BK BH 1983/99
BK BH 1983/99
1983.03.01.
Amikor az elkövető kereseti, jövedelmi és vagyoni viszonyai az igazolt keresetnél magasabbak, további rendszeres bevételi forrásokra utalnak, ezek megállapítása azonban csak bizonyos adatokból valószínűsíthető, a tényleges vagyoni és személyi körülményekből kell következtetést levonni a pénzbüntetés egynapi összegének megállapítása tekintetében [Btk. 51. § (2) bek., 187. § (1) bek.].
A járásbíróság tárgyalás mellőzésével hozott végzésével a terhelttel szemben közúti baleset gondatlan okozásának vétsége miatt 70 napi tétel pénzbüntetést szabott ki, az egynapi tétel összegét 100 forintban állapította meg. A megállapított tényállás lényege a következő.
A terhelt személygépkocsijával nem adta meg az elsőbbséget a város belterületén az egyik védett útvonalon motorkerékpárral közlekedő sértettnek. A motorkerékpár a gépkocsinak ütközött, felborult, és a sértett a kezén 8 napon túl gyógyuló sérülést szenvedett. A járásbíróság végzése ellen a pénzbüntetés napi tételének összegét meghatározó rendelkezése miatt emelt törvényességi óvás alapos.
A Btk. 51. §-a (2) bekezdésének második fordulata értelmében a pénzbüntetés egynapi tételének összegét legalább ötven és legfeljebb ezer forintban kell meghatározni. A törvény ugyanis a pénzbüntetés napi tétele összegének alsó határát olyan összegben rögzítette, amely
– egyfelől lehetővé teszi azt, hogy a pénzbüntetés a legkisebb keresettel rendelkező elkövető esetén is alkalmazható legyen;
– másfelől a pénzbüntetés „joghátrány” jellegének maradéktalan érvényesülését is biztosítja.
A törvényhelyhez fűzött miniszteri indoklás utal arra is, hogy az összeg megválasztásánál a kötelezően vizsgálandó „létfenntartási költségeket” a társadalmi átlagnak megfelelően kell figyelembe venni.
Mindezeket kiindulási pontként figyelembe véve leszögezhető, hogy bár napi tétel összegének megállapítása nem független a büntetés kiszabásánál szerepet játszó körülmények alakulásától, mégis az a rendeltetése, hogy a pénzbüntetés reálisan egyéniesített és ennek megfelelően kellően hatékony joghátránnyá váljék.
Éppen ezért alakult ki az ítélkezésben az a gyakorlat, hogy amikor az elkövető kereseti viszonyai az igazolt jövedelemnél magasabbak, további rendszeres bevételi forrásokra utalnak, de mindezek megállapítása csupán bizonyos adatokból vont következtetéssel valószínűsíthető, a feltárható tényleges vagyoni (és személyi) körülményekből kell következtetni a napi tétel meghatározásánál alapul vehető rendszeres jövedelemre.
A rendelkezésre álló adatok szerint a terhelt körzeti állatorvos, és mintegy 4800 forint átlagkeresettel rendelkezik. Emellett azonban magángyakorlatot is folytat, ám az ebből származó rendszeres jövedelme nem pontosítható. Abból az igazolt tényből viszont, hogy a terhelt egy öröklakás, valamint egy további öröklakás fele részének, két személygépkocsinak és egy beépített üdülőteleknek a tulajdonosa, megalapozottan lehet következtetni arra, hogy a magángyakorlatból származó jövedelme a havi keresetét lényegesen meghaladja.
A terhelt ilyen jövedelmi, vagyoni helyzetéhez képest az egynapi tétel összegének 100 forintban történő meghatározása – különös tekintettel a törvényben megjelölt legkisebb összegre is – még akkor is kirívóan alacsony, ha az önálló kereső foglalkozással nem rendelkező feleségének és egyetemista gyermekének eltartásáról is ő gondoskodik. A pénzbüntetés egynapi tétele összegének mindössze 100 forintban való meghatározása ezért a már felhívott törvényi rendelkezés elvi sérelmét eredményezte.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a határozat említett rendelkezése törvénysértő, ezért azt hatályon kívül helyezte, és az egynapi tétel összegét 180 forintban határozta meg, mert ezt az összeget ítélte meg arányban állónak a terhelt reális jövedelmi viszonyaival, egyéni anyagi teherbíró képességével. (B. törv. IV. 1159/1981. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás