PK BH 1984/101
PK BH 1984/101
1984.03.01.
A felek szerződését módosító megállapodás érvénytelensége esetén az eredeti állapot helyreállításaként az érvénytelenséget okozó felet az eredeti szerződésből fakadó – módosítás hiányában esedékessé váló – szolgáltatás teljesítésére lehet kötelezni [Ptk. 237. § (1) bek., 235. § (1) bek.; 7. sz. Irányelv 4. pontja].
A felperes Lada 1300 típusú személygépkocsit rendelt meg az alperestől, aki a megrendelést a 15 629/Budapest sorszám alatt visszaigazolta és teljesítési határidőként az 1979. évet jelölte meg. 1979 őszén az alperes felajánlotta, hogy soron kívül ún. kishibás gépkocsit átad a felperesnek megfelelő árleszállítás mellett. A felek megegyezése alapján a felperes 1979. október 4-én 110 800 forintért átvette a PT 44-41 forg. rendszámú személygépkocsit. Az újkori 114 000 forintos vételár helyett az alperes a következő – az átadás előtt kijavított – hibákra tekintettel csökkentette a vételárat 3200 forinttal: a hűtő dísztárcsa alatti lemez, a jobb oldali hátsó ajtó horpadása és sérülése, a hátfal horpadása, festés sérülése és a hátsó lökhárító deformálódása.
A gépkocsi használata során a felperes észlelte, hogy a gépkocsinak a szerződéskor a fentieken túlmenő hibái is lehettek. Erre vonatkozóan szakvéleményt szerzett be, majd 1980. szeptember 29-én az alperestől a gépkocsi cseréjét kérte. Az alperes beszerezte a Kereskedelmi Minőségellenőrző Intézet véleményét, amely megállapította, hogy a felperes minőségi kifogása műszakilag alapos: a gépkocsi teljes belső felületének mintegy 80%-a újrafényezett. A festékleválások a kijavított, újrafényezett felületen találhatók, ahol a fényezés alatt több mm vastagságú kittrétegek vannak helyenként. A felek között a tárgyalások nem vezettek eredményre, ezért a felperes az 1981. szeptember 17-én benyújtott keresetlevelében az alperes kötelezését kérte a személygépkocsi kicserélésére. Az első fokú eljárás során a felperes a keresetét módosította: megtévesztés címén megtámadta az 1979. október 4-én létrejött szerződést, és az eredeti állapot helyreállítását, valamint az alperes arra való kötelezését kérte, hogy 60 napon belül utaljon ki részére azonos típusú új gépkocsit. Az alperes a kereset elutasítását kérte.
Az elsőfokú bíróság ítéletével kötelezte az alperest, hogy 60 nap alatt adjon ki a felperesnek egy Lada 1300 típusú új személygépkocsit. Ezzel egyidejűleg a felperest arra kötelezte, hogy adja ki az alperesnek a PT 44-41 forg. rendszámú gépkocsit, és fizessen meg neki 17 786 Ft-ot. Elrendelte, hogy a teljesítésben az alperes köteles elöljárni. Úgy rendelkezett, hogy amennyiben a teljesítés időpontjában típusmódosítás folytán áremelkedés következik be, úgy annak költségét a felperes köteles viselni.
Az ítélet indokolása szerint az alperes a szerződéskötéskor a következő – általa korábban elvégzett – javításokat elhallgatta: a csomagtér szigetelését, a kárpit megbontását, a két hátsó sárvédő cseréjét, a két hátsó doblemez javítását, a jobb első szélvédő doblemez, a jobb első szélvédő oszlop javítását, a tető díszléc cseréjét, az első lökhárító tartóbak egyengetését és a teljes fényezést. A szerződéskötés előtt végzett, elhallgatott e javítások a gépkocsi újszerűségét megszüntették. Az alperes azáltal, hogy kishibás, de új gépkocsiként adta el a szóban levő gépkocsit, a felperest lényeges kérdésben tévedésbe ejtette. A felperes ezért a Ptk. 210. §-ának (1) bekezdése alapján megalapozottan támadta meg szerződési nyilatkozatát. A szerződés megtámadása a fenti hibákról való tudomást szerzést követő egy éven belül megtörtént. Az eredményes megtámadás folytán a szerződés érvénytelenné vált, ezért a szerződéskötés előtt fennállott helyzetet kellett visszaállítani [Ptk. 235. §-ának (1) és 237. §-ának (1) bekezdése]. Ha azonban az alperes csupán a vételárat fizetné vissza és a felperes visszaadná a gépkocsit, a szerződéskötés előtti helyzet nem állana vissza, mert akkor a felperes egy új gépkocsi átvételére érvényes megrendeléssel és sorszámmal rendelkezett. Ezért a bíróság az eredeti állapot helyreállítását úgy végezte el, hogy az alperest új személygépkocsi kiadására, míg a felperest az általa addig használt gépkocsi visszaadására és az értékcsökkenés megfizetésére kötelezte.
Az ítélet ellen az alperes fellebbezett. A felperes az első fokú ítélet helybenhagyását kérte, másodlagosan azonban, részleges keresetmódosítással 10 350 Ft értékcsökkenés megfizetésére kérte az alperes kötelezését.
A másodfokú bíróság az első fokú ítéletet megváltoztatta, és a felperes másodlagos keresete folytán arra kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 15 nap alatt 10 350 forintot és 3200 forint együttes első és másodfokú részperköltséget. Az ítélet indokolása szerint a felperes elsődlegesen a gépkocsi kicserélését kérte. Ez a kérelem kötötte a bíróságot, de annak jogcíme nem, ezért a csereigényt a lehetséges jogcímek között vizsgálta A Ptk. 210. §-ának (1) vagy (4) bekezdésére alapozott eredményes megtámadás esetén a Ptk. 237. §-a értelmében a gépkocsi cseréjére nincs lehetőség, de erre az adott esetben a 4/1969. (III. 30.) Bkm–KGM–KipM–KkM–NIM számú együttes rendelet 4. §-ának (1) bekezdésének a) és b) pontja sem ad lehetőséget. A másodlagos kereseti kérelem azonban – amelynek jogalapját és összegszerűségét egyébként az alperes elismerte – e rendelet 2. §-ának (1) bekezdése alapján megalapozott.
A jogerős ítélet ellen emelt törvényességi óvás alapos.
A felperes módosított kereseti kérelme arra irányult, hogy a bíróság a Ptk. 210., 235. és 236. §-ai alapján állapítsa meg a felek között 1979. október 4-én létrejött szerződés érvénytelenségét megtévesztés, illetőleg tévedésbe ejtés miatt, állítsa helyre az eredeti állapotot és kötelezze az alperest 60 napon belül egy Lada 1300 típusú személygépkocsi kiadására, ez utóbbi igény az 1979-ben lejárt szállítási visszaigazoláson alapul (17. sorszámú beadvány).
Tévedett a másodfokú bíróság, amikor ilyen körülmények között a felperes követelését a gépkocsi cseréjére irányuló, a bíróságot kötő kereseti kérelemnek tekintette. A felperes ugyanis szerződési nyilatkozatát az alperes megtévesztő magatartására hivatkozva a Ptk. 210. §-ának (4) bekezdése alapján megtámadta, a kereseti kérelmének lényege a szerződés érvénytelenségének megállapítása volt, s ezzel kapcsolatban valójában a Ptk. 237. §-ának (1) bekezdésében foglalt rendelkezés alkalmazását – a szerződéskötés előtt fennállott helyzet visszaállítását – kérte. E tekintetben egyébként is a Legfelsőbb Bíróság 13. számú Irányelvével módosított, 7. számú Irányelvének 4. pontja az irányadó: a szerződés érvénytelenségének megállapítása esetén a bíróságnak hivatalból kell rendeznie a felek jogviszonyát.
A jogviszony rendezése, illetőleg a felperes követelésének elbírálása során az eljárt bíróságok – noha az elsőfokú bíróság hibás indoklással, de lényegében helyes döntést hozott – nem ismerték fel a felek között keletkezett szerződés(ek) tartalmát, szerkezetét.
Új személygépkocsira vonatkozóan az adásvételi szerződés a megrendelésnek az alpereshez való elküldése után a megrendelésnek az alperes által történt elfogadásával jön létre, mégpedig akkor, ha a vevő a szállítási visszaigazolást a megadott (15 napos) határidő alatt nem kifogásolja írásban. A megrendelés elküldése a vevő részéről az alperes megállapodási feltételeinek elfogadását jelenti, s egyben a meghatározott vételárelőleg egyidejű befizetését feltételezi. Az alperesnek a megrendelés elfogadásával adott visszaigazolása tartalmazza az előjegyzési sorszámot és a gépkocsi kiadásának évét. Ezek az adásvételi szerződés elemei, az alperes egyébként arra is kötelezettséget vállal, hogy a megrendelést mindenkor sorszám szerint elégíti ki. Az adott esetben is ilyen módon létrejött adásvételi szerződés volt hatályban a felek között: a felperes a 15 629/Budapest sorszámmal rendelkezett, 1979. évi teljesítési határidő mellett.
Amikor az alperes a szerződésben meghatározott ún. átvételi értesítést azzal küldte meg a felperesnek, hogy szépséghibás (kishibás) gépkocsi átadását ajánlja fel teljesítésül, megfelelő árleszállítás mellett, akkor lényegében az adásvételi szerződés tartalmának közös megegyezéssel való módosítására [Ptk. 240. §-ának (1) bekezdése] tett ajánlatot. Amikor a felperes ezt az ajánlatot elfogadta, a felek között az adásvételi szerződés módosítására nézve jött létre szerződés.
E tények helyes jogi minősítése és értelmezése arra a következtetésre vezet, hogy a felperes ez utóbbi – az adásvételi szerződés módosításáról létrejött – szerződéssel kapcsolatos nyilatkozatát támadta meg a Ptk. 210. §-ának (4) bekezdésére utalással, megtévesztés címén.
Az elsőfokú eljárásban lefolytatott bizonyítás adataiból megállapítható: a felperes kellő alappal támadta meg ezt a szerződési nyilatkozatát. Az Igazságügyi Műszaki Szakértői Intézet aggálytalan mérnökszakértői véleménye és az eljárt szakértő szóbeli nyilatkozata nem hagy kétséget az iránt, hogy az alperes számos (az első fokú ítéletben részletezett), értékcsökkenést okozó hibát nem közölt a felperessel, annak ellenére, hogy ezeket az alperes maga javíttatta ki, tehát ismerte. Ezek a hibák, illetve javításuk folytán az eladott gépkocsi műszaki szempontból már nem volt újszerűnek, új állapotúnak tekinthető. Ilyen körülmények között a gépkocsi tényleges hibáinak (itt külön is kiemelkedő a teljes külső felület újrafényezése és a sárvédők cseréje miatt a kocsiszekrény megbontása) az alperes tudomása ellenére való elhallgatása alkalmas annak megállapítására, hogy az alperes a felperest a szerződés lényeges körülménye tekintetében megtévesztette, az alperesnek a szerződésmódosításra tett ajánlata ugyanis azt tartalmazta, hogy – a vevő által tudomásul vett javított hibák kivételével – az új személygépkocsi eladásának összes feltételével adja át a gépjárművet.
A Ptk. 235. §-ának (1) bekezdése értelmében a megtámadható szerződés a megtámadás következtében megkötésének időpontjától kezdődő hatállyal érvénytelenné válik. Ebből következik, hogy a fentieknek megfelelően az a szerződés, amelyet a felek az adásvételi szerződés módosításáról kötöttek, érvénytelen, és ezért a Ptk. 237. §-ának (1) bekezdése alapján a szerződéskötés előtt fennállott helyzetet kell visszaállítani.
A módosító szerződés megkötése előtti helyzetnek az felel meg, hogy a felek között az eredeti adásvételi szerződés van hatályban. Ennek a szerződésnek a teljesítési határideje lejárt, a felperes ezért – feltételezve, hogy az érvénytelen módosító szerződés alapján átvett gépkocsit a használat idején bekövetkezett értékveszteség megtérítése mellett visszaadja – jogosan igényli, hogy az alperes az adásvételi szerződés teljesítéseként új személygépkocsit szolgáltasson ki számára. Mivel az érvényes adásvételi szerződés szerint a gépkocsi vételára annak átadásakor érvényben lévő fogyasztói ár, a felperes ilyen ár mellett tarthat igényt a szerződésnek megfelelő vagy a típusváltozás folytán számára felajánlandó gépkocsira. A vételárba betudandó a felperes által az érvénytelen szerződés alapján fizetett összeg.
A kifejtett indokok alapján az elsőfokú bíróság döntése érdemben helyes. A másodfokú bíróság pedig akkor járt volna el helyesen, ha – szükség esetén szakértői bizonyítással – tisztázza a visszaszolgáltatandó gépkocsiban az első fokú ítélet meghozatala után bekövetkezett értékváltozást (avulást), és ennek megfelelően megváltoztatja a felperes által fizetendő összeget, egyebekben pedig helybenhagyja az első fokú ítéletet.
A Legfelsőbb Bíróság mindezekre tekintettel a törvénysértő jogerős ítéletet a Pp. 274. §-ának (3) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, egyben a másodfokú bíróságot a fenti szempontoknak megfelelő új eljárásra és új határozat hozatalára utasította. Az új eljárás során lehetőség szerint tisztázni kell a típusváltozást és az ennek folytán az alperes által szolgáltatandó új gépkocsi árát is, és az esetleges szakértői bizonyítást az új árral kapcsolatos elszámolásra is ki kell terjeszteni annak érdekében, hogy a felperes fizetési kötelezettségét tisztázni lehessen. (P. törv. III. 20 295/1983. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás