GK BH 1984/115
GK BH 1984/115
1984.03.01.
Nincs szükség tanácsi megbízott részvételével felvett jegyzőkönyvre, ha a vasút kiszolgáltatás utáni jegyzőkönyve a küldemény kiszolgáltatáskori állapotát megfelelően tanúsítja [Ptk. 305. § (1)–(2) bek.; 7/1978. (II. 1.) MT sz. r. 14. § (1)–(2) bek., 1. sz. melléklet 8., 13. pont; GKT 41/1973. sz.].
A felperes a kereseteiben összesen 14 050 Ft-nak megfizetésére kérte kötelezni az alperest, mivel az általa – szállítási szerződés teljesítéseképpen – három alkalommal szállított vasbeton panelek közül 4 db törötten érkezett hozzá. A felperes mindhárom esetben MÁV-kiszolgáltatás utáni kárjegyzőkönyvet szerzett be, mivel a vagonokban az alsó sorokban elhelyezett elemek törését a fuvarozói kiszolgáláskor nem tudta felfedezni. A MÁV megbízottja minden esetben még a vagonban szemlélte meg a törött paneleket, és azoknak, valamint az alátétfáknak helyzetéről a jegyzőkönyvben részletes leírást adott. A felperes tanácsi megbízott közreműködését nem vette igénybe.
Az alperes azzal védekezett, hogy a felperes által beszerzett okiratok nem alkalmasak a szállítmányok kiszolgáltatáskori állapotának bizonyítására. Utalt arra, hogy a 7/1978. (II. 1.) MT sz. rendelet (a továbbiakban: R.) 1. sz. mellékletének 8. és 13. pontjai szerint a kiszolgáltatást követően felfedezett töréskárok esetén tanácsi megbízott közreműködésével kell jegyzőkönyvezni. Ezt a felperes mindhárom esetben elmulasztotta. Az alperes hivatkozott továbbá az R. 14. §-ának (1) és (2) bekezdéseiben foglaltakra.
Az elsőfokú bíróság az alperest a keresetek szerint marasztalta. Az ítélet indoklása szerint az alperes szavatossági felelőssége a Ptk. 305. §-ának (1) és (2) bekezdései alapján fennáll, mivel a csatolt jegyzőkönyvekből megállapíthatóan a panelek átmenő repedései már a kiszolgáltatáskor megvoltak. A kiszolgáltatás utáni kárjegyzőkönyvek bizonyító erejét illetően az elsőfokú bíróság utalt a Legfelsőbb Bíróság gyakorlatára, valamint a GKT 3/1978. sz. állásfoglalással módosított GKT 41/1973. sz. állásfoglalásra.
Az első fokú ítélet ellen az alperes fellebbezett.
A fellebbezés nem alapos.
A perben csatolt jegyzőkönyvekből megállapítható volt, hogy a MÁV megbízottja a törött paneleket még a vagonokban vizsgálta meg, amit bizonyít, hogy mind a paneleknek a vagonokban való elhelyezkedésére, mind az alátétfák helyzetére vonatkozó megállapításokat a jegyzőkönyvekben rögzítette. Ezek a jegyzőkönyvi megállapítások azt bizonyítják, hogy a panelek már a kirakás előtt, tehát az alperes érdekkörében sérültek meg. Figyelemmel ugyanis arra, hogy – ugyancsak a MÁV megbízottjának megállapítása szerint – a kiszolgáltatást követően a panelek rakodását a felperes nyomban megkezdte, az is bizonyított, hogy a vagonok további mozgatására már nem került sor. A vasbeton paneleken viszont átmenő repedések csak nagyobb erőbehatás következményeként keletkezhetnek, ezért bizonyítottnak fogadható el, hogy a panelek még az alperes kárveszély-viselési körében sérültek meg, a felperes tehát szavatossági joga alapján jogszerűen követelte vissza az alperestől a rendeltetésszerű célra alkalmatlan panelek kifizetett vételárát.
A fentiekből következik, hogy az elsőfokú bíróság az alperest szavatossági felelőssége alapján jogszabálysértés nélkül kötelezte a törött panelek vételárának visszafizetésére, ezért a Legfelsőbb Bíróság az első fokú ítéletet a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján helybenhagyta. (Legf. Bír. Gf. II. 30 399/1981. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás