GK BH 1984/113
GK BH 1984/113
1984.03.01.
A követelés azonosítására alkalmas írásbeli felszólítás abban az esetben is megszakítja az elévülést, ha nem jelöli meg a követelés pontos összegét [Ptk. 327. § (1) bek.; GKT 72/1973. sz.].
A bíróság elévülés miatt elutasította a felperesnek az alperes ellen szerelési munkákkal kapcsolatban 318 152 Ft visszafizetése iránt indított keresetét. A bíróság az elévülés megszakítására alkalmatlannak minősítette a felek által 1980. szeptember 30-án felvett jegyzőkönyvet. Az ítélet indoklása szerint „egyébként is ez a nyilatkozat egy általános, nem a per tárgyát képező konkrét tételekre vonatkozik”.
A felperes fellebbezésében kérte az ítélet hatályon kívül helyezését és az ügy újratárgyalásának elrendezését. Fellebbezését azzal indokolta, hogy 1980. szeptember 30-án a felek az alperes által végzett pótmunkák számláját egyeztették, és ennek során jelentette be az alperesnek, hogy a szerződéses munkáknál túlfizetés történt, és hogy a pótmunka ellenértékét a túlfizetés tisztázása után fizetik ki. A jegyzőkönyv nem tartalmazza ugyan összegszerűen a tévesen kifizetett összegeket, a visszakövetelési igény azonban kifejezetten a per tárgyát képező túlfizetésre vonatkozott. Az 1980. szeptember 30-án felvett jegyzőkönyv tehát az elévülést megszakította [Ptk. 327. § (1) bek.].
A fellebbezés alapos.
A rendelkezésre álló adatokból megállapítható, hogy a felek szerződéses viszonyban állottak egymással egy kórház szerelési munkáira. Az alperes a szerződéses munkák vállalkozói díját különböző időpontokban (részszámlák alapján) vette fel. Pótmunkákat is végzett, s éppen ez utóbbiak ellenértékével kapcsolatos tárgyalás során közölte vele a felperes, hogy az alapszerződésre kifizetett vállalkozói díjak egy részét visszaköveteli, és hogy a pótmunkákat csak a teljes pénzügyi rendezés után fizeti ki.
Az elsőfokú bíróság az említett jegyzőkönyvnek azért nem tulajdonított elévülést megszakító hatást, mert az tételesen nem sorolja fel a visszakövetelt összegeket.
A GKT 72/1973. sz. állásfoglalás indoklása szerint megfelelőnek kell tekinteni a felszólítást nemcsak akkor, ha abból az érvényesített követelés határozottan és egyértelműen (jogcím és összeg vagy egyebek szerint is szabatosan megjelölve) kitűnik, hanem abban az esetben is, ha a felszólítás ilyen részletes adatokat nem tartalmaz ugyan, de a közölt adatok alapján a kötelezett meg tudja állapítani, hogy milyen jogviszonyból, illetve tényállásból származó követelésről van szó. Éppen ezért az állásfoglalás kimondja, hogy a követelés elévülésének megszakításához elegendő, ha a felszólítás olyan adatokat tartalmaz, amelyek alapján a kötelezett a vele szemben támasztott követelést azonosítani tudja.
Az említett 1980. szeptember 30-án kelt jegyzőkönyvből az alperes értesült arról, hogy a felperes mely szerződéssel kapcsolatban kíván vele szemben visszakövetelési igényt érvényesíteni. Az elévülést megszakító hatáshoz viszont az ítélkezési gyakorlat nem kívánja meg a követelés összegszerűen is pontos megjelölését. Az elsőfokú bíróság az említett jegyzőkönyvben foglalt nyilatkozatot tévesen értékelte, ezért ítélete is megalapozatlan.
A bíróság téves jogi álláspontja folytán az ügyet érdemben nem tárgyalta, ezért az ítéletet a Legfelsőbb Bíróság Pp. 252. §-ának (3) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, és az eljárt bíróságot a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára utasította. (Legf. Bír. GF. V. 30 629/1982. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás