határozat(ok) jogerős(ek)-e vagy sem, tévedett a másodfokú bíróság, amikor azt állapította meg, hogy a szennyvízelvezető csatorna hibáinak kijavítására, illetve áthelyezésére az elsőfokú bíróság hatáskörét túllépve kötelezte az alpereseket.
A per tárgyát alkotó jogvita elbírálását a jogszabály nem utalja más hatóság hatáskörébe, így a Ptk. 7. §-ából következően a felperesi igény érvényesítése bírósági útra tartozik. Ez a körülmény ugyanakkor nem zárja ki annak lehetőségét, hogy a felperesek a hatáskörben eljáró államigazgatási szervtől is jogvédelmet kérjenek, amikor is az említett szerv igényük alaposságát nem a polgári jog szabályainak figyelembevételével, hanem a vonatkozó építésügyi, illetőleg egyéb műszaki előírások alapján bírálja el.
A szennyvízcsatorna hibája és a felperesek károsodása közötti okozati összefüggést a másodfokú bíróság is megállapította. Az a helyzet tehát, amely a felperesek károsodását előidézte, a per adatai szerint a másodfokú ítélet meghozatalakor is fennállt. Ez a felpereseket további károsodás veszélyével fenyegeti. Ilyen esetben pedig az alperesek az államigazgatási eljárástól függetlenül is, a polgári jog szabályai szerint is kötelezhetők a további kár megelőzéséhez szükséges intézkedések megtételére [Ptk. 341. § (1) bek.]
Ez utóbbi körülmény sem teszi viszont szükségtelenné annak egyértelmű megállapítását, alkalmasak-e az említett államigazgatási határozatok arra, hogy a felpereseknek teljes jogvédelmet biztosítsanak. Ennek vizsgálata esetén lesznek ugyanis a felperesek abban a helyzetben, hogy a korábban előterjesztett keresetüket pontosítsák, megjelölve követelésük jogalapját, a kellő indokát adva annak, miért igényelnek az államigazgatási határozattal elrendelt intézkedéseken túlmenően bírósági jogvédelmet is.
A mindezek vizsgálatának mellőzésével hozott másodfokú ítélet megalapozatlan, ezért azt a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 274. §-ának (3) bekezdése alapján a törvényességi óvással támadott részében – a főköveteléshez kapcsolódó perköltség viselésére vonatkozó rendelkezésre is kiterjedően – hatályon kívül helyezte. Egyben a másodfokú bíróságot utasította az említett keretben új eljárásra és új határozat hozatalára. (P. törv. I. 20 419/1982. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás