PK BH 1984/106
PK BH 1984/106
1984.03.01.
I. Az a körülmény, hogy a bíróság a gyermektartásdíjnak az állam által való ideiglenes folyósítása iránt előterjesztett kérelem tárgyában nemperes eljárásban határoz, nem mentesíti a bíróságot a tényállás minden oldalú tisztázásának kötelezettsége alól. Megalapozott döntés az előlegezés feltételeinek tüzetes vizsgálata után hozható [12/1974. (V. 14.) MT sz. r. 7. § (1) és (2) bek.; 8/1974. (VI. 27.) IM sz. r. 8. § és 9. §].
II. A jogosult az állam által folyósított tartásdíjat csak akkor köteles az államnak visszafizetni, ha a kötelezettől az ideiglenes folyósítás megkezdése előtti időszakra fennálló hátralékot, valamint az állam által való előlegezés időtartamára a kötelezettől neki járó tartásdíjat is – behajtás vagy önkéntes teljesítés útján – hiánytalanul megkapta, vagy akkor, ha bizonyos időszakra az államtól és a kötelezettől is kapott tartásdíjat és ezzel kapcsolatos bejelentési kötelezettségének nem tett eleget. [Ptk. 362. §; 8/1974. (VI. 27.) IM sz. r. 9. § (3) bek., 10. § (1) bek., 12. § (2) bek., 13. § (1) bek.].
A M.-i Járásbíróság L. J.-t arra kötelezte, hogy fizessen meg a kérelmezőnek a házasságukból született Ilona és László utónevű gyermekek tartására gyermekenként havi 500 Ft-ot. Az alkalmi munkából élő kötelezettől a tartásdíjat nem lehetett behajtani, ezért a jogosult kérelmére az M.-i Járásbíróság 1981. december 1. napjától kezdődően elrendelte a havi 1000 Ft gyermektartásdíjnak az állam által való ideiglenes folyósítását.
Az 1982-ben a bírósági gazdasági hivatal kezdeményezésére indult felülvizsgálati eljárás során megállapítást nyert, hogy Ilona időközben nagykorú lett, és érettségi után tovább nem tanult, a kérelmező további előlegezés iránti kérelmét csak a László részére járó tartásdíj vonatkozásában tartotta fenn.
A M.-i Járásbíróság az 1982. szeptember 15-én kelt végzésével 1982. szeptember 1-jétől kezdődően rendelte el a László részére járó havi 500 Ft gyermektartásdíjnak az állam által való ideiglenes folyósítását.
Az ügyész fellebbezése folytán a másodfokú bíróság a jogosult kérelmét elutasította, és őt az előzetesen végrehajthatónak nyilvánított első fokú végzés rendelkezése alapján az államtól felvett 2500 Ft-nak és kamatainak havi 500 Ft-os részletekben történő visszafizetésére kötelezte.
A másodfokú bíróság álláspontja szerint „a jogosult csak akkor igényelheti a tartásdíj állam általi előlegezését, ha a család egy főre eső bruttó jövedelme az 1500 Ft-ot nem haladja meg. A jogosult jövedelme 4710 Ft, valamint családi pótlékban is részesül, így a család egy főre jutó bruttó jövedelme az 1500 Ft-ot lényegesen meghaladja, ezért nincs mód a tartásdíj állam általi előlegezésére”. A megyei bíróság a kérelmező által az első fokú végzés alapján felvett összegek visszafizetését elrendelte, mert álláspontja szerint „az elutasítás folytán a jogosult 1982. szeptember 1-jétől jogosulatlanul vette fel az államtól a tartásdíjakat, ezért azt a jogosult a módosított 8/1974. IM sz. rendelet 10. §-ának (1) bekezdése alapján köteles az államnak visszafizetni”.
A jogerős végzés ellen emelt törvényességi óvás alapos.
I. A 12/1974. (V. 14.) MT számú rendelet 7. §-ának (1) és (2) bekezdésében, valamint a 4/1980. (VI. 6.) IM számú rendelettel módosított 8/1974. (VI. 27.) IM számú rendelet (a továbbiakban: Vhr.) 8. és 9. §-aiban foglaltak helyes értelmezése szerint az, hogy a bíróság a gyermektartásdíjnak az állam által való ideiglenes folyósítása iránt előterjesztett kérelem felől nemperes eljárásban határoz, nem mentesíti a bíróságot a lényeges körülmények tisztázása alól. Enélkül ugyanis a bíróság nincs abban a helyzetben, hogy az ügy összes körülményeit mérlegelje, és ennek eredményeként döntsön a kérelem teljesítése vagy annak elutasítása kérdésében.
Az adott esetben a bíróság a gondozó kereseti (jövedelmi) viszonyait, vagyoni helyzetét, a gyermek szükségleteit – a kérelmező nyilatkozatában foglaltakon túl – nem vizsgálta, ezekkel kapcsolatban konkrét adat nem állt rendelkezésére. Nem derítette fel pontosan azokat a kedvezményeket és juttatásokat sem (családi pótlék, ösztöndíj, napközi otthonos elhelyezés, kedvezményes étkezés stb.) amelyekben a jogosultat az állam – a gyermekekre tekintettel – részesíti.
A döntés meghozatalakor a Csjt. 65. §-ában foglaltakat is figyelembe kellett volna venni. A tartásra szoruló gyermek kora, egészségi állapota és egyéb körülmények a szükségletek szempontjából nagyon is eltérő képet mutathatnak. A másodfokú bíróság végzésének indokolásában megjelölt 1500 Ft-tal kapcsolatos álláspont már meghaladottá vált. Az életkörülmények és a megélhetési költségek változtak, a jövedelmek és a nyugdíjak mellett a különböző címeken kifizetésre került szociális juttatások összegei is emelkedtek.
A jelen ügyben a tartásra már nem szoruló, de a jogosulttal családi közösségben élő gyermek körülményei sem lettek volna teljesen figyelmen kívül hagyhatók. Nem mindegy ugyanis, hogy a kérelmező Ilona nevű gyermeke jövedelméből képes-e a család szükségleteinek fedezésére hozzájárulni, vagy olyan keveset keres, hogy anyja még őt is kénytelen részben eltartani.
Csak a tényállás minden oldalú tisztázása, az előlegezés feltételeinek tüzetes vizsgálata után kerülhetett volna a bíróság abba a helyzetbe, hogy a kérelem tárgyában megalapozottan dönthessen.
II. Az előzetes végrehajtónak nyilvánított első fokú végzés rendelkezése alapján felvett tartásdíj visszafizetésének elrendelése az eddigiekben kifejtettektől függetlenül törvénysértéssel történt.
A Ptk. 362. §-a szerint az életfenntartás céljára adott és arra felhasznált juttatást visszakövetelni nem lehet, kivéve ha jogszabály másként nem rendelkezik, vagy a juttatást bűncselekmény útján szerezték meg. A tartásdíj ideiglenes folyósításakor az állam egyértelműen életfenntartás céljára folyósít juttatást, hiszen az elrendelés alapfeltétele a Vhr. 8. §-a értelmében az, hogy a jogosult gyermek megfelelő tartása más módon nem biztosítható. A Vhr.-nek a jogerős végzésben hivatkozott 10. §-a (1) bekezdése a visszafizetési kötelezettségről nem rendelkezik. Ezzel kapcsolatban határozott rendelkezést tartalmaz a Vhr. 13. §-ának (1) bekezdése, amely szerint a tartási kötelezettséget nem érinti, hogy az állam a jogosult részére ideiglenes tartásdíjat folyósított. Ilyen esetben a jogosult képviselője a hozzá közvetlenül befolyt tartásdíjról a bíróságot vagy a bírósági gazdasági hivatalt haladéktalanul köteles értesíteni. Ha a lejárt tartásdíjat a kötelezettől behajtották, vagy azt önként megfizette, a jogosult a tartásdíjhátralékként részére megfizetett összegből az állam által folyósított tartásdíjat köteles az államnak visszafizetni.
A Vhr. 9. §-ának (3) bekezdése kimondja, hogy lejárt tartásdíjat (tartásdíjhátralékot) az állam nem folyósít, a 12. §-ának (3) bekezdése szerint pedig a kötelezettől behajtott vagy önként teljesített összeg elszámolása során a folyamatos tartásdíjat, a fennmaradó összegből a lejárt (hátralékos) tartásdíjat, ezek kiegyenlítése után pedig az állam által előlegezett tartásdíjat kell kiegyenlíteni.
A rendelet idézett szövegéből következik, hogy a jogosult az állam által folyósított tartásdíjat vagy akkor köteles az államnak megfizetni, ha a kötelezettől az ideiglenes folyósítás megkezdése előtti időszakra fennálló hátralékot, valamint az állam által való előlegezés időtartamára a kötelezettől neki járó tartásdíjat is – behajtás vagy önkéntes teljesítés útján – hiánytalanul megkapta, vagy bizonyos időszakra az államtól és a kötelezettől is kapott tartásdíjat és ezzel kapcsolatos bejelentési kötelezettségének nem tett eleget. Külön jogszabály nem rendelkezik tehát az előzetesen végrehajthatónak nyilvánított első fokú végzés alapján felvett tartásdíj visszafizetéséről, ezért a jogerős végzés ezzel kapcsolatos rendelkezése a Ptk. már idézett 362. §-ába ütközik. Semmi nem indokolná ugyanis annak feltételezését, hogy a jogosult az államtól felvett összeget nem a serdülő korban levő gyermek szükségleteinek fedezésére használta volna fel.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 274. §-ának (3) bekezdése alapján mindkét fokú bíróság végzését hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította. (P. törv. II. 20 457/1983. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás