GK BH 1983/85
GK BH 1983/85
1983.02.01.
A külkereskedelmi bizományos nem hivatkozhat a perlési megbízás hiányára, ha nem adott a megbízó számára kellő tájékoztatást a külföldi fél elleni igényérvényesítés helyzetéről, a perindítás feltételeiről és várható eredményéről [32/1967. (IX. 23.) Korm. sz. r. 23. § (1) és (2) bek.].
A felperes keresetében kártérítés címén 24 491 Ft-nak és kamatának megfizetésére kérte kötelezni a bizományos alperest, mert az az importált festékküldeményre vonatkozó mennyiségi kifogását nem érvényesítette a külföldi szállítóval szemben.
Az elsőfokú bíróság kötelezte az alperest 19 955 Ft-nak és kamatának megfizetésére, az ezt meghaladó keresetet pedig elutasította. Az ítélet indoklása szerint a felperes 1978. november 9-én bejelentette az alperesnek az importált festékküldemény mennyiségi hiányát, megküldte részére a hiány tényét igazoló okmányokat, és kérte az igény érvényesítését. Az alperes csupán bejelentette a felperes kifogását, azt azonban per útján nem érvényesítette. A felperes megkísérelte a vasúti fuvarozóval szemben érvényesíteni a követelést, a felszólamlását azonban a fuvarozó elutasította, mert a küldeményt a külföldi szállító rakta a vagonban, annál a vasút nem működött közre, és a károsodás a berakás során keletkezett. Az elsőfokú bíróság azért kötelezte az alperest a felperes kárának részbeni megtérítésére, mert az igény a külföldi szállítóval szemben elévülés miatt ma már nem érvényesíthető, és az alperes volt az, aki a követelést elévülni hagyta, és elmulasztotta a szükséges intézkedéseket.
Az alperes az ítélet ellen fellebbezett. Kifogásolta, hogy a felperes elévülni hagyta a kárigényét a vasúttal szemben, mert tudomásul vette a felszólamlás elutasítását. Utalt arra, hogy ő a kifogást a külföldi szállítónak bejelentette, annak elutasításáról a felperest tájékoztatta, és a felperes nem szólította fel őt a külföldi fél perlésére.
A fellebbezés nem alapos.
A 32/1967. (IX. 23.) Korm. sz. rendelet 23. §-ának (1) bekezdése értelmében a bizományos a feladatkörébe tartozó minden intézkedést köteles megtenni annak érdekében, hogy a megbízót fenyegető károkat elhárítsa, illetőleg a bekövetkezett károkat enyhítse. A (2) bekezdés szerint pedig ennek érdekében köteles a bizományi szerződés alapján harmadik személyekkel kötött szerződések megszegéséből eredő jogok és igények fenntartásához, valamint érvényesítéséhez szükséges intézkedéseket – ideértve a pervitelt is – megtenni. A fentiekből következik, hogy a bizományos nem tett eleget a kárelhárítási kötelezettségének pusztán azzal, hogy a megbízó igényét a külföldi szállítónak bejelentette. Az igény elutasítása esetén ugyanis a bizományos köteles a megbízót tájékoztatni egy esetleges per anyagi következményeiről és jogi lehetőségeiről, annak várható kimeneteléről. Ilyen értelmű figyelemfelhívás után valóban a megbízó dönti el, hogy megbízza-e a perléssel a bizományost. A perbeli esetben az alperes csupán a követelés elutasításáról értesítette a felperest, az őt terhelő tájékoztatási kötelezettségének azonban nem tett eleget, és még a perben sem tudott határozottan nyilatkozni a tekintetben, hogy a külkereskedelmi szerződésben melyik ország jogának az alkalmazásában állapodtak meg, és hogy ehhez képest mennyi időn belül kellett volna az igényt érvényesíteni. Minthogy az alperes nem adott olyan tájékoztatást a felperesnek, amelynek ismeretében az a per megindításáról dönteni tudott volna, nem hivatkozhat alappal arra, hogy nem kapott a felperestől perlési megbízást, holott ez esetben a kár elhárítható lett volna. Ennek következtében az alperes köteles az összegében nem vitatott kárt megtéríteni.
A kifejtettek értelmében a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján helybenhagyta. (Legf. Bír. Gf. II. 31 231/1981. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás