BK BH 1984/10
BK BH 1984/10
1984.01.01.
Ha az elsőfokú bíróság az ügyész által vád tárgyává nem tett magatartás miatt is megállapítja a vádlott bűnösségét, a másodfokú bíróság részéről a hatályon kívül helyezésen túlmenően mellőzhető az iratoknak az ügyészhez megküldésére vonatkozó rendelkezés, ha az elbírált magatartás nem valósít meg bűncselekményt [Be. 9. § (2) bek., 250. § III. pont].
A katonai bíróság a honvéd szakaszvezető vádlottat jármű önkényes elvételének vétsége és ittas járművezetés vétsége miatt – halmazati büntetésként – 4 hónapi, katonai fogdában végrehajtandó szabadságvesztésre, valamint 2 évre a járművezetéstől eltiltásra ítélte.
A megállapított tényállás lényege a következő.
A vádlott a szolgálati személygépkocsival – amelynek szervezetszerű vezetője volt – a délelőtt folyamán szállítási feladatokat látott el, amelyeknek befejeztével, 13 órára kellett volna a szolgálati helyére bevonulnia. Ehelyett azonban 12.30 óra tájban a vádlott a lakására távozott, majd egyik sörözőben nagyobb mennyiségű szeszes italt fogyasztott, s ettől súlyos fokú alkoholos befolyásoltság (2, 5 ezreléket meghaladó véralkohol-koncentráció) állapotába került.
Ezt követően a vádlott a gépkocsit jogtalanul igénybe véve, azzal a főváros belterületén közlekedett. Ennek során 17.45 óra tájban – ittassága és figyelmetlensége következtében – nem vette észre egyik útkereszteződésnél a jelzőlámpa piros jelzését, s az amiatt előtte megálló magánbérkocsit. Így mintegy 40 km/óra sebességgel e járműnek ütközött. A baleset folytán a bérgépkocsi utasa 8 napon belül gyógyuló sérülést szenvedett, s a szolgálati gépkocsi mintegy 4000 forint, a magán bérgépkocsi pedig kb. 22 000 forint értékben megrongálódott.
Az ítélet felülbírálata során a Legfelsőbb Bíróság észlelte, hogy eljárási szabályt sértett az elsőfokú bíróság, amikor a baleset előzményeit, nevezetesen a gépkocsi jogtalan igénybevételét tényként állapította meg, s arra vonatkozóan a vádlott bűnösségét is kimondotta. Ezt a magatartást ugyanis a bíróság elé állításra irányuló indítványában a katonai ügyész nem tette vád tárgyává, a vádindítvány csak arra terjedt ki, hogy a vádlott súlyos fokú alkoholos befolyásoltság állapotában vezette a szolgálati személygépkocsit, és azzal balesetet okozott.
Az eljárási feladatok megoszlására a Be. 9. §-ának (2) bekezdésében írtak szerint a bíróság csak annak a személynek a büntetőjogi felelősségéről dönthet, aki ellen vádat emeltek, és csak olyan cselekmény alapján, amelyet a vád tartalmaz. Ezért, ha a bíróság azt észleli, hogy a vádlott olyan – vád tárgyává nem tett – magatartást is tanúsított, amely más cselekményben való bűnössége megállapításának alapjául szolgálhat, köteles erre az ügyész figyelmét felhívni, s lehetővé tenni, hogy az a Be. 209. §-ának (2) bekezdése alapján a vádat arra is kiterjessze. Vádkiterjesztés hiányában viszont – az említett alapelvből következően – a vád tárgyává nem tett tényeket a bíróság ítéletében nem rögzítheti, illetőleg azokra a bűnösség megállapítását nem alapozhatja.
A Legfelsőbb Bíróság ezért a jármű önkényes elvétele vétségének a tekintetében az ítéletet a Be. 250. §-ának III. tételében írtaknak megfelelően hatályon kívül helyezte, mert az elsőfokú bíróság e körben törvényes vád hiányában járt el.
Mellőzte viszont a Legfelsőbb Bíróság az iratoknak a katonai ügyészhez való megküldését, mert az elsőfokú bíróság által e körben rögzített tények még az esetben sem szolgálhatnának a bűnösség megállapításának alapjául, ha azokat az ügyész vád tárgyává tette volna. A vádlott ugyanis a személygépkocsi szervezetszerű vezetője volt, s annak kezelésével – vezetésével – az arra illetékes elöljárója bízta meg. A vádlott tehát a jármű jogtalan igénybevételével vagyonkezelési megbízásából folyó kötelességét szegte meg, s ezáltal okozott vagyoni hátrányt a gépkocsit üzemeltető katonai szervezetnek. A Legfelsőbb Bíróság Büntető és Katonai Kollégiumának 95. számú állásfoglalásában kifejtett helyes jogértelmezés szerint az ilyen magatartás nem minősülhet a Btk. 327. §-ában meghatározott jármű önkényes elvételének, hanem az a személy, akire a tulajdonos vagy az üzemeltető vezetés végett bízza rá a gépkocsit, s ő a járműnek a kapott utasítástól eltérő használatával okoz vagyoni hátrányt, a vagyonkezelési megbízásából folyó kötelességét szegi meg, s ebből eredően a Btk. 319. §-ában írt hűtlen kezelés elkövetője lehet. Az okozott vagyoni hátrány azzal az összeggel azonos, amelyet a bérgépkocsira megállapított díjszabás szerint a jogtalanul megtett útért ki kellett volna fizetni.
Az adott esetben a nyomozóhatóság a vádlott által a gépkocsival jogtalanul megtett út hosszát nem vizsgálta ugyan, de mivel csupán rövid távolságon, a főváros belterületén vette jogtalanul igénybe a járművet, az okozott vagyoni hátrány nyilvánvalóan nem haladhatta meg a szabálysértési értékhatárt. A vádlott magatartása ekként a Btk. 28. §-a (1) bekezdésének i) pontjában foglaltak értelmében csupán hűtlen kezelés szabálysértésének minősülhet. A katona által elkövetett szabálysértés viszont az 1968. évi I. törvény (Sztv.) 28. §-ában foglaltakra figyelemmel nem tehető vád tárgyává, hanem azt az illetékes parancsnoknak kell fegyelmi eljárás keretében elbírálnia (KK. 6. sz. állásfoglalás). Ez okból az ügy iratainak a katonai ügyészhez való visszaküldése szükségtelennek mutatkozott.
Az ittas járművezetés vétsége tekintetében viszont a tényállás megalapozott, s e körben a vádlott bűnösségének megállapítása és cselekményének jogi minősítése is törvényes. E részében ezért a Legfelsőbb Bíróság az ítéletet helybenhagyta. A bűnösség körének szűkülése folytán vizsgálni kellett a büntetés kiszabására vonatkozó rendelkezést.
Az első fokú ítéletben helyesen rögzített bűnösségi körülmények mellett tekintettel kellett lenni arra is, hogy a vádlottat közlekedési bűncselekmény miatt korábban már pénzbüntetésre ítélték, s az adott esetben is súlyos foka alkoholos befolyásoltság állapotában vezette a jogtalanul igénybe vett gépkocsit, és azzal balesetet is okozott, amelynek egy sérültje volt. A Legfelsőbb Bíróság ezért – bár a vádlott bűnössége csupán ittas járművezetés vétségében állapítható meg – indokoltnak látta a vádlottal szemben a szabadságvesztés alkalmazását, amelynek mértékét az első fokú ítélet helyes mértékben állapította meg. Figyelemmel azonban a bűnösség körének szűkülésére a szolgálati feladatait példásan ellátó, háromszor is dicséretben részesült vádlott esetében lehetőséget látott a szabadságvesztés végrehatásának a felfüggesztésére, mert a büntetés célja nála annak végrehajtása nélkül is elérhető. A Btk. 89. §-ának (1) bekezdése alapján ezért a kiszabott büntetést 1 évi próbaidőre felfüggesztette.
Helybenhagyta viszont a vádlottnak a járművezetéstől 2 évre történő eltiltását, mert a főváros belterületén ily súlyos fokú ittas állapotban járművet vezető s azzal sérüléssel járó balesetet is okozó vádlottnak a forgalomban való meghagyása veszélyeztetné annak biztonságát. (Legf. Bír. Katf. III. 163/1983. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás