PK BH 1983/69
PK BH 1983/69
1983.02.01.
Az unoka akkor jogosult a nagyszülő bérleti jogviszonyának a folytatására, ha a bérlő halálakor ténylegesen és életvitelszerűen a lakásban lakott [1/1971. (II. 8.) Korm. sz. r. 80. § (2) bek.].
A B.-i L. körút 64. I. em. 10. szám alatti 3 szobás komfortos tanácsi bérlakás bérlője a kiskorú felperes nagyapja, P. J. volt. A nevezettel 1944. év óta családtagként együtt lakott távoli rokona, V. K.-né. P. J. 1979. október 7-én kórházba került. Kórházi tartózkodása idején, 1979. október 18-án bejelentkezett lakásába unokája, a felperes. P. J. 1979. október 29-én a kórházban meghalt.
Ezt követően a felperes és a beavatkozó közösen kérték, hogy a lakásügyi hatóság utalja ki részükre a perbeli lakást. Az első fokú lakásügyi hatóság 1980. március 4-én kelt határozatával a kérelmet elutasította. Azt állapította meg, hogy a felperes nagyapjával annak életében nem lakott együtt a perbeli lakásában, így nem jogosult a bérleti jogviszony folytatására; V. K.-né pedig nem állott a bérlővel olyan kapcsolatban, amely a lakásbérleti jogviszony folytatására jogi lehetőséget biztosítana. A nevezett jóhiszemű jogcím nélküli lakáshasználónak minősül.
A másodfokú lakásügyi hatóság 1980. szeptember 16-án kelt határozatával az első fokú határozatot helybenhagyta.
A felperes keresetében a jogerős államigazgatási határozat hatályon kívül helyezését kérte. Előadta, hogy a lakásba történt bejelentkezését megelőzően már korábban is állandó jelleggel nagyapja lakásában lakott. Ennek oka az volt, hogy tanulmányai folytatására itt külön szoba állt rendelkezésére, emellett nagyapja gondozása érdekében is szükség volt az ottlakására.
Az alperes a kereset elutasítását kérte.
Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította. A bíróság azt állapította meg, hogy a felperes a nagyapja életében nem lakott a perbeli lakásban.
A fellebbezés folytán eljárt másodfokú bíróság az első fokú ítéletet megváltoztatta, az alperes határozatát – az első fokon eljárt államigazgatási szerv határozatára is kiterjedően – a felperesre vonatkozó részében hatályon kívül helyezte és az alperest új eljárásra kötelezte. Álláspontja szerint a lakásba történt bejelentkezés vélelmet állapít meg a beköltözésre nézve, s e vélelem meggyőző megdöntése az alperes feladata volt. A lefolytatott bizonyítás adatai pedig a felperes bejelentéséhez fűzött vélelmet nem döntötték meg.
A jogerős ítélet ellen emelt törvényességi óvás alapos.
A módosított 1/1971. (II. 8.) Korm. számú rendelet (R.) 80. §-ának (2) bekezdése szerint a bérlő halála esetén a lakásbérleti jogviszonyt – egyebek mellett – az egyeneságbeli rokon is folytathatja, ha a bérlő halálakor állandó jelleggel a lakásban lakott.
A lakásbérleti jogviszony folytatására tehát akkor kerülhet sor, ha az egyeneságbeli rokon ténylegesen a lakásban lakott és azt életvitelszerűen használta. A per adatai az adott esetben nem igazolták azt, hogy a felperes – nagyapja halálakor vagy az azt megelőző időben – a perbeli lakásban bent lakott volna állandó jelleggel.
A felperes nagyapjának halálakor 15 éves volt, iskolai tanulmányokat folytatott. A XXI. kerületben járt iskolába, ugyanott, ahol szüleivel együtt, a szülei tulajdonában álló kétszintes családi házban lakott. A kiskorú még maga is szülői felügyeletre és ellátásra szorult, ezt az ellátást a szülői házban biztosították részére, oda járt étkezni, ott történt a róla való gondoskodás. Abból a körülményből, hogy esetenként nagyapját meglátogatta, még nem lehet azt a következtetést levonni, hogy nagyapja lakásába átköltözött volna. Még akkor sem, ha nagyapjának kórházba kerülése után állandó jelleggel e lakásba be is jelentkezett.
A per adatai egyértelműen azt igazolják, hogy a felperes a nagyapja életében mindvégig életvitelszerűen szüleinek XXI. kerületi lakásában lakott, és életmódjában akkor sem következett be változás, amikor nagyapja lakásába átjelentkezett. Ez a bejelentkezés csupán formális volt.
Miután pedig a felperes a nagyapja halála idején, de azt megelőzően sem lakott állandó jelleggel nagyapja lakásában, az R. 80. §-ának (2) bekezdésében foglaltak szerint a bérleti jogviszony folytatására nem volt jogosult.
Nem volt tehát törvénysértő az államigazgatási hatóságnak a lakás kiutalása iránti kérelmet elutasító határozata, ezzel szemben törvénysértő volt az a jogerős ítélet rendelkezés, amely az államigazgatási határozatot hatályon kívül helyezte.
A Legfelsőbb Bíróság ezért a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte, az elsőfokú bíróság ítéletét pedig helybenhagyta és az alaptalan fellebbezés folytán a felperest és a beavatkozót kötelezte a másodfokú eljárási költség megfizetésére [Pp. 78. §-ának (1) bekezdése]. (P. törv. III. 20 368/1982. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás