GK BH 1984/120
GK BH 1984/120
1984.03.01.
A feladó megvizsgálási kötelezettsége a vasúti kocsi rátekintéssel megállapítható hiányosságaira terjed ki, az elhasználódás fokával összefüggő rejtett hiányosságokért – szakértelménél fogva is – a kocsi tulajdonosa tartozik felelősséggel [1975. évi 9. sz. tvr.-rel kihirdetetett Vasúti Árufuvarozásról szóló Nemzetközi Egyezmény (CIM) 27. cikk 3. § c) pont].
Külföldön 35 000 kg szójapelletet adtak fel mérlegelt súlyban az egyik állami gazdaság címére. A vasúti fuvarozó alperes a küldeményt a rendeltetési állomáson 800 kg súlyhiánnyal szolgáltatta ki, ezzel 119,32 USA dollár árukár, valamint 358 Ft részfuvardíj-különbözet merült fel. A felperes a keresetében kártérítés címén ezen összeg és kamatai megfizetésére kérte kötelezni az alperest.
Az alperes védekezése szerint a kár a feladó gondatlan berakási tevékenységével áll okozati összefüggésben. Utalt az 1975. évi 9. sz. tvr.-tel kihirdetett Vasúti Árufuvarozásra szóló Nemzetközi Egyezmény (CIM) 27. cikke 3. §-ának c) és e) pontjára, valamint a CIM 28. cikke 2. §-ában foglaltakra. Az összegszerűséget nem kifogásolta.
A perbe a felperes pernyertessége érdekében a gabonaforgalmi vállalat beavatkozott.
A elsőfokú bíróság kötelezte az alperest a felmerült árukár és a részfuvardíj megfizetésére. Megállapította, hogy a vasúti kocsinak a feladáskor olyan rejtett hiányossága volt, amelyet a feladó a küldemény berakásakor nem észlelt, a kár ennek következtében merült fel, tehát a fuvarozó felelőssége fennáll. A kiszolgáltatási jegyzőkönyv szerint ugyanis a vagon fenékpadlója szétnyílt, és a küldemény egy része elszóródott. A fenékpadló a ránehezedő súly hatására csúszott, illetve nyílt szét. Az alperes nem bizonyította, hogy ez a hiba a feladáskor már felismerhető volt.
Az ítélet ellen az alperes nyújtott be fellebbezést. Ebben azzal egészítette ki a védekezésében előadottakat, hogy közbenső állomáson felvett állomásfőnökségi jelentés szerint a perbeli vagon padozata erősen elhasználódott állapotú volt, ennek következtében nyílt szét. Hivatkozott az irányadó külföldi árufuvarozási feltételek I. rész 16. cikkének 3. pontjában foglaltakra, amely szerint „az áruk berakása előtt a feladó köteles megállapítani, hogy a kiállított kocsi a meghatározott áru tulajdonságára való tekintettel fuvarozásra alkalmas-e. Amennyiben a kocsi ennek nem felel meg, úgy a feladó egy másik kocsit igényelhet”. Tekintettel arra, hogy a kocsi padozatának hibája szemmel látható volt, és a küldemény berakásakor a feladó a hibát nem szüntette meg, valamint a kocsit sem utasította vissza, a keletkezett hiányért a vasúti fuvarozó felelősséget nem lehet megállapítani.
A fellebbezés nem alapos.
A becsatolt bizonyítékokból megállapítható, hogy azok alapján az elsőfokú bíróság megalapozottan hozta meg az alperest marasztaló ítéletét, ezért azt a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján – az alábbi kiegészítéssel – helybenhagyta.
Az alperes által becsatolt állomásfőnökségi jelentésből kitűnően a vasúti kocsi igen elhasználódott állapotban volt, és a kár is ezzel függött össze.
A feladónak a feladást megelőzően nincs módja a konkrét hiányosságokat kifejezetten nem mutató elhasználódás fokozatát vizsgálni, ez kizárólag a kocsi tulajdonosának a kötelezettsége arra is tekintettel, hogy ebben a körben ő rendelkezik megfelelő szakértelemmel. A vasúti fuvarozási szabályzatok szerint a feladónak a nyilvánvaló hiányosságok fennállását kell vizsgálnia, ami minden szakértelem nélkül, egyszerű ránézéssel észlelhető [CIM 27. cikk 3. § c) pont]. Helyesen állapította tehát meg az elsőfokú bíróság azt, hogy a vasúti kocsinak olyan rejtett hiányossága volt, amit a feladó a küldemény berakásakor nem észlelhetett. (Legf. Bír. Gf. III. 31 216/1981. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás