GK BH 1984/156
GK BH 1984/156
1984.04.01.
I. Ha a szabvány rendelkezése értelmében egy alkatrész hibája esetén a többi azonos alkatrészt is kell cserélni, valamennyi kicserélt alkatrészt hibásnak kell tekinteni [Ptk. 306. §].
II. A jótállási alap a végtermékért jótállást vállaló gazdálkodó szervezet saját tevékenységével kapcsolatban felmerülő jótállási költségeinek fedezetéül szolgál; a hibás alkatrészt szállító közreműködő tehát nem mentesülhet az általa okozott kár megtérítésétől azon a címen, hogy arra a megrendelőjének jótállási alapja kellő fedezetet nyújt [Ptk. 310. §; 5/1968. (I. 27.) PM sz. r.].
A felperes az alperes által gyártott vasúti kerékpárabroncsokat és -tengelyeket egy külföldi államba irányuló motorvonat-szállítmányba építette be. A külföldi vasutak értesítették a felperest, hogy az abroncsok és tengelyek egy része minőséghibás és ennek következtében cserére került sor. A felperes felhívta az alperest, hogy jótállási kötelezettsége folytán a cserén kívül a kárát is fizesse meg. A felperes keresete alapján indult perben az elsőfokú bíróság ítéletét a Legfelsőbb Bíróság hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára utasította.
A felperes az újabb első fokú eljárásban előadta, hogy kereseti igénye a tengelyek vonatkozásában a szerelési költségekre, valamint a szervizfenntartási költségekre terjed ki, amely költségeket kárként kívánja értékesíteni. A felperes perirata szerint a külföldi vasutak részére exportált motorvonatok egyikén üzem közben tengelytörés következett be. Minthogy a kiszállított tengelyek azonos acélanyagból készültek, ezért 35 tengely cseréje vált szükségessé. Ezeket az alperes ellenszolgáltatás nélkül kicserélte. Az eljárt szakértők a tengelytörés okát kohászati eredetű anyaghibából származó kifáradásban (pelyhesség) jelölték meg. A korábbi első fokú eljárásban kirendelt szakértő megállapította, hogy a tengelyek a szállítás időpontjában sem voltak a rendeltetésszerű használatra alkalmasak.
Az alperes a korábbi első fokú eljárás során hivatkozott arra, hogy a tengelyeket kicserélte ugyan, de nem szavatossági kötelezettsége alapján. Egy db tengelynél következett be a törés, a törés helye azonban a pelyhesség helyétől távol (kb. 600 mm) esik.
A beavatkozó előadta, hogy a nyerstengelyeknek az alperes részére való díjmentes rendelkezésre bocsátása a jogalap tagadása mellett és kizárólag a közlekedés biztonsága érdekében, valamint a külkereskedelmi népgazdasági érdekek figyelembevételével történt. Erre tekintettel a költségeket nem hajlandó viselni. Az anyaghiba megállapítása utólagos keresztirányú, ún. hibakereső ultrahangvizsgálattal történt, amit a szerződés nem írt elő.
Az alperes szerint a felperesnek nincs kára, mert a felperes a jótállási kötelezettség teljesítésével kapcsolatban felmerülő esetleges költségeket nemcsak betervezte, hanem előre meg is kapta a vevőtől. Az 5/1968. (I. 27.) PM számú rendelet értelmében a szállítóvállalat a devizaár-bevételnek kb. 4%-át beépíti a vételárba. A per tárgyát képező költségekre a felperes garanciális alapja kellő fedezetet tartalmazott, ezért ezeket a költségeket a felperes nem háríthatja át az alperesre vagy a beavatkozóra. Károkozó magatartás nem állapítható meg, mert a beavatkozó a gyártási és átadási előírásoknak műszakilag és jogilag megfelelt.
Az új első fokú eljárásban beszerzett szakértői vélemény szerint a tengelycserék költsége 1 253 380 Ft, a szerelési költség pedig 1 103 061 Ft volt. Ez utóbbival kapcsolatban a szakértő utalt arra, hogy a külföldi szerviz 1978. április 1-jétől két fő szerelő létszámmal működött. Az ezt az időpontot követően felmerült összes szerelési költséget a tengelycserék tekintetében a szakértő a költségjellemzők alapján százalékosan bontotta.
Az elsőfokú bíróság a felperesnek az abroncscserékkel kapcsolatos kártérítési igényét elutasította, a tengelyekkel kapcsolatos kár megtérítéseként viszont 2 356 441 Ft-nak és a részösszegek kifizetési időpontjaitól számított kamatnak a felperes részére való megfizetésére kötelezte az alperest. Az ítélet indokolása szerint nem volt elfogadható az alperesnek a szerszámköltségekkel és szervizelési költségekkel kapcsolatos érvelése sem, mert a felperes szervizének szerszámellátottsága és a szervizfenntartása a jótállási hibák normális üzemelési körülmények melletti kijavítására szolgál. A nagyarányú meghibásodás normális üzemelési körülménynek nem tekinthető, és ezért az ebből eredő többletköltségeket a hibák okozója köteles viselni. A tengelycserével kapcsolatos külföldi kiküldetések jogosságát a felperes útijelentésekkel igazolta. Az alperesnek a kiküldetések fölösleges mérvére vonatkozó hivatkozását a bíróság nem fogadta el, mert a tengelycserékkel kapcsolatos reklamációk elintézése hosszabb időt vett igénybe, és a szakértő csak azokat a tényleges kiadásokat vette figyelembe, amelyek a tengelyek cseréjével bizonyíthatóan kapcsolatban voltak.
Az ítélet ellen az alperes és a beavatkozó, közös fellebbezést nyújtott be. Hivatkoztak arra, hogy a kiszállított kerékpárok közül csak egynek a tengelye törött el. A beavatkozó valamennyi tengelyt díjmentesen kicserélte, az alperes pedig a rendelkezésére bocsátott nyers tengelyeket megmunkálta és díjmentes cserét végzett. Az alperes és a beavatkozó peren kívül messzemenően teljesítette azokat a követelményeket, amelyeket a fennálló lehetőségek mellett velük szemben támasztani lehet.
A fellebbezési tárgyaláson az alperes előadta, hogy a külkereskedelmi szerződés folytán a felperes köteles volt a tengelyek esetleges garanciális cseréjéről a szállítást követő 36 hónapig gondoskodni; eddig az ideig tehát a külföldön létesített szerviz működését fenn kellett volna tartania. Ezt lehetővé tette az a garanciális hányad, amelyet a felperes az ellenértékben megkapott. Az egy db törött tengelyen felüli többi tengely hosszabb időn keresztül hibátlanul működött. A beavatkozó hivatkozott arra, hogy a szerviz külföldi ellátását a felperes a saját költségére vállalta. Ha a bíróság a szervizzel kapcsolatban felszámított költségeket megítéli, ezzel a felperes alaptalanul gazdagodik.
A fellebbezés nem alapos.
A külföldi vevő egy db tengely törése miatt reklamált. A felek között létrejött szerződés hivatkozik a szabványra (MSZ 2755–58.), mely szerint egy tengely cseréje esetén az azonos szállítmányból származó valamennyi tengelyt cserélni kell. Az ebből a szabványból, illetve szerződési rendelkezésből származott kötelezettségnek az alperes és a beavatkozó eleget tettek. Valamennyi kicserélt tengelyt tehát hibásnak kell tekinteni. A hibás tengelyek szállításával az alperes szerződésszegést követett el. A kereset tárgyává tett költségek a szerződésszegés folytán merültek fel.
A felperesnél ezek a költségek kárként jelentkeztek. A Ptk. 310. §-a szerint a szerződésszegő fél a jogellenes magatartásával okozott kár megtérítésének kötelezettsége alól akkor mentesül, ha bizonyítja, hogy úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható. Az alperes és a beavatkozó a vétlenségét a fellebbezési eljárás során sem bizonyította. A szerződésszegés esetén pedig a szerződésszegő vállalat vétkességét mindaddig vélelmezni kell, amíg nem bizonyítja, hogy a szerződésszegő magatartás neki fel nem róható. Minthogy kimentésül, azaz a károkozásban való vétlenség bizonyítására nem fogadható el az a hivatkozás, hogy a kohászati vállalatok ez idő szerint nincsenek abban a helyzetben, hogy termékeik minőségi hibától való mentességét biztosítsák, helyesen állapította meg az elsőfokú bíróság, hogy a tengelyek cseréjével kapcsolatos költségek vonatkozásában az alperes kártérítési felelőssége fennáll.
Az alperes és a beavatkozó a fellebbezési kérelmükben hivatkoztak arra, hogy a beavatkozó nem rendelkezik garanciális alappal, az alperes pedig csak 0,5%, a felperes viszont az alperesei szolgáltatásnál lényegesen magasabb értékű késztermék után 4%-on felüli jótállási alapot képezhet; minthogy a tengelycserékkel kapcsolatos költségek nem érték el a felperesnél képződött garanciális alapot, azok ebből fedezhetők, és ezért a felperesnek a kereset tárgyává tett költségek kifizetésével kára nem keletkezett. A jótállási alap célja azonban az, hogy azokra a jótállási költségekre szolgáljon fedezetül, amelyek a jótállási alapot képező vállalat saját tevékenységével kapcsolatban merülnek fel. Amennyiben a jótállási kötelezettségek teljesítésével kapcsolatos költségeket más vállalatnak szerződésszegő magatartása idézte elő, ez nem terhelheti a végterméket előállító vállalat jótállási alapját, azaz a felperes nem köteles a jótállási alapját az alperes, illetve a beavatkozó szerződésszegésével okozott kárának a fedezésére felhasználni. Nincs olyan jogszabályi rendelkezés, amely szerint a jótállási alapot képező vállalat a szerződő partnere szerződésszegésből folyó kárát csak abban az esetben igényelhetné, ha bizonyítaná, hogy jótállási alap már nem áll rendelkezésére, vagy a követelt kár a jótállási alapot meghaladja. Ilyen gyakorlat esetén minden minőséghibából származó kár megítélése előtt vizsgálni kellene, hogy van-e a károsultnak jótállási alapja, az részben vagy egészben még rendelkezésére áll-e, és hogyan viszonyul a kárkövetelés összege a jótállási alapban rendelkezésre álló összeghez. Egyébként a felek közötti szerződés nem írta elő a felperes terhére, hogy a tengelyekre vonatkozó 36 hónap jótállási idő lejártáig a külföldi szervizét az eredeti szerelői létszámmal fenntartani köteles.
Mindezek folytán a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletének fellebbezett részét a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése értelmében – az indokolásnak a fellebbezés előterjesztése folytán történt kiegészítése mellett – helybenhagyta. (Legf. Bír. Gf. I. 30 436/1982. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás