PK BH 1984/144
PK BH 1984/144
1984.04.01.
Utaló magatartással okozott kár megtérítésére való kötelezésnek csak akkor lehet helye, ha a felek között nincs szerződéses jogviszony [Ptk. 6. §].
A felperes tagja a m.-i „L. J.” MGTSZ facsemete- és szaporítóanyag-termelő szakcsoportjának, amely egyéb termelőkkel együtt az alperes közvetítésével a MONIMPEX Külkereskedelmi Vállalaton keresztül export céljára is értékesített. A termelők és az alperes, valamint a TSZKER és a MONIMPEX között írásbeli szerződés nem készült. A kialakult gyakorlat szerint a vételárban előre nem állapodtak meg, hanem tudomásul vették a külkereskedelmi vállalat által a megrendelőtől kapott árat.
Az alperes 1980. november 10-én írásban tájékoztatta a szakcsoport elnökét, hogy a MONIMPEX információja szerint nagy mennyiségű vöröstölgy csemete értékesítésére lesz lehetőség, ezért a belföldi értékesítést lehetőleg mellőzzék és jelezzék, hogy milyen mennyiséget ajánlanak fel exportra. A MONIMPEX 1981. április 2-án táviratban hívta fel az alperest, hogy 200 000 db vöröstölgyfa csemetét április 3-i szállításra sürgősen készítsen elő. Az alperes még aznap választáviratban visszaigazolta a megrendelést. Az igényelt mennyiséget különböző termelőktől gyűjtötte össze az alperes, így a „L. J.” MGTSZ szakcsoportjának vezetőjén keresztül a felperestől 8500 db facsemete szállítását kérték az általuk megjelölt időben és helyre, ahonnan a külföldi vevő kamionja szállította volna el az árut.
A belga megrendelő azonban az áru átvételére nem jelentkezett. Az alperes az export meghiúsulásáról értesítette a termelőket, így a felperest is az 1981. április 15-i távirattal. Ebben, valamint az 1981. április 17-i levélben felhívta a felperest, hogy szállítsa vissza a facsemetéket, mert őrzését, gondozását nem vállalja. Megelőzően a MONIMPEX felhívására az alperes megkísérelte a facsemetéket belföldön értékesíteni. Miután ez sikertelen volt, és a felperes sem szállította el a facsemetéket, a felhívást 1981. április 22-én megismételte, majd a facsemeték átmeneti nyári vermeléséről gondoskodott.
A felperes az 1981. június 19-én benyújtott keresetlevelében 23 800 Ft megfizetésére kérte kötelezni az alperest azzal az indokkal, hogy az alperes megrendelésére az árut leszállította, az ellenértéket azonban nem kapta meg.
Az alperes azzal védekezett, hogy a megjelölt helyre szállítása részéről nem jelent átvételt. Bizományosként járt el, akinek nem róható fel az export meghiúsulása. Vitatta a felperes által igényelt 2,80 Ft/db egységárat is. A perbe beavatkozott a m.-i „L. J.” MGTSZ előadva, hogy a megrendelés a szövetkezet szakcsoportján keresztül jutott a felperesnek. A vételárból a szövetkezetet illeti meg 11%.
A MONIMPEX Külkereskedelmi Vállalat nem kívánt beavatkozni a perbe.
A N.-i Járásbíróság által kirendelt szakértő véleménye szerint az 1982. április 5-i szemle időpontjában a facsemeték törzsmagassága 15 cm, gyökérhossza 20 cm volt. Az állomány 70-80%-a vegetáló életképességű, de export értékesítésre nem alkalmas. 20-30% egyáltalán nem alkalmas kiültetésre. A szakértő jelezte, hogy 1981-ben túltermelés történt, kereslet nem volt. A belföldi érték 0,50-1 Ft/db.
A 200 000 db vöröstölgyfa csemetéből 24 000 darabot a T.-i „Z.” MGTSZ szállította le. A szövetkezet és az alperes között indult perben is szakértői bizonyítást folytatott le a bíróság. Az Erdészeti Tudományos Intézet munkatársa által adott vélemény is foglalkozik a túlkínálattal. Erre tekintettel a szakértő csak elméleti értéket jelölt meg. Véleménye szerint a belföldi érték 0,60–1 Ft-ig terjedt, az elméleti export érték pedig 1,30 Ft volt.
A járásbíróság az ítéletével 1700 Ft megfizetésére kötelezte az alperest, és feljogosította felperest, hogy a 8500 db facsemetét elszállítsa: 200 Ft részperköltséget állapított meg a felperes javára.
Az ítélet indoklása szerint a felek bizományi vagy adásvételi szerződést kívántak kötni, ilyen szerződés azonban nem jött létre. Ezért a felperes a Pp. 6. §-a (helyesen a Ptk. 6. §-a) alapján követelheti annak a kárnak a megtérítését, ami az alperes felszólítására történt kitermeléssel és szállítással merült fel. A kár mértékét 8500 Ft-ban állapította meg, ami 1 Ft/db értéknek felel meg. Megállapította, hogy a kár jelentős részét a felperes maga idézte elő azzal, hogy az április 17-i értesítés ellenére nem szállította el a facsemetéket, ezért kármegosztást alkalmazott 80–20%-os arányban a felperesre terhesebben.
Az ítélet ellen a felperes a marasztalás összegének felemelése, az alperes a kereset elutasítása iránt fellebbezett.
A megyei bíróság az ítéletével részben megváltoztatta az első fokú határozatot, a marasztalás összegét 22 950 Ft-ra felemelte. Ennek megfelelően módosította a perköltség összegét is.
A másodfokú bíróság azt állapította meg, hogy a felek között a 14/1978. (III. 1.) MT sz. rendeletben szabályozott mezőgazdasági termékértékesítési szerződés jött létre. Az alperesnek a táviratban közölt ajánlatát a felperes elfogadta azzal, hogy facsemetéket leszállította, ezzel a szerződés létrejött. Annak alapján a felperes az ellenérték megfizetését követelheti. Az összegszerűség kérdésében is más volt az álláspontja. A „L. J.” MGTSZ által kiállított igazolás alapján elfogadható, hogy a szerződéskötés évében az egységár 2,79 Ft volt, amiből 3% jutalékot az alperes jogosult volt levonni. A felperes követeléséből 2,70 Ft/db ár figyelembevételével 22 950 Ft alapos.
A jogerős ítélet ellen emelt törvényességi óvás alapos.
A mezőgazdasági termékértékesítési szerződés fogalmát a Ptk. 417. §-a határozza meg. A per eddigi adatai szerint az alperes a külkereskedelmi vállalat által, exportra szánt mezőgazdasági termékek leszállítására keresett egyéni termelőket és mezőgazdasági szövetkezeteket. A felek előadása szerint tevékenysége abból állt, hogy az általa ismert termelőkkel közölte: milyen fajtájú és minőségű mezőgazdasági termékre van szükség, azt mikor és hova szállítsák, ahonnan már a külföldi megrendelő gondoskodik az elszállításról. Az alperesnek ez a tevékenysége nem tartalmaz olyan elemeket, amelynek alapján őt mezőgazdasági termékértékesítési szerződés megrendelőjének lehetne tekinteni. A felperes sem tekinthető olyan termelőnek, aki az alperessel korábban kötött szerződés szerint kezdte meg a termelést a későbbi időpontban történő átadásra.
A felperes mint a szövetkezet szakcsoportjának tagja foglalkozott facsemeték termelésével, az alperes pedig mezőgazdasági szövetkezetekkel áll kapcsolatban. A bíróság elmulasztotta annak vizsgálatát, hogy létrejöhetett-e közvetlen jogviszony a peres felek között.
Tévedt ezért a másodfokú bíróság, amikor a peres felek közötti jogviszonyt mezőgazdasági termékértékesítési szerződésnek minősítette és azt érvényesnek tekintette.
Megalapozatlan azonban az elsőfokú bíróságnak a döntése is. Az írásbeli szerződés hiánya nem lehet az akadálya annak, hogy a bíróság vizsgálja: a felek kötöttek-e szerződést, az milyen jogviszonyt hozott létre. Miután a termelőtől a külföldi megrendelőig egy láncolaton keresztül jutott volna el az áru, a bíróságnak mindazokat a jogviszonyokat vizsgálnia kellett volna, amelyeknek szerepük volt a felperes követelésének a létrejöttében. Így az alperes és a MONIMPEX Külkereskedelmi Vállalat közötti szerződés tartalmát fel kellett volna tárni, majd azt megállapítani, hogy az alperes milyen minőségben közvetítette a megrendelést a termelőkhöz, ennek során milyen szerződés jött létre a termeléssel foglalkozó szövetkezet vagy esetleg a felperes és az alperes között.
A Ptk. 6. §-ának alkalmazására akkor kerülhet sor, ha a felek szerződést nem kötöttek, de az alperes a termelőszövetkezetet, illetve azon keresztül a felperest alapos okkal olyan magatartásra indította, amelyből őt önhibáján kívül károsodás érte.
Megalapozatlan a döntés a facsemeték értékének meghatározásánál is. A két szakértői vélemény és a „L. J.” MGTSZ – egyébként a perben beavatkozó – által kiállított igazolás között lényeges eltérés van. A Pp. 182. §-ának (3) bekezdése értelmében a bíróságnak a szakértőt meg kellett volna hallgatnia, az igazolás tartalmát vele ismertetni és tőle felvilágosítást kérni.
Az eljáró bíróságok a szükséges bizonyítást nem folytatták le, emiatt nem voltak abban a helyzetben, hogy a felek közötti jogviszonyt helyesen bírálják el. Ezért a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 274. §-ának (3) bekezdése alapján a megyei bíróság ítéletét a járásbíróság ítéletére is kiterjedően hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította.
Az új eljárásban elsősorban azt kell vizsgálni, hogy a felperes vagy a m.-i „L. J.” MGTSZ áll-e jogviszonyban az alperessel. Amennyiben a peres felek és a beavatkozó ebben a kérdésben eltérő nyilatkozatot tesz, a szakcsoport tevékenységi körét, a tagsági viszony tartalmát fel kell tárni. Ha a felperes közvetlenül az alperessel áll jogviszonyban, bizonyítást kell lefolytatni arra, hogy az alperes milyen szerződések kötésére jogosult, szervezeti, működési szabályzata szerint mi a feladata, meg kell hallgatni azokat az alkalmazottakat, akik a korábbi és a perbeli szerződéskötésben, ennek hiányában szállításra történt felhívásban részt vettek. Vizsgálni kell az alperes és a MONIMPEX Külkereskedelmi Vállalat közötti jogviszonyt is annak megállapításához, hogy mi volt az alperes szerepe, feladata abban, hogy a facsemeték eljussanak a külföldi vevőhöz.
Amennyiben az nyer bizonyítást, hogy szerződéses jogviszony nem jött létre, és a Ptk. 6. §-ának alkalmazásával az alperes a kár egészének vagy egy részének a megtérítésére kötelezhető, ahhoz, hogy ebben a kérdésben a bíróság dönteni tudjon, a kár helyes összegét meg kell állapítani. Ha a szakértő nem tud aggálytalan véleményt adni a facsemeték 1981-es értékére, az árak alakulásának megállapításához további bizonyításra van szükség. Miután a felperes vitatta, hogy az általa leszállított facsemetéket vizsgálta meg a szakértő, a véleményt ki kell egészíttetni arra vonatkozóan, hogy a felperes olyan méretű facsemetéket szállított-e le, mint amilyent a táviratban kértek tőle, az ilyen méretű facsemetének mi volt az értéke.
A Ptk. 6. §-a alapján történő kártérítésnél nincs helye kármegosztásnak, hanem a bíróságnak azt kell vizsgálnia, hogy milyen összegű kár áll okozati összefüggésben az alperes magatartásával, indokolt-e a teljes kár megtérítésére kötelezni, vagy csak részbeni megtérítésre kerülhet sor. Ennél a felek magatartása mellett annak van jelentősége, hogy a kereslet-kínálat alakulása folytán mi volt a lehetősége az értékesítésnek, és a termelés, valamint az értékesítés milyen kockázattal járt együtt. (P. törv. I. 20 501/1983. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás