BK BH 1984/1
BK BH 1984/1
1984.01.01.
Kiskorú veszélyeztetése bűntettének és lopás vétségének bűnhalmazatban megállapítása olyan esetben, amikor felnőtt korú terhelt a lopást az annak elkövetésére rábírt kiskorúval együtt hajtja végre [Btk. 12. § (1) bek., 195. § (2) bek. és 316. § (2) bek. d) és e) pont].
Az irányadó ítéleti tényállás lényege a következő.
1. A késő esti órákban a terhelt észlelte, hogy a fk. P. Cs. és a kiskorú B. Gy. egy büfébe a tetőn keresztül behatoltak, és onnan kb. 100 forint értékű édességet és üdítő italt hoztak el. Ezekből a dolgokból a terhelt is részesült, majd másnap a kiskorú B. Gy.-t a lakásáról elcsalta, és két napig a város határában együtt csavarogtak.
2. Csavargás közben a terhelt egy hétvégi házat felfeszített, B. Gy.-t beküldte a keletkezett résen át a házba azzal, hogy ott keressen élelmet és azt lopja el. B. Gy. a felhívásnak eleget tett, és összesen kb. 200 forint értékű élelmet, szódásüvegeket és poharakat hozott ki.
3. A terhelt egy lakásba egyedül betört, és onnan kb. 10 000 forint értékű ingóságot tulajdonított el.
A városi bíróság a terhelt cselekményeit a Btk. 195. §-ának (2) bekezdésébe ütköző és az (1) bekezdése szerint büntetendő kiskorú veszélyeztetése bűntettének, továbbá a Btk. 316. §-ának (1) bekezdésébe ütköző és a (2) bekezdésének d) pontja szerint minősülő, a (4) bekezdésének b/1 pontja szerint büntetendő lopás bűntettének minősítette.
A megyei bíróság az ítéleti tényállás változatlanul hagyása mellett, a nevezett terhelt bűnösségét további, a Btk. 326. §-ának (1) bekezdésébe ütköző és a (2) bekezdésének b) pontja szerint minősülő, orgazdaság vétségében is megállapította. Ugyanakkor tévesnek találta az elsőfokú bíróságnak azt a rendelkezését, amellyel a terheltnek B. Gy.-val közösen elkövetett cselekményét kiskorú veszélyeztetése bűntettének minősítette. A megyei bíróság álláspontja szerint ez a cselekmény a terhelt részéről társtettesként elkövetett lopás vétségének minősül.
A terheltnek B. Gy. kiskorúval együtt elkövetett cselekménye jogi minősítése miatt az eljárt bíróságok ítéletei ellen emelt törvényességi óvás alapos.
Törvényt sértett mind a városi bíróság, mind a másodfokon eljáró megyei bíróság, amikor a terheltnek a tényállásban a 2. szám alatt megjelölt cselekményét a Btk. 12. §-ának (1) bekezdésben foglalt rendelkezés mellőzésével a halmazati szabályok figyelmen kívül hagyásával minősítette.
Az említett törvényhely szerint bűnhalmazat keletkezik, ha az elkövető egy vagy több cselekménye több bűncselekményt valósít meg, és azokat egy eljárásban bírálják el.
A városi bíróság ítélete törvénysértő azért, mert a kiskorú veszélyeztetésének bűntette mellett halmazatban nem állapította meg a lopás vétségét; ugyanakkor a megyei bíróság ítélete törvénysértő azért, mert a lopás vétsége mellett bűnhalmazatban nem állapította meg a kiskorú veszélyeztetésének bűntettét. Téves a megyei bíróságnak az idevonatkozó indokolása. Ennek indokolása szerint a Btk. 195. §-ának (2) bekezdése csak abban az esetben állapítható meg az elkövető terhére, amennyiben felnőtt személy a kiskorút (gyermekkorút) bűncselekmény elkövetésére vagy züllött életmód folytatására bírja rá, illetőleg arra rábírni törekszik. Ez a rendelkezés arra az esetre, amikor a tettes kiskorúval társtettesként valósít meg bűncselekményt, nem vonatkozik. A megyei bíróság az álláspontját azzal indokolta, hogy a társtettesi, illetve a tettesi tevékenység több, mint a részesi tevékenység, ennélfogva a részesi (az adott esetben felbujtói) tevékenység beleolvad a súlyosabb tettesi tevékenységbe, és kizárólag mint súlyosító körülmény vehető figyelembe.
Ez az álláspont azonban téves.
A Legfelsőbb Bíróság ítélkezési gyakorlata szerint, ha a nagykorú terhelt kiskorú veszélyeztetésének bűntettét azáltal követi el, hogy a kiskorút lopás elkövetésére rábírja: a kiskorú által, illetőleg a kiskorúval együtt elkövetett lopást a kiskorú veszélyeztetésének bűntettével bűnhalmazatban kell megállapítani, feltéve, hogy a lopás büntetési tétele 3 évi, vagy ezt el nem érő szabadságvesztés (BH 1982. Évi 7. szám, 269. sorszámú jogeset).
Az adott ügyben a 2. alatti tényállás szerint a terhelt azáltal, hogy a kiskorú B. Gy.-t bűncselekmény elkövetésére vette rá, megvalósította a Btk. 195. §-ának (2) bekezdésébe ütköző kiskorú veszélyeztetése bűntettének törvényi tényállását; azáltal pedig, hogy a kiskorúval együtt, társtettességben eltulajdonított 200 forint értékű ingóságot, megvalósította a Btk. 316. §-ának (1) bekezdésébe ütköző és a (2) bekezdésének d) és e) pontjára figyelemmel ugyanezen bekezdés szerint büntetendő lopás vétségét.
A Btk. 195. §-ának (2) bekezdése törvényi tényállásában szereplő az a feltétel, hogy „ha súlyosabb bűncselekmény nem valósul meg”, nem terjeszthető ki az adott ügyre, ez ugyanis csak akkor zárja ki a bűnhalmazat megállapítását, ha a másik bűncselekmény súlyosabb megítélésű. Minthogy a kisebb értékre elkövetett lopás vétségének büntetési tétele enyhébb, mint a kiskorú veszélyeztetése bűntettének a büntetési tétele, bűnhalmazat megállapításának van helye.
Mindezekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a terhelt említett cselekménye a Btk. 195. §-ának (2) bekezdésébe ütköző és az (1) bekezdés szerint büntetendő kiskorú veszélyeztetése bűntettének, továbbá a Btk. 316. §-ának (1) bekezdésébe ütköző és a (2) bekezdésének d) és e) pontjára figyelemmel az ugyanezen bekezdés szerint büntetendő lopás vétségének minősül. (B. törv. II. 1191/1982. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás