GK BH 1983/92
GK BH 1983/92
1983.02.01.
I. A perújítás végső (ún. objektív) határideje független attól, hogy a perújítás oka mikor jutott a perújító tudomására [Pp. 261. § (1) bek., 390. §].
II. Gazdasági perben nincs helye a perújítási határidő elmulasztása miatt igazolásnak [Pp. 261. § (3) bek., 365. § (3) bek., 388. § (1) bek.].
Az első fokon eljárt járásbíróság az 1978. augusztus 28. napján kelt ítéletével az alperest 50 098 Ft-nak és kamatának megfizetésére kötelezte. Ezt az ítéletet a megyei bíróság az 1978. november 30. napján kelt ítéletével helybenhagyta.
Az alperes a jogerős ítélet ellen 1980. szeptember 30. napján perújítási kérelmet terjesztett elő – az időközben bekövetkezett hatásköri változás folytán – a megyei bírósághoz, és abban a perújítás megengedését, az ügy újbóli tárgyalását kérte.
A megyei bíróság a perújítást nem engedte meg. Mivel az alperes a kérelmét a támadott ítélet jogerőre emelkedésétől (1978. november 30.) számított egy év elteltével (1980. szeptember 30.) terjesztette elő (Pp. 390. §-a), ennélfogva az hivatalból elutasítandó volt.
A végzés ellen a perújító alperes fellebbezett, abban egyfelől arra hivatkozott, hogy a perújítás alapjául szolgáló adatokról, körülményekről csak az ítélet jogerőre emelkedésétől számított egy év eltelte után szerzett tudomást, másfelől pedig arra, hogy a Pp. 390. §-a perújítási kérelem előterjesztésére nyitva álló határidő elmulasztása esetén „az igazolás lehetőségét nem zárja ki”.
A fellebbezés nem alapos.
Helytálló a megyei bíróságnak az a megállapítása, amely szerint az 1978. november 30-án kelt jogerős ítéletével szemben az alperes 1980. szeptember 30. napján, a Pp. 390. §-ában meghatározott egy év elteltével, vagyis elkésetten terjesztette elő perújítási kérelmét. Így annak a megengedhetőség körében történt elutasítása jogszerűen nem sérelmezhető.
A perújító alperes ezzel ellentétes fellebbezési érvelése az eljárási szabályok téves értelmezésén alapszik.
Az elbíráláshoz a Pp. 261. §-ának (1) bekezdését, (3) bekezdésének második fordulatát, 388. §-ának (1) bekezdését és 390. §-át kell irányadóként figyelembe venni. A Pp. 261. §-ának (1) bekezdése értelmében a perújítási kérelem előterjesztésének határideje 6 hónap; ezt a határidőt a megtámadott ítélet jogerőre emelkedésétől, ha pedig a perújítás okáról a fél csak később szerzett tudomást, vagy csak később jutott abba a helyzetbe, hogy perújítással élhessen, ettől az időponttól kell számítani. A Pp.-nek a gazdálkodó szervezetekre irányadó 390. §-a pedig akként rendelkezik, hogy az ítélet jogerőre emelkedésétől számított egy év elteltével perújításnak helye nincs. A felhívott eljárási szabályok tehát egy szubjektív és egy objektív határidőt tartalmaznak. Az objektív határidő a fél személyes értesülésétől függetlenül érvényesül, és az a szubjektív körülményekkel sem hosszabbítható meg.
Ami az objektív határidő elmulasztásával kapcsolatos igazolást illeti, minthogy a Pp. 106. §-a a 365. §-ának (3) bekezdése értelmében nem alkalmazható – a gazdálkodó szervezetekre a Pp. 388. §-ának (1) bekezdése az irányadó, eszerint pedig csak a fellebbezés benyújtására megszabott határidő vétlen elmulasztása esetén van igazolásnak helye.
Csupán a teljesség okából, a jogalkotó szándékának feltárása végett kell megemlíteni, hogy a perújításra más perekben irányadó végső határidő elteltével a Pp. 261. §-ának (3) bekezdése is kizárja az igazolás lehetőségét.
A fentiekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 259. §-a és 253. §-ának (2) bekezdése alapján az elsőfokú bíróság végzését helybenhagyta. (Legf. Bír. Gf. II. 30 964/1981. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás