GK BH 1984/119
GK BH 1984/119
1984.03.01.
Ha az importált terméknek fuvarozás alatt történt megsérülésével kapcsolatos kár forintban merült fel, úgy a fuvarozót terhelő kártérítési összeg megállapításánál a külföldi pénznemben kifejezett értékre nem kell tekintettel lenni [114 058/1966. (I./8. E/Kk. 25.) sz. hirdetménnyel közzétett megállapodás a Nemzetközi Vasúti Árufuvarozásról (SZMGSZ) 25. cikk. 1. § 27. cikk 1. és 2. §].
A felperes a keresetében 2078 Ft kártérítés megfizetésére kérte kötelezni a vasúti fuvarozó alperest, mert a külföldről fuvarozott személygépkocsik közül a kereskedelmi jegyzőkönyv szerint 4 db-ot sérülten szolgáltatott ki. A peren kívüli felszólamlást a vasút elutasította.
Az alperes védekezésében tagadta a jogalapot, és kifogásolta az összegszerűségét is. Szerinte nem bizonyított, hogy a feladó ép és sértetlen árut rakott a vagonba és hogy a sérülés nem a berakás során keletkezett.
Az elsőfokú bíróság az alperest a kereset szerint marasztalta, mert a kiszolgáltatáskor megállapított sérülések olyan jelentősek és nagymérvűek voltak, amelyeket, ha a feladáskor már fennálltak, a fuvarozónak feltétlenül észlelnie kellett volna. A sérülések közül a szélvédő üvegcseréjét elvégezték, azt tehát kijavították, az egyéb sérülések miatt pedig a gépkocsikat értékcsökkenéssel hozták forgalomba. A javításra és az értékcsökkenésre vonatkozó számlákat a felperes csatolta a keresetéhez, amelyeket a bíróság a kár összegének igazolására elfogadott.
Az ítélet ellen az alperes fellebbezett.
A fellebbezés nem alapos.
Az ügyben becsatolt bizonyítékok megfelelő mérlegelésével kötelezte az elsőfokú bíróság az alperest a kártérítés megfizetésére. Ennek megfelelően az elsőfokú bíróság ítéletét a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján helybenhagyta, és a részletesebb indokolást a Pp. 254. §-ának (3) bekezdése értelmében – az alábbi kiegészítéstől eltekintve – mellőzte.
A fellebbezés az összegszerűség vonatkozásában sem alapos. Az SZMGSZ 25. cikkének 1. §-a szerint sérülés esetében a vasút az áru értékcsökkenésének megfelelő összeget köteles fizetni minden további kár megtérítése nélkül. Az értékcsökkenés alapját a külföldi szállítói számla szerinti érték képezi. Az adott esetben tehát az alperes kártérítési kötelezettségének az alapja a sérült gépkocsi értéke, ami a teljes értékhez viszonyítva bizonyos százalékkal kevesebb. Hogy ez a százalékos csökkenés milyen nagyságú, azt elsősorban a szükséges javítások költsége és az azt követően még fennmaradó esetleges további, ki nem küszöbölhető értékcsökkenés határozza meg. Az alperesre az ilyen számítási mód mindenesetre kedvezőbb, mint a sérült gépkocsik becslés szerinti leértékelése, mert e javítási költségek adott és ismert nagysága miatt a szubjektív elemek minimálisra szűkülnek. Egyébként a kiindulási alapot a gépkocsi leértékelésének mértékénél is a várható javítási költségek képeznék, tehát ugyanaz a helyzet lenne, mint amikor a jogosult már a javítás után igényli a kártérítést.
Az SZMGSZ 27. cikkének 1. §-a szerint a 24., 25. és 26. cikkben említett kártérítési összegek kifizetése annak az országnak pénznemében történik, amely ország vasútjainak a kártérítést rendezniök kell. A 27. cikk 2. §-a pedig kimondja, hogy az egyik ország pénznemében kifejezett, de a másik ország pénznemében kifizetésre kerülő kártérítési összegeket a fizetés napján és helyén érvényes árfolyamon, ennek az országnak pénznemére kell átszámítani.
A javítási költség forintban merült fel, így a kártérítés alapját képező összeg forintban jutott kifejezésre, vagyis abban a pénznemben, amelyben a kifizetés történik. Ennek rubelre való átszámítása, majd a jogerős ítélet szerinti kifizetés napján forintra való visszaszámítása az SZMGSZ megállapodás előírásaival tartalmilag nem egyeztethető össze. (Legf. Bír. Gf. III. 3/598/1981. sz. – Fővárosi Bíróság 27. G. 44 106/1981. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás