PK BH 1983/66
PK BH 1983/66
1983.02.01.
I. A lakás részbeni használatára feljogosított tulajdonostársnak a közös tulajdon megszüntetése során legalább annyi jogot kell biztosítani, mint amennyi az egyéb jogcímen bentlakó nem tulajdonost megilletné. Ebből következően hozzájárulása nélkül legfeljebb megfelelő cserelakás felajánlása esetén lehet kötelezni a lakás elhagyására [Ptk. 148. § (2) bek.; PK 10. sz.].
II. Ha a lakáshasználat rendezésének alapjául szolgáló körülményekben olyan változás következett be, amelynek folytán a fennálló helyzet további fenntartása valamelyik fél lényeges, jogos érdekét sértené, a bíróság a lakáshasználatot a korábbitól eltérően is rendezheti [Csjt. 31. § (6) bek.. Ptk. 241. §. PK 391. sz.].
A peres felek házasságát a bíróság felbontotta és a közös lakás használatát a peres felek között akként osztotta meg, hogy az előszobából balra nyíló kisebb szoba kizárólagos használatra az alperest, az előszobából jobbra nyíló nagyobb szoba kizárólagos használatára a felperest jogosította fel a mellékhelyiségek közös használata mellett. A bíróság a peres felek házastársi közös vagyonát is megosztotta, és megállapította, hogy az ingatlan-nyilvántartásba még be nem vezetett házastársi közös lakás 87/187 részben a felperes különvagyona, a fennmaradó 100/187 résznek pedig a peres felek 1/2-1/2 arányban a tulajdonosai.
Az ítéleti rendelkezésnek megfelelően a telekkönyvi betétben 29 978/128/A.-20 hrsz. alatt felvett ingatlan 137/187 részben a felperes, 50/187 részben pedig az alperes javára nyert bejegyzést.
A felperes a keresetében a közös tulajdon megszüntetését kérte. Előadta, hogy az alperes illetőségét a beköltözhető érték alapulvételével hajlandó magához váltani és az ehhez szükséges 90 000 forintot az őt képviselő ügyvédi munkaközösségnél letétbe helyezte. Kérte, hogy a bíróság kötelezze az alperest a lakás elhagyására és állapítsa meg azt, hogy az alperes az elhelyezéséről saját maga köteles gondoskodni.
Az alperes a közös tulajdon megszüntetésére irányuló kereseti kérelmet illetően ellentétes nyilatkozatokat tett. Előadta, hogy a lakást nem hajlandó elhagyni, illetve másik megfelelő lakásra tart igényt. Erre tekintettel a felperes bejelentette, hogy amennyiben az alperes a kiköltözést nem vállalja és a bíróság a kiürítésre, valamint az elhelyezési kötelezettségre vonatkozó kereseti kérelmet nem tartja teljesíthetőnek, az esetben a lakott érték alapulvételével kéri a közös tulajdon megszüntetését.
A kerületi bíróság megváltás ellenében a perbeli öröklakásnak az alperes nevén álló 50/187 részét a felperes tulajdonába adta és az alperest a felperes tulajdonjoga bejegyzésének tűrésére kötelezte. Kötelezte a felperest, hogy megváltási ár címén 65 240 forintot 15 nap alatt fizessen meg az alperesnek, míg az alperest arra kötelezte, hogy a lakást 15 napon belül bocsássa a felperes kizárólagos rendelkezésére; egyben megállapította, hogy az alperes másik megfelelő lakásra tarthat igényt és elhelyezéséről a lakásügyi hatóság gondoskodik.
Az ítélet indoklása szerint a PK 412. számú állásfoglalással módosított PK 391. számú állásfoglalás értelmében, ha a közös lakás valamelyik házastárs kizárólagos tulajdona, a lakáshasználat általában a tulajdonost illeti. A jelen ítélet alapján a felperes az ingatlan egyedüli tulajdonosává vált, ezért a lakás kizárólagos használata is őt illeti. A bíróság a megváltási árat az ingatlanforgalmi vállalat értékbecslése alapján a részbeni lakottság esetén irányadó 300 000 forint alapulvételével állapította meg, levonva abból a még fennálló kölcsöntartozást. A bíróság álláspontja szerint az alperes jóhiszemű jogcím nélküli lakáshasználó, másik megfelelő lakásra jogosult, és erről a lakásügyi hatóság gondoskodik.
Az ítélet fellebbezés hiányában első fokon jogerőre emelkedett.
A jogerős ítélet ellen emelt törvényességi óvás alapos.
I. A bíróság a perbeli lakás használatát a házasság felbontásával egyidejűleg rendezte. A vonatkozó jogerős ítélet szerint az alperes egy szoba kizárólagos és a mellékhelyiségeknek a felperessel közös használatára jogosult.
A Legfelsőbb Bíróság PK 10. számú állásfoglalása alapján kialakult ítélkezési gyakorlat (P. törv. II. 20 205/1980/4. számú törvényességi határozat) értelmében a lakás részbeni használatára feljogosított alperesnek a közös tulajdon megszüntetése során legalább annyi jogot kell biztosítani, mint amennyiben az egyéb jogcímen bentlakó, nem tulajdonost megilletné. Ebből következik, hogy az alperest hozzájárulása nélkül legfeljebb megfelelő cserelakás felajánlása esetén lehetett volna kötelezni a lakás elhagyására.
Az alperes a lakás kiürítését nem vállalta, a felperes másik lakást nem ajánlott fel, ezért a közös tulajdon megszüntetésére csak az alperes bentlakása mellett, a lakott vagy részben lakott érték alapulvételével kerülhetett volna sor.
II. A per tárgya nem a volt házastársak lakáshasználatának rendezése, hanem a közös tulajdon megszüntetése. Ebből következik, hogy a bíróság tévesen hivatkozott a PK 391. számú állásfoglalásra és tévesen jutott arra a következtetésre, hogy a közös tulajdon megszüntetése eredményeként a felperest az egész lakás használata megilleti. Az említett állásfoglalás a házastársi lakáshasználat rendezése esetén, annak az ítéletben kiemelt része pedig akkor irányadó, ha a közös lakás valamelyik házastárs különvagyonába tartozik.
III. Ebből következik, hogy a bíróság tévesen járt el, amikor a kiürítésre kötelezéssel egyidejűleg megállapította, hogy az alperes részére másik megfelelő lakásról a lakásügyi hatóság gondoskodik.
A felperes arra hivatkozással kérte a közös tulajdon megszüntetését, hogy az 1976-ban született Tamás nevű gyermekre tekintettel mindkét szobára szüksége lenne és új házasságot kíván kötni. Előadta azt is, hogy az alperes a házasság felbontása óta csak időnként jelenik meg a közös lakásban, „életvitelszerűen” máshol tartózkodik. Az alperes ezt tagadta.
A PK 391. számú állásfoglalás értelmében, ha a lakáshasználat rendezésének alapjául szolgáló körülményekben olyan változás következett be, amelynek folytán a fennálló helyzet további fenntartása valamelyik fél lényeges jogos érdekét sértené, a bíróság a lakáshasználatot a korábbitól eltérően is rendezheti.
Az a körülmény, hogy a közös gyermek időközben 12 éves lett és a felperes új házasságot kíván kötni, a lakáshasználat eltérő rendelkezésének alapjául szolgáló változásnak is tekinthető. Lényeges azonban az, hogy az alperesnek szüksége van-e a továbbiakban a lakás használatára, és megfelel-e a valóságnak, hogy a közös lakásban csak időlegesen tartózkodik, egyébként pedig máshol lakik.
A Pp. 146. §-ának (3) bekezdése értelmében, ha a bíróság megítélése szerint a kereseti kérelem nem meríti ki a felperest megillető jogokat, erre a felperest figyelmeztetni kell, illetőleg magyarázatot kell tőle kérni.
A bíróságnak e jogszabályi rendelkezés alapján fel kellett volna hívnia a felperes figyelmét arra, hogy a közös tulajdon megszüntetésén túl a lakáshasználatnak a korábbitól eltérő rendezését is kérheti és az erre vonatkozó kérelmet előterjesztheti, illetőleg a bíróság valójában ezt a kérdést a közös tulajdon megszüntetésén belül az érdekelt fél kérelmére külön viszontkereset nélkül is vizsgálhatja és elbírálhatja.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 274. §-ának (3) bekezdése alapján a kerületi bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította. (P. törv. II. 20 222/1982. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás