GK BH 1983/81
GK BH 1983/81
1983.02.01.
A vasúti fuvarozó magatartása miatt felmerült kirakási késedelem esetén az átvevő nem köteles kocsiálláspénzt fizetni, viszont ez esetben is az elvárható gondossággal kell eljárnia a vasúti kocsi mielőbbi kiürítése érdekében [3/1960. (V. 13.) KPM sz. r.-tel közzétett Vasúti Árufuvarozási Szabályzat (VÁSZ) 47. cikk 7. §, III. sz. kieg. hat.].
A felperes részére ciszternás metanol érkezett külföldről. A vagonból a határon vett minta alapján a MERT megállapította, hogy a küldemény a minőségi előírásoknak megfelelt. Ezt követően a fuvarozó alperes a küldeményt magyar tartálykocsiba fejtette át, és augusztus 23-án a címzettnek kiszolgáltatta. A címzettnél történt mintavétel eredménye viszont a küldemény szennyezettségét mutatta ki, ezért különböző intézkedéseket tettek, de a küldemény továbbra is a tartálykocsiban maradt. Ezért 13 hónap múlva az alperes 1 843 600 Ft kocsiálláspénzt számított fel, s ezt az összeget le is emelte.
A felperes keresetében 1 843 600 Ft és ennek 1979. szeptember 25-től járó évi 15%-os kamata megfizetésére kérte kötelezni az alperest. Álláspontja szerint a küldemény szennyeződése az alperesnél következett be, az áru a rendeltetési célnak nem felelt meg, ezért maradt a tartálykocsiban.
Az alperes védekezésében vitatta felelőssége jogalapját. Arra hivatkozott, hogy a küldeménynek a tartálykocsiból történő késedelmes kirakása a felperesnek felróható. Egyébként utalt arra, hogy a kocsiálláspénz felszámítása a VÁSZ 47. cikkének 7. §-a alapján történt.
A címzett a perbe a felperes pernyertessége érdekében beavatkozott.
Az elsőfokú bíróság a felperes keresetének azzal az indokolással adott helyt, hogy a küldemény szennyeződése nem a beavatkozó telephelyén következett be, hanem az alperes által adott szennyezett tartálykocsi okozta a metanol minőségromlását. Mivel a minőségromlással okozati összefüggésben merült fel a kocsiálláspénz, az alperes tartozik azt visszafizetni.
Az ítélet ellen az alperes fellebbezett. Kiemelte, hogy a felperes, illetve a beavatkozó a küldeményt teljesen indokolatlanul több mint egy éven át nem rakta ki, a tartálykocsit tárolónak használta, és e súlyos mulasztás következménye a kocsiálláspénz felmerülése.
A fellebbezés annyiban alapos, hogy az eddig megállapított tényállás megnyugtató döntés hozatalához nem elegendő.
Az alperes a VÁSZ 47. cikkének 7. §-a – III. sz. kiegészítő határozmány – szerint, amennyiben az átvevő a küldeményt a kirakási határidő alatt nem rakta ki, a kirakási határidő lejártától a késedelem idejére folyamatosan kocsiálláspénzt számíthat fel. Ez azonban nem jelenti azt, hogy az alperes magatartására visszavezethető okból történő kirakási késedelem esetén is köteles az átvevő kocsiálláspénzt fizetni.
Kétségtelen ugyan, hogy az alperes hibájára vezethető vissza a késedelmes kirakás, ez azonban nem menti fel az átvevőt az alól, hogy a kirakás érdekében ne a leggondosabban járjon el. Ennek folyományaként az átvevő köteles volt mindent megtenni a tartálykocsi mielőbbi kiürítése érdekében. Ebből következik, hogy nem lehet az alperest kizárólag azon az alapon a teljes kocsiálláspénz visszafizetésére kötelezni, hogy a küldemény szennyezettsége az ő hibájára vezethető vissza, hanem vizsgálni kell, hogy az adott helyzetben mennyi időre volt az átvevőnek (beavatkozónak) indokoltan szükségese a tartálykocsi kiürítéséhez, esetleg az anyag ideiglenes tárolásának megoldásához.
Az elsőfokú bíróság ezt a kérdést, vagyis hogy a beavatkozó mit tehetett volna a tartály mielőbbi kiürítése érdekében, egyáltalán nem vizsgálta, jóllehet e nélkül az ügyben megnyugtató döntés nem hozható.
Egymagában az a tény, hogy a felperes az árukár miatti igénynek a törvényes határidőn belül, a jogszabályban előírt módon való érvényesítését elmulasztotta, nem zárja ki a kocsiálláspénz visszakövetelésének lehetőségét. A kocsiálláspénz felmerülése ugyanis szintén a tartálykocsi szennyezettségével áll összefüggésben, de az független a kártérítési igénytől és annak felelősségi szabályaitól.
Mivel a kocsiálláspénz számítása óránkénti kirakási késedelem alapján történik, a beavatkozó számára a tartálykocsi mielőbbi kiürítéséhez indokoltan szükséges időtartam meghatározására kell törekedni.
A bizonyításnak a megjelölt szempontoknak megfelelő lefolytatása végett a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. §-ának (3) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte és e bíróságot a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára utasította. (Legf. Bír. Gf. III. 30 284/1981. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás