GK BH 1983/86
GK BH 1983/86
1983.02.01.
I. Az importált tételekről készített részszámláknak a megbízó részére való megküldése nem pótolja a külkereskedelmi bizományos számára kötelező elszámolást.
II. A megbízónak az előzetesen átutalt fedezet maradványa visszafizetésére irányuló igénye csak a bizományos elszámolásának kézhezvételével válik esedékessé [32/1967. (IX. 23.) Korm. sz. r. 27. § (1)–(3) bek.].
A felperes és az alperes között bizományi szerződés jött létre, melynek alapján az alperes külkereskedelmi szerződést kötött 1 db infralyt gázelemző készülék szállítására. A felperes az alperes felhívására 1973. június 21. napján átutalt 311 358 Ft-ot. A gázelemző készülék részszállításokkal érkezett; a tíz részszállításról az alperes 10 db részszámlát állított ki és küldött meg a felperesnek. Az utolsót 1978. március 13-án. A részszállítások lebonyolítása után különbözet jelentkezett a felperes által átutalt vételárelőleg és az alperes által küldött számlák ellenértéke között. Az alperes ezt az összeget a felperesnek nem fizette meg. Az alperes 1979. szeptember 29-én, majd 1980. október 31-én az import előleg-folyószámláról kivonatot küldött és elismerte tartozását mindkét esetben a felperessel szemben 45 969 Ft összegben. A felperes 1980. május 20. napján felhívta az alperest az elszámolásra és a 45 969 Ft visszafizetésére. A felperes az 1978. Április 17-i levélben is ilyen értelemben nyilatkozott. A felperes keresetében kérte az alperes elszámolásra, majd vagylagosan módosított kérelme szerint az elszámolás eredményeképpen jelentkező – egyelőre meg nem határozható – összeg megfizetésére való kötelezését.
Az alperes védekezésében arra hivatkozott, hogy a számlák elküldése folytán elszámolási kötelezettség nem terhelte, de ha valamely összeg járt is volna vissza a felperesnek, a követelése már elévült.
Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította. Az ítélet indokolása szerint az alperes elszámolási kötelezettségének a felek között történő levélváltással, illetőleg a részszámlák megküldésével eleget tett. A felperes keresete az elszámolásra való kötelezés iránt alaptalan. A per folyamán tisztázódott, hogy a felperest 31 481 Ft illette volna meg, a felperesnek ez a követelése azonban elévült. A számlák megküldése alkalmas a visszakövetelés tényének megállapításához. A felperes a fizetési felszólítását már az elévülési időn túl küldte el.
A felperes az ítélet ellen fellebbezett.
A fellebbezés alapos.
A 32/1967. (IX. 23.) Korm. sz. rendelet 27. §-ának (1) bekezdése szerint a bizományos a megbízottal elszámolni köteles. A (3) bekezdése szerint a befolyó összegekről a bizományos 15 napon belül a megbízónak elszámolást köteles adni, és ugyanezen időn belül köteles a megbízót megillető összeg átutalása iránt intézkedni. Az alperes saját előadása szerint nem küldött elszámolást a felperesnek, előterjesztette ellenben 10 rendbeli számláját, amelyekkel szemben áll a felperes 1973. június 21-i, 311 358 Ft összegű átadása. Az alperes részéről a helyes eljárás az lett volna, ha az utolsó számla megküldése után az addig érvényesített terheléseket egybeveti, és az álláspontja szerint jelentkező összeggel a felperes számláját elismeri, illetőleg az ennek alapján mutatkozó összeget átutalja. Az alperes utolsó (1978. március 13-i keltű) számlájában 15 317 Ft átutalását kérte a felperestől, amelyből 14 487 Ft „zárolt gyűjtőszámlára”, 830 Ft „elszámolási számlára” volt fizetendő. E terhelése, illetőleg fizetési felhívása melléklete az 1978. március 2-án kelt számla volt, amellyel részben a devizaszámla alapján terhelte meg a felperest 14 487 Ft-tal, az ezt meghaladó összeg pedig az alperes követelése (bizományi díj stb.) volt.
A felperes a felhívásra nem válaszolt, átutalást nem eszközölt. Ellenben az alperes két esetben, 1979. szeptember 29-én és 1980. október 31-én folyó-számlakivonatot küldött, minden esetben elismerve a felperes 45 969 Ft követelését. Az alperes e kivonatokban az említett 1978. március 13-i számlája ellenértékét még nem vette figyelembe.
A felperes átutalása alapján az alperes kötelessége lett volna az átutalt összegről maradéktalanul elszámolni. Az alperesnek az az álláspontja, hogy a beküldött számlák egyben elszámolást is képeznek, annál kevésbé volt elfogadható, mert az alperes a folyó-számlakivonatainál az utolsó számla ellenértékét egyik esetben sem helyezte levonásba. Mindez arra utal, hogy az alperes nem számolt el. Elszámolás hiányában a felperes követelése nem vált esedékessé mindaddig, míg az alperes ezt a kötelezettségét nem teljesíti, illetőleg, amíg az elszámolást a felperes keresete alapján a bíróság ítélettel nem pótolja.
Az alperesnek az a védekezése sem volt elfogadható, hogy az elszámolási kötelezettség a felhívott jogszabály helyes értelmezése szerint csupán exportbizományi szerződésekre vonatkozik. A 27. § (1) bekezdése ilyen vonatkozásban nem tesz különbséget import- vagy exportbizományi szerződés között. Egyébként sem rendelkezhetett az alperes a 311 358 Ft átutalt összeggel, az csupán a beszerzés fedezete volt. Azt az alperes elkülönített (ún. zárolt gyűjtő) számlán volt köteles tartani.
Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. §-a (2) bekezdése alapján megváltoztatta és az alperest a módosított kereset alapján az elszámolás különbözeteként jelentkező 31 481 Ft megfizetésére kötelezte. (Legf. Gf. I. 30 864/1981. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás