PK BH 1984/109
PK BH 1984/109
1984.03.01.
A tartásdíj behajtása iránt közvetlen bírósági felhívás alapján indult végrehajtási eljárás során a munkáltató kötelezettsége nem terjed ki arra, hogy a bírósági felhívást továbbítsa az egyenes adósnak harmadik személlyel szemben esetleg fennálló követelésének kielégítése céljából [1967. évi II. törvény 49. § (3) bek.; 48/1979. (XII. 1.) MT rendelet 66. §; 1979. évi 18. tvr. 28. §, 50. §, 57. § és 58. §; PK 341. sz.].
K. A.-t, az alperes sportolóját bírósági ítélet alapján gyermektartásdíj-fizetési kötelezettség terheli a felperes javára, akinek keresete alapján az elsőfokú bíróság az ítéletében az alperest készfizető kezesség jogcímén 34 200 forint megfizetésére kötelezte. K. A. ugyanis az OTSH-tól az MLSZ-en keresztül 171 000 forint juttatásban részesült, és az elsőfokú bíróság az alperes terhére rótta azt, hogy a bíróság letiltását az MLSZ-hez nem továbbította, és ennek folytán elmaradt az említett összeg után a gyermektartásdíj levonása és a felpereshez történő elküldése. A 171 000 forint 20%-a teszi ki a marasztalási összeget.
Az elsőfokú bíróság ítélete ellen az alperes fellebbezett, és ebben a felelősségét vitássá téve, a kereset elutasítását kérte.
A Legfelsőbb Bíróság elnöke a fellebbezés elbírálását a Pp. 23/A. §-a alapján a Legfelsőbb Bíróság hatáskörébe vonta.
A felperes ellenkérelme az első fokú ítélet helybenhagyására irányult.
Az alperes fellebbezése alapos.
Az 1967. évi II. törvény 49. §-ának (3) bekezdése szerint a dolgozót megillető munkabérből és egyéb díjazásokból levonásnak csak jogszabályban meghatározott esetekben és mértékben van helye.
Ehhez kapcsolódóan a 48/1979. (XII. 1.) MT rendelet 66. §-a úgy rendelkezik, hogy a munkabérből való levonásokra a bírósági végrehajtás szabályait kell alkalmazni.
A tartásdíj behajtása rendszerint közvetlen bírósági felhívás alapján történik (Vht. 28. §). A közvetlen bírósági felhívást a marasztaló bírósági határozat foglalja magában, a munkáltató (a járandóságot folyósító szerv) a felhívás értelmében köteles a munkabérből (egyéb járandóságból) a tartásdíjat levonni. A felhívás két egybefonódó feladatra irányul. Egyrészt arra, hogy a munkáltató az adós munkabéréből, illetőleg egyéb járandóságából a kielégítendő követelés fejében megjelölt összeget a munkabér megfelelő %-ának erejéig vonja le, másrészt pedig arra, hogy a tartásdíjat minden további intézkedés bevárása nélkül egyúttal utalja ki a jogosult részére. Eszerint a közvetlen bírósági felhívásnál a végrehajtás elrendelése és foganatosításának első szakasza (a munkáltató felhívása) egybefonódik, és az érdemi határozathoz kapcsolódik. Ezeket az eljárási cselekményeket a bíróság végzi. Ezért ha a közvetlen letiltást követően további intézkedés válik szükségessé, az intézkedés a közvetlen bírósági felhívást kibocsátó bíróság hatáskörébe tartozik.
A végrehajtás foganatosításának további teendői a munkáltatóra (a járandóságot folyósító szervre) hárulnak.
E feladatokat a Vht. IV. fejezetében foglalt rendelkezések tartalmazzák. A munkabérből és az egyéb járandóságokból való levonás mértéke és módja, a munkáltatónak (a járandóságot folyósító szervnek) a letiltással kapcsolatos kötelességei, készfizetői kezesi felelőssége és a tartozásokról szóló igazolás [18/1976. (XII. 18.) MüM sz. r.] és más kérdések tekintetében tehát a végrehajtási törvény rendelkezései és az ezekhez kapcsolódó külön jogszabályok igazítanak el.
A Vht. 57. §-a a letiltás foganatosítását szabályozza, és ezzel kapcsolatosan meghatározza a munkáltató legfontosabb kötelességét. Ez abban áll, hogy a munkáltató köteles az adós munkabéréből (egyéb járandóságából) a letiltásban meghatározott összeget levonni, és azt a letiltásban foglalt felhíváshoz képest a végrehajtást kérőnek kifizetni. Ez a rendelkezés összhangban van az 50. §-ban foglalt rendelkezéssel, amely a letiltás tartalmát határozza meg. Az 57. § voltaképpen az 50. §-ban foglalt rendelkezésnek a munkáltató kötelezettségeként való szabályozása.
A jelen esetben a bírósági felhívás értelmében az alperesnek az volt a kötelessége, hogy „a bérköltség terhére kifizetésre kerülő összeg nyugdíjjárulékkal csökkentett 20%-át, de havonta legkevesebb 700 forintot, továbbá a részesedési alap terhére pénzbeni részesedésként, nyereségrészesedésként, céljutalomként, prémiumként, év végi részesedésként kifizetésre kerülő összeg nyugdíjjárulékkal csökkentett részének 20%-át gyermektartásdíjként a gyermek anyjának (felperesnek) fizesse ki”.
Az alperes a bírósági felhívásban foglalt rendelkezésnek eleget tett, és a végrehajtó okiratban meghatározott összeget az adós illetményéből levonta és a jogosultnak kifizette. Az alperes tehát a Vht. 57. §-a szerint a munkabérre (egyéb járandóságra) vezetett végrehajtásra vonatkozó rendelkezésekben megszabott kötelezettségét nem mulasztotta el, ezért az elsőfokú bíróság az alperes készfizetői kezességét tévesen állapította meg.
A munkáltató készfizetői kezesi felelősségének (Vht. 58. §) alapja az, hogy a letiltásnak nem tett eleget, a letiltott összeget a letiltásban foglalt felhíváshoz képest nem fizette ki a végrehajtást kérőnek (PK. 341. sz.). Az egyenes adós harmadik személlyel szemben esetleg fennálló követelésének letiltása a bíróság hatáskörébe tartozik, ezzel kapcsolatosan az alperesnek feladata sem a bírósági felhívás, sem a jogszabályok alapján nem volt.
A jelen eljárás keretein kívül esik annak elbírálása, hogy a felperesnek az egyenes adóssal szemben gyermektartásdíj címén van-e további igénye.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, és a felperes keresetét elutasította. (Legf. Bír. Pf. II. 20 130/1983. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás