MK BH 1983/95
MK BH 1983/95
1983.02.01.
I. Elmaradt munkabér címén nem jár kártérítés a dolgozónak az üzemi baleset bekövetkezésének naptári évében arra az időre, amelyre baleseti táppénzt folyósították [26/1980. (XII. 20.) MüM sz. r. 14. § (2) bek., 15. § (1) bek.].
II. A baleset folytán a munkaviszony körében elmaradt jövedelemként a kártérítés összegének meghatározásánál a jogszabály szerint járónál magasabb összegű munkabért akkor sem lehet figyelembe venni, ha a munkáltatónak nem volt iparjogosítványa [1967. évi II. törvény 62. §; 48/1979. (XII. 1.) MT rendelet 98. § (2) bek.; 3/1977. (IV. 2.) KipM sz. r.*].
H. P. építtető megállapodást kötött 1981. február 23-án R. T. felperessel, melyben a felperes vállalta az építtető családi házának felépítését.
A felperes – aki iparjogosítvánnyal nem rendelkezett – 1981. március 14-én kezdte meg az építkezést, és az alperest segédmunkás munkakörben alkalmazta 30 forintos órabérrel. 1981. március 24-én az alperes az építkezésen a betongerendák beemelésekor üzemi balesetet szenvedett.
A társadalombiztosítási szerv az alperes részére – őt alkalmi munkásnak tekintve – 1981. március 25-től kezdődően az 1982. március 31-ig terjedő időre a 3/1975. (VI. 14.) SZOT számú szabályzat 95/A. §-a alapján napi 65 forint baleseti táppénzt állapított meg, és összesen 20 735 forintot folyósított.
Az alperes a munkaügyi döntőbizottság előtt munkaügyi vitát kezdeményezett, és a felperessel szemben kártérítési igényt kívánt érvényesíteni. A városi tanács munkaügyi döntőbizottsága a határozatában az 1981. március 24-től 1982. február 15-ig terjedő időre 63 970 forint megfizetésére kötelezte a felperest elmaradt munkabér címén.
A döntőbizottság határozata ellen a felperes keresetlevelet nyújtott be a munkaügyi bírósághoz, melyben a döntőbizottság határozatának hatálytalanítását kérte – többek között – arra hivatkozva, hogy az alperes üzemi balesetéért nem terheli felelősség.
A munkaügyi bíróság az ítéletében a felperes keresetének részben helyt adott, a munkaügyi döntőbizottság határozatát megváltoztatta, és a felperest arra kötelezte, hogy fizessen meg az alperesnek az 1981. március 25-től 1982. március 31-ig terjedő időre 36 865 forint kártérítést és ennek 1982. január 1-jétől a kifizetés napjáig járó évi 5% kamatát. A munkaügyi bíróság ítéletének indokolásában kifejtettek szerint az alperes havonta 160 óra ledolgozásával 30 forintos órabérrel számolva havi 4800 forintot keresett volna a felperes által elvállalt családi ház építkezésénél, ha balesete nem következett volna be.
Ezzel az összeggel számolva az alperes az 1981. március 24-től 1982. március 31-ig terjedő idő alatt megkeresett volna 57 600 forintot, erre az időre kapott 20 735 forint baleseti táppénzt; a két összeg közötti különbözet 36 865 forint, amit a felperes köteles az alperesnek mint elmaradt munkabért a táppénzes időszakra kártérítésként megtéríteni.
A felperes fellebbezése folytán eljárt megyei bíróság a munkaügyi bíróság ítéletét – lényegében indokai alapján – helybenhagyta.
A jogerős ítélet ellen emelt törvényességi óvás alapos.
A munkaügyi bíróság és a megyei bíróság a tényállást helytállóan állapította meg, a tényállás alapján helytállóan jutottak arra a jogi következtetésre, hogy a felperest az alperes által elszenvedett balesetből származó károkért az Mt. 62. §-a alapján – figyelemmel az Mt. V. 98. §-ának (2) bekezdésében foglaltakra is – kártérítési felelősség terheli. A perben eljárt bíróságok azonban egyéb jogi kérdésekben téves következtetést vontak le a megállapított tényállásból.
Az alperes részére a társadalombiztosítási szerv az 1981. március 25-től 1982. március 31-ig terjedő időre baleseti táppénzt folyósított.
A dolgozó életének, testi épségének vagy egészségének sérelmével kapcsolatos károk megtérítéséről rendelkező 26/1980. (XII. 20.) MüM számú rendelet 14. §-ának (2) bekezdése szerint a baleseti táppénz – a sérelem bekövetkezése naptári évének végéig való – folyósítása idejére elmaradt munkabér címén kárigény nem érvényesíthető. A további baleseti táppénzes időszakra járó ilyen kártérítést évente utólag, egy összegben kell elszámolni és kifizetni.
Mivel a baleset 1981. március 24-én történt – a 26/1980. (XII. 20.) MüM számú rendelet 15. §-ának (1) bekezdésében foglaltakra is tekintettel – az alperest a baleseti táppénz folyósításának idejére elmaradt munkabér címén nem illeti meg kártérítés az 1981. évre.
Az 1982. január 1-jétől 1982. március 31-ig terjedő időre az alperes megalapozottan érvényesíthet elmaradt munkabér iránti kártérítési igényt a felperessel szemben. Téves azonban a perben eljárt bíróságnak az a jogi álláspontja, hogy a kártérítés összegének kiszámításánál a felek között létrejött megállapodás irányadó, és annak alapulvételével 30 forintos órabérhez igazodóan illeti meg az alperest kártérítés.
A kisipar körében alkalmazott dolgozók részére kifizethető munkabér összegét a perbeli időben külön jogszabály határozta meg, és az ítélkezési gyakorlat szerint az alkalmazott a külön jogszabály szerint járónál magasabb összegű bért nem követelhet (BH 1979. évi 12. szám 433. sorszám). A felperes munkáltató nem volt ugyan kisiparos, mert a kőművesipar gyakorlására jogosító iparigazolvánnyal nem rendelkezett, alkalmazottja azonban vele szemben sem támaszthat a jog szerint járónál magasabb összegű bérre igényt, mert ez – azon túlmenően, hogy jogszabályi tilalomba ütközik – egyrészről indokolatlan előnyt jelentene a kontár munkáltató által foglalkoztatott alkalmazott számára, másrészt pedig a kontár vállalkozó is a megrendelőjével szemben csak az elvégzett tevékenységnek megfelelő munkát munkaviszony keretében elvégző dolgozót megillető órabérre tarthat igényt.
A kifejtettek irányadóak a baleset folytán elmaradt jövedelemként jelentkező kár megtérítésére is: a kártérítés összegének meghatározásánál csak a jogszabály szerint járó munkabért lehet alapul venni.
Ezekre figyelemmel az alperesnek az 1982. évre járó elmaradt munkabér iránti kártérítési igényét a perben eljárt bíróságnak a 3/1968. (I. 16.) KipM számú rendelet módosításáról szóló 3/1977. (IV. 2.) KipM számú rendelet alapulvételével kellett volna meghatározniuk. (M. törv. I. 10 289/1982. sz.)
*].
A 3/1977. (IV. 2.) KipM sz. rendelet időközben hatályát vesztette. A 11/1981. (IX. 29.) MüM sz. rendelet 2. és 3. §-a értelmében 1982. január 1-jétől a kisiparban foglalkoztatott dolgozók bérezésére is a 24/1980. (XII. 18.) MüM sz. rendelettel módosított 16/1976 (XII. 11.) MüM sz. rendelet szerinti bértarifák az irányadók.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás