MK BH 1984/130
MK BH 1984/130
1984.03.01.
Az a dolgozó, aki a törzsgárdának nem volt tagja, a káráért, (egészségkárosodásért) felelős volt munkáltatójával szemben törzsgárdatagságra alapított kártérítési igényt abban az esetben sem érvényesíthet, ha utóbb – a sérelem bekövetkezése után – a munkáltatónál megalakult a törzsgárda [1967. évi II. törvény 62. §].
A felperes 1962. augusztus 28-tól 1970. május 12-ig állt munkaviszonyban az alperesnél kőfejtő-fúrós, majd őr munkakörben. 1967-től szilikózis megbetegedésben szenved. 1970. május 12-től rokkantsági nyugdíjas állományban van.
A felek között a munkaügyi bíróság előtt korábban folyamatban volt perben az alperesnek a felperes megbetegedéséből eredő kárért fennálló felelőssége nem volt vitás, a bíróságnak csak a munkaviszonyon kívül elmaradt és megtérítendő jövedelme összegszerű meghatározása kérdésében kellett döntenie.
Ezt követően a felperes 1981. június havában újabb kártérítési igénnyel lépett fel az alperessel szemben és kérte a tízéves, valamint a tizenöt éves törzsgárdatagságon alapuló jutalom – 1000 és 1500, összesen 2500 forint – kártérítésként való megfizetését. Miután ez irányú igényét a munkaügyi döntőbizottság elutasította, a követelésének érvényesítése végett a munkaügyi bírósághoz fordult keresettel.
A munkaügyi bíróság a felperes keresetét elutasította. A megyei bíróság azonban a munkaügyi bíróság ítéletét megváltoztatta, és az alperest – a felperes kereseti kérelmének megfelelően – kötelezte 2500 forint megfizetésére.
A Legfelsőbb Bíróság törvényességi óvás folytán hozott határozatával a megyei bíróság ítéletét – az elsőfokú bíróság ítéletére is kiterjedően – hatályon kívül helyezte, és a munkaügyi bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította. A határozatában kifejtettek szerint a perben tisztázatlan maradt az az alapvető kérdés, hogy a felperes tagja volt-e a törzsgárdának. Ha a törzsgárdába nem vették fel, nem érvényesíthet kártérítési igényt sem törzsgárdatagságára alapítottan. Ha pedig felvették a törzsgárdába, tisztázni kell, hogy mikor vált esedékessé a 10, illetve 15 éves tagságra alapított jutalma, és ehhez képest kell állást foglalni abban a kérdésben, hogy a jutalom iránti igénye nem évült-e el. Kifejtette a Legfelsőbb Bíróság a határozatában azt is, hogy abban a kérdésben, elismerték-e a munkáltató valamely dolgozóját törzsgárdatagnak vagy sem, nincs helye munkaügyi vitának.
A munkaügyi bíróság az újabb eljárás során hozott ítéletével a felperest arra kötelezte, hogy 1000 forintot fizessen meg az alperesnek. Egyebekben a felperes keresetét elutasította.
A munkaügyi bíróság az ítéletének indokaiban megállapította, hogy az alperes a megyei bíróság jogerős ítélete alapján 2500 forint törzsgárdajutalmat megfizetett a felperesnek. Megállapította továbbá, hogy a felperesnek a tízéves törzsgárdatagságra alapított igénye elévült. A tizenöt éves törzsgárdatagságra alapított igénye azonban nem évült el, mert e juttatás kifizetése csak 1979. június havában vált volna esedékessé, ez iránti kártérítési igényét a felperes 1981. június havában, tehát még az elévülési időn belül érvényesítette. A tizenöt éves törzsgárdatagságon alapuló jutalomnak megfelelő kártérítésre pedig azért jogosult, mert ha nem betegszik meg foglalkozási megbetegedésben, az ehhez szükséges szolgálati időt megszerezte volna. Így a részére kifizetett 25 000 forintból a felperes 1000 forintot tartozik visszafizetni.
A megyei bíróság az ítéletével a munkaügyi bíróság ítéletét azzal a kiegészítéssel hagyta helyben, hogy a felperes 1500 forint tizenöt éves törzsgárdajutalomnak megfelelő kártérítésre jogosult.
A másodfokú bíróság az ítéletének indoklásában egyetértett a munkaügyi bíróság döntésének jogi indokaival. Ezekhez még hozzáfűzte, hogy a felperesnek a szilikózisban történt megbetegedése folytán nem is volt lehetősége arra, hogy a tízéves törzsgárdatagsághoz szükséges szolgálati időt megszerezhesse. A tagsági idő megszerzésének ezen túlmenő vizsgálatára nem is volt szükség, mert az alperesnél külön törzsgárdabizottság nem működött, a munkaügyi osztály feladata volt, hogy a rendelkezésre álló nyilvántartások alapján minden évben közölje a vállalat vezetőségével azoknak a dolgozóknak a neveit, akik valamely törzsgárdafokozathoz szükséges éveket megszerezték, s e közlés alapján került sor a törzsgárdajutalmak kifizetésére.
Mivel a felperes kereseti kérelme a törzsgárdajutalom elvesztése folytán őt megillető kártérítésre való jogosultságának megállapítására irányult, az alperes pedig visszafizetésre irányuló igényt nem érvényesített a perben, a munkaügyi bíróságnak az ítéletében csupán annak megállapítására kellett volna szorítkoznia, hogy a törzsgárdajuttatás elvesztése folytán a felperest megillető kártérítés összege 1500 forint.
A jogerős ítélet ellen emelt törvényességi óvás alapos.
A törzsgárdatagsággal járó juttatásokat a SZOT elnökségének határozata értelmében a kollektív szerződésben kell szabályozni.
Az alperes az 1977–80. évekre hatályos kollektív szerződése szerint a törzsgárdatagság ezüst fokozatának elismeréséhez 1500 forint jár.
Azt a kérdést pedig, hogy ki lehet tagja a törzsgárdának, és a törzsgárdatag milyen tartamú figyelembe vehető munkaviszony alapján, milyen fokozatú törzsgárdajutalomra jogosult, a törzsgárdaszabályzatban kell meghatározni.
Az alperes az első törzsgárdaszabályzatát 1971. június havában alkotta meg. A felperes azonban ekkor már nem volt a vállalat dolgozója, mert 1970. május 12-én rokkantsági nyugdíjba helyezték.
Mivel a felperes nem volt tagja a törzsgárdának, törzsgárdatagságra alapított kártérítési igényt sem érvényesíthet az alperessel szemben. A jogerős ítélet ezzel ellentétes álláspontja törvénysértő. (M. törv. I. 10 212/1983. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás