PK BH 1983/72
PK BH 1983/72
1983.02.01.
A mezőgazdasági termelőszövetkezet földjáradék-fizetési kötelezettsége a földhasználat teljes tartamára fennáll. A tulajdonos haláláig tartó és még ki nem fizetett földjáradék a hagyatékhoz tartozik, ezért azt az örökösnek ki kell fizetni [1967. évi III. tv. 38. §; 7/1967. (X. 24.) MÉM sz. r. 22. § (2) bek.].
A perbeli 4 ha 3373 m2 nagyságú külterületű föld özv. M. G.-né tulajdona volt. A földet a Lenin MGTSZ használta. A használat fejében a tulajdonosnak évi 2941 Ft földjáradékot fizetett.
Özv. M. G.-né 1980. december 8-án elhunyt. Hagyatékát az állami közjegyző végzésével a felperesnek mint egyedüli törvényes örökösének adta át. Az átadott hagyaték tárgya volt az örökhagyó nevén nyilvántartott ingatlanok mellett „az 1980. évi 2941 Ft földjáradék”.
A járási földhivatal az 1981. június 11-én hozott határozatával megállapította, hogy a hagyatékhoz tartozó föld 1981. február 28. napjával „megváltás ellenében” az alperesi termelőszövetkezet tulajdonába került, mivel az örökös nem termelőszövetkezeti tag. A megváltási árat 8345 Ft-ban határozta meg.
Az alperes az 1980-as gazdasági évre járó 2941 Ft földjáradék kifizetését megtagadta azzal az indokkal, hogy azt beszámította a megváltási árba.
A felperes fizetési meghagyásban követelte a 2941 Ft földjáradék megfizetését.
Az alperes ellentmondásában a kereset elutasítását kérte a módosított 7/1967. (X. 27.) MÉM számú rendelet 22. §-ának (2) bekezdésében foglaltakra hivatkozással, továbbra is állítva a követelt földjáradék beszámításának jogszerűségét.
Az elsőfokú bíróság ítéletével a felperes keresetének helyt adott. Az alperes ellenkérelmét nem találta alaposnak arra hivatkozással, hogy a perbeli esetben „a megváltási év 1981., nem pedig 1980. év”. A megváltás évében esedékes földjáradék az 1981. évre esedékes földjáradék lett volna, tehát ezt a földjáradékot lehetett volna beszámítani a megváltási határozatban megjelölt összegben. Egyébként is az 1980. évi földjáradék még az örökhagyót megillette volna, mivel 1980. év decemberében halt meg, így azt a felperes megörökölhette.
Az alperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság a keresetet elutasító ítéletét azzal indokolta, hogy a 12/1977. (III. 12.) MÉM számú rendelet 17. §-a (3) bekezdésének rendelkezéséből következően az 1980. évi földjáradék az 1981. február 17-én megtartott zárszámadáson vált esedékessé a jóváhagyással. Ezért az alperes jogosult volt a 2941 Ft földjáradékot beszámítani a megváltási árba.
A másodfokú ítélet ellen törvénysértés miatt emelt törvényességi óvás alapos.
A földtulajdon és földhasználat továbbfejlesztéséről szóló, az 1976. évi 34. számú tvr.-rel módosított 1967. évi IV. törvény végrehajtási rendelete, a 3/1977. (I. 10.) MÉM számú rendelettel módosított 7/1967. (X. 24.) MÉM számú rendelet (Vhr.) 22. §-ának (2) bekezdése a következőket mondja: „A kívülálló tulajdonos részére fizetendő megváltási árba be kell számítani a megváltás évében esedékes földjáradék, illetve haszonbér arányos részét”. Ennek a jogszabálynak a helytelen értelmezésén alapszik a jogerős ítélet.
A mezőgazdasági termelőszövetkezetekről szóló, az 1977. évi 9. számú tvr.-rel módosított 1967. évi III. törvény 38. §-a szerint a termelőszövetkezet a használatában lévő föld után a jogszabályban megállapított mértékű földjáradékot köteles fizetni. Ez a fizetési kötelezettség a földhasználat teljes tartamára fennáll. A termelőszövetkezet tehát mindaddig köteles az általa használt és más tulajdonában lévő föld után haszonbért vagy földjáradékot fizetni, amíg a földet nem saját tulajdonaként használja. Az 1967. évi IV. törvény 4. §-ának b) pontja szerint a kívülálló által örökölt föld a termelőszövetkezet tulajdonába kerül megváltás ellenébe. A föld tulajdonosának a halála tehát azzal a következménnyel jár, hogy ha az örökös kívülálló nem termelőszövetkezeti tag, a föld szövetkezeti tulajdonba kerül. A tulajdonváltozás időpontja a földtulajdonos termelőszövetkezeti tag halálának a napja. Eddig a napig tehát a termelőszövetkezeti tag tulajdonost illeti meg a földjáradék. Így a tulajdonos haláláig járó és még ki nem fizetett földjáradék a hagyatékhoz tartozik, ezért azt az örökösnek ki kell fizetni.
Ez az okfejtés nem ellenkezik az alperes által felhívott és már ismertetett Vhr. 22. §-ának (2) bekezdésében foglalt rendelkezéssel. Nem hagyható ugyanis figyelmen kívül, hogy az említett rendelkezés a földjáradék „arányos” részének beszámíthatóságáról szól. Ez utóbbi megszorító rendelkezésből a perbeli esetben is az következik, hogy miután az egy összegben meghatározott, az 1981. évben esedékessé váló, illetőleg kifizethető földjáradék a földnek az 1980-as évben történő egész évi használatáért illette meg az arra jogosultat, amennyiben a földjáradék-fizetési kötelezettség alapja a használat évében nem az év végén szűnik meg, hanem annál korábban, a megszűnést követő időre is elszámolt földjáradékra a korábbi jogosult már nem tarthat igényt, így ennek az összegnek az erejéig kerülhetne sor beszámításra. Minthogy az örökhagyó az 1980-as év végén, decemberben halt meg, ezért az egész évre esedékes teljes összegű földjáradék megilleti őt, így az esedékes földjáradéknak nem volt olyan része, amely beszámítható lett volna.
A jogerős ítélet az elutasító döntést a mezőgazdasági termelőszövetkezetekről szóló törvény végrehajtási rendeletének, a 12/1977. (III. 12.) MÉM számú rendeletnek a 17. §-ával indokolja. Ez a jogszabály is használja az esedékesség szót, de azzal kapcsolatban, hogy mikor kell kifizetni a földjáradékot. Miután a zárszámadás az 1967. évi III. törvény 50. §-a szerint a termelőszövetkezet gazdálkodásáról készített beszámoló, ennek idejéhez kötődik minden olyan fizetés, amelyet a szövetkezeti tagok az éves gazdálkodás eredményének lezárása után kapnak meg. A zárszámadó közgyűlés megtartására általában a következő év első hónapjaiban kerül sor. Ekkor kerül kifizetésre az előző évre járó egyéb juttatások között a földjáradék is. Ez a jogszabály tehát az esedékesség kifejezéssel azt határozza meg, hogy a termelőszövetkezeti tagok részére mikor kell kifizetni a megelőző időszakokra járó szolgáltatásokat, juttatásokat.
Tévedett tehát a másodfokú bíróság, amikor a szolgáltatások teljesítésének idejét meghatározó rendelkezést úgy értelmezte, hogy a megváltás évét megelőző gazdasági évben történt földhasználat után járó földjáradékot be kell számítani a megváltási árba. Ez az értelmezése azt eredményezné, hogy az 1980 decemberében elhunyt földtulajdonos mezőgazdasági ingatlanát a termelőszövetkezet egy éven keresztül ellenszolgáltatás nélkül használta volna.
Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 274. §-ának (3) bekezdése alapján a támadott másodfokú határozatot hatályon kívül helyezte, egyben a jogszabályoknak megfelelő határozatot hozva az elsőfokú bíróság érdemben helyes ítéletét helybenhagyta [Pp. 253. § (2) bek.]. (P. törv. I. 20 557/1982. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás