BK BH 1984/12
BK BH 1984/12
1984.01.01.
I. A bíróság az ítéleti tényállásban a bizonyítási eljárás során felmerült olyan újabb tényeket is rögzíthet, amelyek tárgyi kapcsolatban állnak ugyan a vád tárgyául szolgált cselekménnyel, de azokat a vádirati tényállás nem tartalmazza [Be. 163. § (2) bek., 220. § (3) bek.].
II. Elvétés esetén a szándékosan elkövetett cselekmény és az azon túlmenő következmény tekintetében az elkövető bűnösségét külön-külön kell vizsgálni [Btk. 13. §, 14. §, 170. § (5) bek. I. ford. és (6) bek.].
A megyei bíróság a vádlottat emberölés bűntettének kísérletében és súlyos testi sértés bűntettének kísérletében mondotta ki bűnösnek, s ezért halmazati büntetésként 4 évi szabadságvesztésre és 5 évre a közügyektől eltiltásra ítélte, valamint elrendelte kényszergyógyítását.
A megállapított tényállás szerint a korábban már erőszakos jellegű cselekmények miatt büntetett vádlott idült alkoholista. Ugyancsak alkoholista életmódot folytat a vádlott anyja, valamint élettársa is. Az italozás során gyakran verekedésre került sor, ilyen esetekben a vádlott mindkét nőt tettleg bántalmazta.
A vádbeli alkalommal ismét valamennyien nagy mennyiségű szeszes italt fogyasztottak, és a súlyos fokban ittas vádlott ütlegelte az anyját, aki a szomszédba menekült. A vádlott ide is követte, és az arcába fejelt, majd amikor visszatértek a lakásukra, ott tovább folyt a dulakodás. Amikor a veszekedésbe a vádlott élettársa is beavatkozott, a vádlott egy 6 cm pengehosszúságú zsebkéssel előbb az élettársa jobb felkarjába szúrt, majd két alkalommal közepes-nagy erővel hátba szúrta anyját. Az élettársánál a szúrt-metszett sérülése 6 nap alatt meggyógyult, viszont anyjánál az egyik szúrás a mellüregbe hatolt be, lég- és vérmellet okozott, és közvetlen életveszély alakult ki.
I. Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás több vonatkozásban hiányos, ezért a tényállást az alábbiak szerint egészíti ki, illetve helyesbíti.
A vádlott élettársa akkor szenvedte el a sérülést, amikor a késsel támadó vádlott és annak édesanyja közé ugrott, a súlyosabb bántalmazás elhárítása érdekében.
A vádlott az anyját ért szúrásokat közepes erővel és kaszáló mozdulattal adta le, a mellüregbe hatoló szúrás mélysége 2-3 cm volt.
A cselekmény 15-16 óra körül történt. A sértett ezután különböző italboltokban fordult meg, végül a késő esti órákban került a kijózanítóba, ahonnan éjjel szállították a klinikára, miután a hátán szúrásokat észleltek. A kezelés operáció nélkül, mellűri szívásból állott.
Ugyanakkor a Legfelsőbb Bíróság nem értett egyet azzal az állásponttal, amely szerint a tényállásból mellőzni kell azt a megállapítást, hogy a sértett a szomszéd lakásába menekült, és ott a vádlott – aki anyját követte – az arcába fejelt.
Kétségkívül erre nézve a nyomozás során semmiféle adat nem merült fel, ezért azt a vádirat sem tartalmazta, végindítványban az ügyész ezt a tevékenységet külön nem értékelte, ennek ellenére sem állítható, hogy az elsőfokú bíróság túllépte a vád körét, amikor az erre vonatkozó eseményeket az ítéleti tényállásban rögzítette.
A bíróság előtt lefolytatott bizonyítási eljárás során esetleg felmerülő újabb adatokat – amennyiben azok tárgyi kapcsolatban állnak a vád tárgyául szolgált eseményekkel –, nemcsak indokolt, de elengedhetetlenül szükséges feltárni. A bizonyítékok értékelésének körében megállapított tények ítéleti tényállásban rögzítésének nem akadálya az, hogy ezeket a tényeket a vádiratban leírt történeti tényállás nem tartalmazza, bár az ilyen értelemben vett „többlet-tények” jogi értékelésére, a felelősség körének kiterjesztésére – vádkiterjesztés hiányában – nem kerülhet sor.
Az adott esetben az elsőfokú bíróság hitelt érdemlőnek találva az egyik közvetlen észlelő tanú vallomását, a cselekménnyel összefüggő, de a felelősség körét nem érintő előzményt rögzített az ítéleti tényállásban, amelynek a mellőzésére a Legfelsőbb Bíróság – a kifejtettek folytán nem látott okot.
II. Az irányadó tényállás alapján az elsőfokú bíróság helyesen vont következtetést a vádlott bűnösségére a vádlott anyja sérelmére elkövetett cselekmény vonatkozásában.
Tévedett azonban, amikor megállapította a vádlott büntetőjogi felelősségét az élettársa sérülését eredményező cselekmény miatt is.
A kiegészített tényállásból kitűnően a vádlott támadása kifejezetten az anyja ellen irányult, és a váratlanul közbeavatkozó élettársa megszúrásánál még eshetőleges szándék sem áll fenn. Ebben az esetben tehát „elvétés” (aberratio ictus) állapítható meg, ezért a szándékosan elkövetett cselekmény, és az azon túlmenő következmény tekintetében az elkövető bűnösségét külön-külön kell vizsgálni.
A vádlott az élettársának okozott sérülést gondatlanságból okozta, ennek a sérülésnek a gyógytartama azonban 8 napon belüli.
A gondatlanságból okozott könnyű testi sértést a törvény nem bünteti, s mivel a gondatlanságból elkövetett bűncselekmények kísérlete fogalmilag kizárt, a Legfelsőbb Bíróság a vádlottat az ellene súlyos testi sértés bűntettének kísérlete miatt emelt vád alól – a Be. 214. §-a (3) bekezdésének a) pontja alapján bűncselekmény hiányában – felmentette.
Tévedett az elsőfokú bíróság, amikor a vádlottnak az anyja sérelmére elkövetett cselekményét emberölés bűntette kísérleteként értékelte.
A vádlott súlyos fokú alkoholos befolyásoltságára tekintettel a cselekményt az objektív tényezők feltárása és elemzése útján kellett volna megítélni.
A vádlott közepesnél nem nagyobb erővel, „kaszáló” mozdulattal szúrta meg a hátán a vele szemben álló sértettet egy élet kioltására ugyan alkalmas, de kisebb pengeméretű késsel. A támadás módja, a szúrás irányítottságának hiánya és annak ereje ellene szól olyan feltételezésének, hogy a vádlottban ténylegesen felmerült az az eredményképzet, mely szerint a sértett a bántalmazás folytán az életét is veszítheti.
A támadás jellegzetesen testi sérülés okozására irányult, erre utal az is, hogy a szúrás alig hatolt be a mellüregbe. Az életveszély bekövetkezésének a lehetőségét ugyan a vádlottnak fel kellett volna ismernie, s ennek elmaradásában a vádlottat gondatlanság terheli.
A Legfelsőbb Bíróság ezért az első fokú ítéletet a minősítést érintően ilyen értelemben megváltoztatta.
A büntetés kiszabás során az elsőfokú bíróság helyesen értékelte a bűnösségi körülményeket, de a bűnösség körének a szűkülése és a megváltozott minősítés folytán a Legfelsőbb Bíróság az első fokú ítéletnek a büntetés kiszabására vonatkozó rendelkezését megváltoztatta, a szabadságvesztés tartalmát 3 évre, a közügyektől eltiltás tartamát pedig 4 évre leszállította. (Legf. Bír. Bf. IV. 977/1982. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás