BK BH 1984/134
BK BH 1984/134
1984.04.01.
Az emberölés kísérletétől való önkéntes elállás akkor állapítható meg, ha az elkövetés konkrét körülményei között az elkövető a megkezdett ölési cselekményt – külső körülményektől nem akadályozva – zavartalanul folytathatná, de eredeti szándékát megváltoztatja és lemond a további elkövetésről [Btk. 17. § (3) bek., 166. § (1) bek.].
A megyei bíróság a vádlottat több emberen elkövetett emberölés bűntettének kísérlete miatt 4 évi, fegyházban végrehajtandó szabadságvesztésre és a közügyektől 4 évi eltiltásra ítélte.
A megállapított tényállás lényege a következő.
A 36 éves büntetlen előéletű vádlott H. J.-né sértettel élettársi kapcsolatot létesített. A kapcsolatuk megromlott, mivel H. J.-né nemi kapcsolatba került közös ismerősükkel, G. A. sértettel, s ezután már nem kívánt együtt élni a vádlottal. A vádlott nem akarta az élettársi kapcsolatot felszámolni, de végül is megállapodtak, hogy a vádlott elköltözik H. J.-né lakásából.
A vádlott elkeseredésében búcsúlevelet írt H. J.-nénak, arra gondolt, ismét megkéri őt, hogy maradjon vele, s ha nem tesz eleget a kérésnek, megöli, ő maga pedig öngyilkos lesz.
A vádbeli napon a vádlott kérlelte H. J.-nét, hogy maradjon vele, aki elutasító választ adott. A vádlott ekkor a heverőre lökte és közölte vele, hogy megöli. Amikor a vádlott az asszonyt fojtogatta és a szorítása erőteljesebbé vált, H. J.-né kiabálni kezdett. A vádlott a bal kezével a heverőn levő párnáért nyúlt, a sértett pedig kicsúszott a félig rajta fekvő vádlott alól, a földre esett, majd kabátját felkapva az előszobába szaladt. A vádlott azonban utolérte és elé állt. H. J.-né ekkor sírva könyörgött, hogy engedje el, ne ölje meg. A vádlott ekkor az addig zárva levő ajtót kinyitotta, és elengedte a sértettet.
Még ugyanezen a napon, de jóval később a vádlott visszatért H. J.-né lakásába. Ugyanide érkezett G. A. sértett is egy ismerőse társaságában. Amikor a vádlott észrevette G. A. érkezését, egy szekrénybe bújt, mert nem akarta, hogy észrevegye őt. Amikor G. A. ismerősével távozni készült H. J.-né lakásáról, a vádlott előjött a rejtekhelyéről és egy 10 cm pengehosszúságú késsel G. A.-t nagy erővel mellbe szúrta.
Ezt követően a vádlott mind a két karján, a könyökhajlatnál felvágta az ereit és jelentős vérveszteséggel szállították kórházba.
A vádlott szúrása G. A. sértett mellkasát a II. borda magasságában érte. A kés pengéje a mellcsont ún. tömör-kérgi lemezét áttörte, abba beékelődött, de a mellkast nem nyitotta meg. A kés pengéje eltört és a sértett mellkasában maradt, azt műtét során távolították el. A sérülés 21 nap alatt gyógyult meg.
G. A. sértett sérülése még közvetve sem volt életveszélyes; a vádlott az öngyilkossági kísérlet eredményeként súlyos, életveszélyes állapotba került.
Az elsőfokú bíróság a megalapozott tényállás alapján levont helyes következtetéssel állapította meg a vádlott bűnösségét. A cselekmény minősítésére kihatóan tévedett azonban a H. J.-né sérelmére megvalósított cselekmény jogi értékelése során. Ezzel kapcsolatban a megyei bíróság azt fejtette ki, hogy a cselekmény elkövetése nem a vádlott elhatározása alapján maradt abban, mert az, hogy H. J.-nénak a heverőről leesése után a vádlott „nem ismételte meg” az emberölési cselekményt, nem értékelhető önkéntes elállásként.
Ez az érvelés téves.
Az elkövető magatartását nem részleteire bontva, hanem egészében kell megvizsgálni annak eldöntése során, hogy a megkezdett bűncselekmény befejezése nem az ő önkéntes elállása folytán maradt-e el.
A Btk. 17. §-ának (3) bekezdésében megfogalmazott büntethetőséget kizáró ok annak a javára állapítható meg, aki valamely szándékos bűncselekmény elkövetését megkezdi (tehát a cselekmény kísérleti szakaszig jut), de azért nem fejezi be, mert ezt – saját akaratából – már nem is kívánja. Feltétel továbbá, hogy a szándékos bűncselekmény véghezvitelének megkezdése az ún. befejezetlen kísérlet stádiumában maradjon.
Az elállás önkéntesnek akkor mondható, ha az elkövető a már megkezdett cselekményt zavartalanul folytathatná, ebben a számottevő külső körülmények nem akadályozzák, és mégsem teszi ezt.
Az adott esetben a vitathatatlanul erőfölényben levő vádlott egy bezárt szobában, kettesben volt a tényállásban leírtak szerint lényeges ellenállást nem tanúsító sértettel. A sértett menekülési kísérletét könnyen elhárította, amikor utána ment és elé állt, majd ekkor a sértett könyörgésének hatására úgy döntött, hogy mégsem öli meg H. J.-nét.
Ezen az alapvető tényen nem változtat az a körülmény, hogy a sértett az események egy szakaszában átmenetileg megszabadult tőle, hiszen a már megkezdett cselekményt – változatlan körülmények között – zavartalanul folytathatta és befejezhette volna.
Ezért a vádlott a H. J.-né sértett sérelmére elkövetett cselekmény miatt a Btk. 17. §-ának (3) bekezdése értelmében – önkéntes elállás következtében – nem büntethető.
A Legfelsőbb Bíróság ezért az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta és a vádlott cselekményét a Btk. 166. §-ának (1) bekezdésébe ütköző emberölés bűntette kísérletének minősítette, a vádlott ugyanis G. A. sérelmére ezt a bűncselekményt elkövette.
Ez a cselekmény az adott esetben a „több emberen elkövetett emberölés” mint összefoglalt bűncselekmény része volt, és az önkéntes elállás megállapítása csupán a bűnösség körének szűkülésével s az ekként „egyedül” maradó másik cselekmény emberölés bűntettének kísérlete szerinti minősítésével járt együtt.
Az elsőfokú bíróság a büntetés nemének és mértékének meghatározása során tévesen vette figyelembe enyhítő körülményként azt, hogy a vádlott két kiskorú gyermek eltartására köteles. A vádlott gyermekeiről ténylegesen nem gondoskodott, tartási kötelezettségének sem tett eleget, s ezért felelősségre is vonták, a puszta kötelezettség pedig nem enyhítő körülmény.
Az elsőfokú bíróság ezt meghaladóan helyesen ismerte fel a bűnösségi körülményeket, és az általa kiszabott büntetés a megváltozott minősítés ellenére megfelelő.
Az elsőfokú bíróság ezt a büntetést az álláspontja szerint megvalósult bűncselekmény (több emberen elkövetett emberölés bűntettének kísérlete) miatt a Btk. 87. §-ának (3) bekezdése alkalmazásával, tehát az ún. „kétszeres leszállásra” lehetőséget adó rendelkezés felhívásával szabta ki, s erre a megváltozott minősítés mellett is csak a Btk. 87. §-a (2) bekezdésének b) pontja alkalmazásával van lehetőség.
A bűnösségi körülmények nyomatékát megfelelő súllyal értékelve a Legfelsőbb Bíróság úgy találta, hogy a büntetőtörvény Különös Részében előírt büntetési tétel alsó határának megfelelő tartamú szabadságvesztés túl szigorú büntetés lenne, s ezért az elsőfokú bíróság ítéletének a büntetést kiszabó részét nem érintette, hanem azt helybenhagyta azzal, hogy a minősítés megváltoztatása következtében a szabadságvesztés végrehajtási fokozata a Btk. 43. §-ának a) pontja alapján: börtön. (Legf. Bír. Bf. III. 350/1983. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás