PK BH 1984/107
PK BH 1984/107
1984.03.01.
A munkavállaló az elhunyt magánmunkáltató örökösével szemben támasztott igényét az általános hatáskörű bíróság előtt érvényesítheti [MK 132. sz.].
A felperes bérlőként lakott K. Gy. és felesége házasingatlanában. Ezért az ugyancsak bennlakó tulajdonosoknak havi 50 forint lakbért fizetett. K. Gy. és felesége – akik idős személyek voltak – ezt a házingatlant még 1970-ben rokonuknak, az alperesnek és feleségének ajándékozták. Ez az ajándékozás a felperes állítása szerint azzal a céllal történt, hogy a megajándékozottak az ajándékozókat öregségük ideje alatt segítsék.
A felperesi előadás szerint az ajándékozók e várakozásukban csalódtak. Ezért 1976 novemberében szóbeli megállapodást létesítettek a felperessel arra nézve, hogy a felperes ellátja a K. házaspár háztartásának vezetését. A felperes ezért eddigi munkaviszonyát megszüntette; K. Gy. őt 1976. december 1-jei hatállyal háztartási alkalmazottként a Társadalombiztosítási Igazgatóság D.-i Alközpontjának bejelentette, és 1980. január 11-ig a kivetett járulékot be is fizette.
A felperes állítása szerint e megállapodásnál az alperes is jelen volt, és maga is kérte, hogy a felperes K. Gy.-ékről gondoskodjék. Előadta a felperes azt is: a gondozottak és az alperes lényegében együtt ígérték meg, hogy szolgálatainak ellenértékét a felperes a K. házaspár halála után kapja meg.
A felperes a megállapodást követően lakbért nem fizetett, K. Gy.-ékat a saját jövedelmükből ellátta. Ezért ellenszolgáltatást nem kapott, a gondozottak csupán jelentéktelen értékű ingóságot adtak neki ajándékul.
K. Gy.-né 1979. január 18-án, K. Gy. pedig 1980. január 11-én elhunyt. Végrendeleti örökösük a felperes volt, aki két – 1980-ban 27 000 forintra értékelt – ingatlanilletőséget örökölt.
A felperes ilyen előzmények után előterjesztett keresetében a K. házaspár gondozása fejében – havi 1500 forint alapulvételével – 53 260 forint és járulékai megfizetésére kérte kötelezni az alperest.
Az elsőfokú bíróság a keresetlevelet a H.-i Városi Tanács v. b. mellett működő munkaügyi döntőbizottsághoz tette át. A végzés indokolása szerint „a felperesi keresetlevélből megállapítható, hogy a felperes néhai K. Gy.-val és feleségével kötött munkaszerződés alapján bérének megfizetését követeli munkáltatói jogutódjától, az alperestől. Az Mt. 63. §-a szerint a munkaviszonyból eredő jogokkal és kötelezettségekkel összefüggésben felmerült vitákban a munkaügyi döntőbizottság jár el. A PK 162. számú állásfoglalás szerint a vita munkaügyi jellegét nem szünteti meg, ha az igény érvényesítése előtt vagy elintézésének idején a felek valamelyikének személyében jogutódlás következett be, ugyanis a jogok és kötelezettségek a jogutódra átszállnak”.
A munkaügyi döntőbizottság a 2/1982. számú határozatával hatáskörének hiányát ugyancsak megállapította, és az iratokat a kerületi bíróságnak visszaküldte. A bíróság a végzésével az iratokat a döntőbizottságnak ismét megküldte, utalva arra, hogy korábban jogerős határozatával hatáskörének hiányát már megállapította. A döntőbizottság keresetlevelet hatáskörének hiánya miatt a kerületi bírósághoz ismét áttette.
Az áttételt elrendelő jogerős végzés ellen emelt törvényességi óvás alapos.
a) A perbeli jogvita eldöntése még akkor sem tartozna a munkaügyi döntőbizottság hatáskörébe, ha a felperes igénye valóban az örökösökkel szemben előterjesztett munkabér-követelésnek minősülne. A kerületi bíróság végzésének indoklásában a Legfelsőbb Bíróság PK 162. számú állásfoglalására hivatkozott, amelyek az MK 35. számú állásfoglalás ebben a vonatkozásban lényegében azonos szövegezéssel tartott fenn hatályban. Az adott esetben azonban a Legfelsőbb Bíróság MK 132. számú állásfoglalását kell iránymutatónak tekinteni. Eszerint a munkáltató nem érvényesítheti munkáltatói intézkedéssel anyagi igényét az elhunyt dolgozó örököseivel szemben. Ezt az igényét vagy a munkajog vagy a szövetkezeti jog anyagi jogi szabályai szerint az általános hatáskörű bíróság előtt érvényesítheti. Ennek az elvnek kell érvényesülnie az állásfoglalás indokolásából következően akkor is, ha a munkavállaló érvényesít igényt az elhunyt magánmunkáltató örököseivel szemben.
b) Az alperes azonban nem is örököse, tehát nem jogutóda az örökhagyónak; a végrendeleti örökös a felperes volt. Az örökhagyók halála előtt 10 évvel megajándékozott alperes a Ptk. 679. §-ában foglaltak helyes értelmezése szerint a hagyatéki tartozásokért – kötelesrész kielégítésének esetét kivéve – nem felel.
c) A felperes keresetlevelében követelésének jogcímét végzett munkájának ellenértékeként jelölte meg, és az alperest mint elhalt munkáltatója örökösét vonta perbe. A döntőbizottság előtt történt meghallgatásakor már gondozási díjnak minősítette követelését. A örökség reményében végzett ilyen szolgáltatás ellenértékének követelése is az általános hatáskörű bíróság előtt történhet.
Mivel azonban az alperes az elhaltaknak nem örököse, a felperes igénye – bizonyítottság esetében – csak azon alapulhat, hogy az alperes bízta meg – ellenszolgáltatás kilátásba helyezésével – azoknak a személyeknek a gondozásával, akik őt korábban megajándékozták.
Az ilyen módon esetleg megbízási jogviszonynak minősíthető jogügyletből eredő igény elbírálására ugyancsak az általános hatáskörű bíróság jogosult.
Ezért a Legfelsőbb Bíróság az áttételt elrendelő végzést A Pp. 274. §-ának (3) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte és a kerületi bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította. (P. törv. II. 20 484/1983. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás