BK BH 1984/139
BK BH 1984/139
1984.04.01.
Akik a fegyelmező zászlóaljban büntetés-végrehajtási feladatokat látnak el: nemcsak katonai elöljárók, hanem hivatalos személyek is [Btk. 250. § (3) bek., I. tét. 253. § (2) bek.].
A katonai bíróság hivatalos személy által kötelességszegéssel elkövetett vesztegetés bűntette miatt a honvéd tiszt I. r. vádlottat 1 évi – katonai fogdában végrehajtandó – szabadságvesztésre és 2 évre rendfokozatba visszavetésre: míg a II. r. vádlottat hivatali vesztegetés bűntette miatt – mint többszörös visszaesőt – 8 hónapi – börtönben letöltendő – szabadságvesztésre és 3 évre a közügyektől eltiltásra ítélte.
A megállapított tényállás lényege a következő.
Az I. r. vádlott a fegyelmező zászlóalj börtön századának parancsnoka volt, ahol a II. r. vádlott jogerős szabadságvesztését töltötte.
Az I. r. vádlott megtudta, hogy a II. r. vádlottnál – szabálytalanul – nagyobb összegű pénz van, amelynek letétbe helyezésére azonban nem intézkedett, hanem először 500 forint majd később 240 forintot kért és kapott tőle kölcsön.
Az összeg visszafizetését később a II. r. vádlott nem fogadta el, helyette megkérte az akkor ügyeletes parancsnokként tevékenykedő I. r. vádlottat, hogy vigye ki őt a városba, mert sört akar inni. Az I. r. vádlott előbb csak arra vállalkozott, hogy szeszes italt visz be az intézetbe, de a II. r. vádlott ismételt sürgetésére kivitte őt a városba az egyik vendéglőbe, ahol sört fogyasztottak, amelyet a II. r. vádlott fizetett.
Az alakulathoz visszatérőben az I. r. vádlott elmesélte a II. r. vádlottnak, hogy a felesége nem adta vissza a pecsétgyűrűjét, amelyet a kislányuknak szándékozott ajándékozni. Ekkor a II. r. vádlott közölte, hogy van egy aranygyűrűje, amelyet az I. r. vádlott kislányának ajándékozott.
A laktanyába visszatérve a II. r. vádlott az ugyancsak jogtalanul magánál tartott 1100 forint értékű aranygyűrűjét azzal adta át az I. r. vádlottnak, hogy adja oda a kislányának. Az aranygyűrűt az eljárás során az I. r. vádlottól lefoglalták.
A Legfelsőbb Bíróság a cselekmények jogi értékelését annyiban találta tévesnek, hogy az elsőfokú bíróság a vádlottak cselekményét nem értékelte folytatólagos elkövetettként, jóllehet mindketten azonos akarat-elhatározásból eredően, rövid időn belül, ismételten valósították meg a terhükre rótt bűncselekmény törvényi tényállását, ekként a magatartásukat a Btk. 12. §-ának (2) bekezdése értelmében folytatólagos elkövetettként kell értékelni.
Nem látta viszont elfogadhatónak a Legfelsőbb Bíróság azt a védelmi álláspontot, amely szerint az I. r. vádlott nem hivatalos személy, hanem mint katonai elöljáró valósította meg a bűncselekményt, ekként legfeljebb az elöljárói hatalommal visszaélés vétségét [Btk. 359. § c) pont] követte el, a II. r. vádlott pedig semmiféle bűncselekményért nem vonható felelősségre.
A büntetések és intézkedések végrehajtásáról szóló 1979. évi 11. számú tvr. (Bv. tvr.) 55. §-ának (1) bekezdése szerint a fegyelmező zászlóalj a Magyar Néphadsereg büntetés-végrehajtási feladatokat ellátó katonai szervezete. Ezzel összhangban mondja ki a katonák szabadságvesztésének, előzetes letartóztatásának és pártfogó felügyeletének végrehajtásáról szóló 1/1979. (VIII. 25.) HM–IM számú együttes rendelet 1. és 2. §-a, hogy a fegyelmező zászlóalj katonai büntetés-végrehajtási intézet, amelynek feladata az elítéltek törvénytisztelő, fegyelmezett katonává nevelésének elősegítése.
Ebből következik, a fegyelmező zászlóaljban az elítéltek katonai elöljáróinak egyrészt el kell látniuk a Magyar Népköztársaság Fegyveres Erőinek Szolgálati Szabályzatából reájuk háruló, másrészt a büntetés-végrehajtásból következő feladatokat is. Ezt jelzi az is, hogy a fegyelmező zászlóalj mint katonai szervezet a Honvédelmi Minisztérium alárendeltségébe, a büntetés-végrehajtási feladatok tekintetében pedig az Igazságügyi Minisztérium felügyelete alá tartozik.
Nem kétséges az sem, hogy a büntetés-végrehajtás államigazgatási feladat, ebből eredően pedig az azt ellátó katonai elöljárók egyben hivatalos személyek is, mivel tevékenységük az igazságügyi igazgatási szerv rendeltetésszerű működéséhez tartozik [Btk. 137. § 1. pont b) alpont].
Az adott esetben az I. r. vádlott korrupciós cselekményei elsődlegesen nem a katonai elöljáró, hanem a büntetés-végrehajtási kötelmeinek a megszegésében jelentkeztek.
Alaptalan az az álláspont is, hogy a II. r. vádlott a jogtalan előny juttatása ellenében nem kérte kötelességszegésre az I. r. vádlottat, illetőleg, hogy az I. r. vádlott ténylegesen nem szegte meg kötelezettségeit. A kötelességszegés több irányú is volt: az I. r. vádlott nem intézkedett a II. r. vádlottnál levő pénz letétbe helyezése iránt, tőle pénzt kért és kapott, melyet nem fizetett vissza, szeszes italt vitt be az intézetbe a II. r. vádlottnak, majd magával vitte a városba, s az egyik vendéglőben együtt italoztak. Mindezekre tekintettel helyesen minősítette az első fokon eljárt katonai bíróság az I. r. vádlott cselekményét a Btk. 250. §-a (3) bekezdésének I. tétele szerint bűntettnek, illetőleg a II. r. vádlott cselekményét a Btk. 253. §-ának (2) bekezdése szerinti bűntettnek (Legf. Bír. Katf. III. 419/1983. sz.).
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás