BK BH 1984/142
BK BH 1984/142
1984.04.01.
Kötelező és szabályszerű értesítés elmulasztása esetén nincs lehetőség a korábban írásban benyújtott szakértői vélemény felolvasására és annak bizonyítékként értékelésére [Be. 203. § (2) be., 240. §].
A megyei bíróság a vádlottat életveszélyt okozó testi sértés bűntettében mondotta ki bűnösnek, s ezért mint többszörös visszaesőt 4 év szabadságvesztésre és 5 évre a közügyektől eltiltásra ítélte.
A megállapított tényállás szerint az idült alkoholista vádlott korábban már több esetben – legutoljára két alkalommal szabadságvesztésre – volt ítélve. Erőszakos cselekmények miatt szabálysértésért is megbírságolták.
A vádlott elvállalta a községben lakó sértett telkének felásását, majd ajánlatot tett neki, hogy lépjenek életközösségre. A sértett tiltakozott ez ellen. A vádlott azonban nem akart portájáról eltávozni, ezért a rendőrséggel kellett elvitetni.
A vádlott egy újabb alkalommal nagyobb mennyiségű szeszes italt fogyasztott, majd felkereste a sértettet, aki ismét kiutasította. A vádlott ugyan eltávozott, a sötétedés után azonban megbújt az istállóban. Itt egy szélesebb tompa felszínű tárgyat vett a kezébe, és azzal leste meg a sértettet, akit két alkalommal ezzel a tárggyal fejbe vágott. Az ütések következtében a sértettnél a tarkótájon nyílt koponyacsonttörés állott elő, amely közvetve életveszélyes volt. A vádlott egyébként enyhe fokban gyengeelméjű, amely azonban beszámítási képességét károsan nem érinti.
A megyei bíróság ítéletének tényállása az események lefolyásának megállapítására vonatkozó részében megalapozott.
Észlelte ugyanakkor a Legfelsőbb Bíróság, hogy téves az a megállapítás, mely szerint a vádlottnál fennálló gyengeelméjűség a beszámítási képességét károsan nem érintette.
Az iratokból megállapíthatóan az igazságügyi elmeorvos szakértők a nyomozás kezdeti szakaszában több, jelentős tény ismeretének hiányában adtak olyan szakvéleményt, amelyre az ítéleti tényállás alapozott. Eszerint a vádlott már korábban hasonló jellegű erőszakos bűncselekmény miatt volt elítélve, így cselekményének tilalmazott voltával és várható következményeivel – az elmeműködésének csökkentebb volta ellenére – tisztában volt.
Az elsőfokú bíróság az elmeorvos szakértőket a tárgyalásról nem értesítette, ennek ellenére a szakvéleményt ismertette, és azt a tárgyalás anyagává tette.
Ezzel a mulasztásával – amely a Be. 203. §-ának (2) bekezdésében foglalt rendelkezés sérelmét eredményezte – egyben a Be. 10. §-a (2) bekezdésében alapelvként megfogalmazott közvetlenség elvét is figyelmen kívül hagyta.
A Legfelsőbb Bíróság Büntető és Katonai Kollégiumának 1/1978. számú tanácselnöki értekezleti állásfoglalása arra mutatott rá, hogy az „idézés” ellenére meg nem jelent szakértő véleménye a tárgyaláson felolvasható, amennyiben a szakértő meghallgatása nem válik szükségessé.
Mindez azonban nem jelenti azt, hogy a kötelező és szabályszerű értesítés elmulasztása esetén a bíróságnak lehetősége lenne a korábban írásban benyújtott szakvéleményt felolvasni és azt bizonyítékként értékelni.
A Legfelsőbb Bíróság egyrészt ennek az eljárásjogi hiányosságnak a kiküszöbölése, másrészt az adott ügyben és a vádlott ellen korábban lefolytatott büntetőeljárások során készített elmeorvos szakértői vélemények között észlelhető – tartalmi jellegű – ellentmondás feloldása érdekében a Be. 240. §-a alapján bizonyítást rendelt el és meghallgatta az elmeorvos szakértőket.
A szakértők az eljárás tényanyagának teljes ismeretében a korábbi – az összes jelentős tényező ismeretének hiányában adott – véleményüket akként módosították, hogy a gyengeelméjű vádlottnál az erős érzelmi motiváció eredményezte függőség az indulati tevékenységének tanúsítása alkalmával bizonyos beszűkültséget eredményezett, és ez büntetőjogi beszámítási képességét enyhe fokban korlátozta.
A Legfelsőbb Bíróság a fellebbezési eljárásban meghallgatott véleménymódosítását maradéktalanul meggyőzőnek ítélte meg, ezért ennek megfelelően a tényállást ilyen értelemben helyesbítette.
Az irányadó tényállás alapján az elsőfokú bíróság helyesen vont következtetést a vádlott bűnösségére és a cselekmény minősítése is törvényes, megfelel a vonatkozó anyagi jogszabálynak.
A büntetés kiszabásának kérdését megvizsgálva a Legfelsőbb Bíróság az e körben jelentős körülményeket eltérően értékelte.
Súlyosító körülményként értékelte a többszörös visszaesést megalapozó elítéltetéseken túlmenő elítéléseket, de enyhítőként vette figyelembe a vádlott beszámítási képességének enyhe fokú korlátozottságát.
Mivel a vádlott a korábbi – ugyancsak erőszakos jellegű – bűncselekmény miatt kiszabott hosszabb büntetéséből való szabadulása után alig 2 hónap leforgása után követte el ezt a bűncselekményt, a személyében rejlő társadalomra veszélyesség oly mértékben fokozott, hogy a büntetés enyhítésére eleve nem kerülhetett sor, mert ilyen esetben ezt a társadalom védelme kizárja.
Ezért a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. (Legf. Bír. Bf. IV. 140/1983. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás