GK BH 1984/118
GK BH 1984/118
1984.03.01.
A vágóállat húsának hibáját a hatósági állatorvos kobzási tanúsítványa kétségtelenül bizonyítja, de az erre alapított követelés a szállítóval szemben csak az esetben alapos, ha a vágóhídon biztosították az azonosság megállapításának lehetőségét [Ptk. 306. § (1) bek.].
A felperes több vágómarhát adott át az alperesnek. Az állatok közül a 741 krotália számút a hatósági állatorvos streptococcus fertőzöttség címén elkobozta, emiatt az alperes minőségi kifogással élt, és a vételárat a Ptk. 306. §-ának (1) bekezdése alapján 17 023 Ft-tal csökkentett összeggel fizette ki. A felperes a keresetében a fenti összegnek és kamatának megfizetésére kérte kötelezni az alperest. Tagadta hibás teljesítését, vitatta a kifogásolt állat azonosságát.
Az alperes védekezése szerint az állat azonosságát a felperesnek megküldött hatósági állatorvosi igazolás kellőképpen bizonyítja.
Az elsőfokú bíróság kihallgatta az ügyben eljárt állatorvost, valamint a felperes vágóhídon levő képviselőjét, majd a felperes keresetét elutasította. Az ítélet indoklása szerint a per anyaga, különösen pedig a hatósági állatorvos vallomása kellő alapot nyújt a kifogásolt állat azonosítására. Ezért az alperes védekezése alapos.
Az ítélet ellen a felperes fellebbezett. Továbbra is vitatta az elkobzott állat azonosságát. Szerinte az alperesnek az eljárás során megismert vágási technológiája mellett az azonosságot nem lehet megnyugtatóan megállapítani.
A fellebbezés alapos.
A felperes fellebbezése folytán abban a kérdésben kellett dönteni, hogy a perbeli vágómarha azonossága bizonyított-e. A Legfelsőbb Bíróság a per anyagát, ezen belül az alperes felajánlott bizonyítékait, így különösen az állatorvosi tanúsítvány adatait körültekintően vizsgálva arra a meggyőződésre jutott, hogy a kifogásolt állat azonossága nincs megnyugtatóan bizonyítva. Az alperes és a meghallgatott tanúk által ismertetett vágási technológia szerint az alperes dolgozói a bőrön és a fülön azonossági jellel ellátott állatot leütik, csigára felfüggesztik, bőrét lefejtik, fejét levágják, és a belsőségét egy külön ún. „zsigerkocsira” helyezik. Ezen munkaműveletek után kerül csak az állat, illetve annak belsősége a hatósági állatorvos elé, aki a szükséges vizsgálatot elvégzi, negatív vizsgálati eredmény esetén az alperes dolgozói által a húson és a patán alkalmazott azonossági jelek alapján a „kobzási jegyet” kiállítja. Természetszerűen nem vitatható a hatósági állatorvos kobzási tanúsítványának bizonyító ereje annyiban, hogy az adott azonossági jellel ellátott állat húsa vagy belsősége kifogás alá esett, az alperes vágási technológiája azonban nem zárja ki az állat azonosítására alkalmas eredeti jelzéseknek (vágási szám, krotália) az alperes dolgozóinak tevékenysége során történő véletlen elcserélődését. Így a kobzási jegy csak azt tanúsítja hitelesen, hogy az adott jelzésekkel ellátott állat beteg, de azt nem, hogy az a több szállító közül valójában melyiknek volt a tulajdona.
A Legfelsőbb Bíróság nem látott alapot annak a következetes ítélkezési gyakorlatnak a megváltoztatására, amely szerint az eredeti jelzést viselő bőrnek vagy fejnek a hússal, illetve a zsigerekkel való összefüggését oly módon kell biztosítani az orvosi vizsgálat megtörténtéig, hogy vita esetén később se férjén kétség a kifogásolt állat azonosságához.
Mivel a perbeli esetben a felperes a kifogásolt állat azonosságának a kobzási jeggyel való tanúsítását kétségbe vonta, az alperes pedig a perbeli állatnak a felperestől való származását a fellebbezési tárgyaláson sem igazolta, a Legfelsőbb Bíróság a keresetet elutasító, első fokú ítéletet a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján megváltoztatta, és az alperest a visszatartott összegszerűségében nem vitatott ellenérték és kamata megfizetésére kötelezte. (Legf. Bír. Gf. II. 30 181/1982. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás