BK BH 1984/13
BK BH 1984/13
1984.01.01.
I. A próbára bocsátás próbaidejének hosszabb tartamban megállapítását célzó ügyészi fellebbezés esetén a fellebbezési eljárásban akkor sincs helye büntetés kiszabásának, ha a fellebbezést a „vádlott terhére” bejelentettnek jelölték meg [Be. 241. §; Btk. 72.].
II. Az elsőfokú bíróság a próbára bocsátást minden esetben végzéssel alkalmazza [Be. 214/A. § (1) bek.].
Az elsőfokú bíróság ítéletként kihirdetett határozatával hatályon kívül helyezte a vádlottal szemben tárgyaláson kívül meghozott, pénzbüntetést kiszabó végzését, és őt közúti baleset gondatlan okozásának vétsége miatt 2 évre próbára bocsátotta.
Ezen ítélet ellen az ügyész – a fenntartott három nap alatt – fellebbezést jelentett be a „vádlott terhére, anyagi büntető jogszabály téves alkalmazása miatt, súlyosítás végett, továbbá eljárási szabálysértés miatt”. Indítványozta, hogy a megyei bíróság a próbaidő mértékét emelje fel, és mutasson rá arra, hogy a járásbíróságnak végzéssel kellett volna határoznia.
I. A megyei bíróság a vádlott „terhére” bejelentettként megjelölt ügyészi fellebbezés kapcsán elöljáróban megjegyzi, hogy az tartalmát tekintve nem olyan perorvoslat, amely a súlyosítási tilalmat (Be. 214. §) feloldaná, és a bűnösség megállapítását, büntetés (esetleg önálló büntetésként alkalmazott mellékbüntetés) kiszabását lehetővé tenné.
A Legfelsőbb Bíróság Büntető és Katonai Kollégiumának 98. sz. állásfoglalása 1. pontjának indoklása értelmében az első fokon önálló intézkedéssel elbírált ügy a súlyosítási tilalom szempontjából a felmentéssel befejezett [Be. 236. § (2) bek.] üggyel esik egy tekintet alá.
Ebből egyértelműen következik, hogy a másodfokú eljárásban csak akkor kerülhet sor a bűnösség kimondására és büntetés kiszabására, ha az ügyész (illetve a magánvádló) által bejelentett perorvoslat kifejezetten ezt célozza.
Az elbírálandó ügyben az ügyészi perorvoslat érdemben félreérthetetlenül kizárólag a próbaidő hosszabb tartamban megállapítását igényelte. Ez tehát eleve megszabta a felülbírálat lehetőségeit.
A járásbíróság a próbaidő tartamának meghatározása kapcsán nem tett eleget indokolási kötelezettségének. A megyei bíróság azt (ennek ellenére) törvényes mértékűnek találta, és a próbaidő tartamának felemelésére az ügyészi perorvoslatban kifejtettek folytán sem volt szükség.
A megyei bíróság mindezekre tekintettel helybenhagyta a járásbíróság határozatát, amelyet azonban a továbbiakban végzésnek tekintett, az alábbiakra figyelemmel.
II. A Be. 354. §-ának (3) bekezdése értelmében a bíróság nincs kötve a tárgyalás mellőzésével hozott végzéséhez: azt a tárgyalás eredményétől függően hatályában tartja, vagy pedig hatályon kívül helyezi és új határozatot hoz. A megyei bíróság álláspontja szerint az idézett törvényhely azért tartalmazza itt a határozat (és nem az ítélet) megjelölést, mert a törvényhozó az általános szabályok [Be. 214. §, 213. §, 214/A. §] alapján kívánja eldönteni azt, hogy ez az új határozat ítélet vagy végzés lesz-e.
Kétségtelen, hogy a Btk. életbelépése előtt BJD-ben 7842 szám alatt közzétett eseti döntés szerint az ilyen hatályon kívül helyezés esetén mindig ítéletet kell hozni, ez a döntés azonban meghaladott. Ilyen esetben nem változtatásról, hanem teljesen új határozatról van szó. Semmi sem indokolja tehát, hogy az elsőfokú bíróság ítélettel alkalmazzon próbára bocsátást, szembekerülve a Be. 214/A. §-ával, amelynek értelmében a bíróság próbára bocsátás esetén végzéssel határoz. Erre figyelemmel helytálló az az ügyészi álláspont, hogy a járásbíróságnak ekként kellett volna határozatát meghoznia.
A megyei bíróság megjegyzi, hogy ennek nemcsak formális jelentősége van, mivel végzés esetén nincs helye három napi határidő fenntartásának [Be. 243. § (1) bekezdés] a perorvoslat bejelentésére (BJD. 7778. sz.) – miként azt a tárgyaláson jelen lévő ügyész ebben az ügyben a kihirdetett ítélet kapcsán tette. (Székesfehérvári Megyei Bíróság Bf. 200/1983.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás