GK BH 1984/157
GK BH 1984/157
1984.04.01.
A megrendelőnek szerződési nyilatkozatra nem jogosult műszaki ellenőre által az építési naplóban tett bejegyzés nem tekinthető a szerződésmódosítási ajánlat elfogadásának [Ptk. 240. § (1) bek., 318. § (2) és (3) bek.].
A felperes pénzintézet a Ptk. 318. §-ának (3) bekezdése alapján benyújtott keresetében az állam javára az alperest 10 024 034 Ft kötbéralap után 127 napos átadási késedelem miatt 361 223 Ft kötbér megfizetésére kérte kötelezni. Az alperes ugyanis a költségvetési pénzeszközök felhasználásával létesített bekötőút II. szakaszát késedelmesen adta át, s emiatt a megrendelő a kötelező igényérvényesítést elmulasztotta [Ptk. 318. § (3) bek.]. Az elsőfokú bíróság az alperest a kereset értelmében marasztalta.
Az alperes az ítélet ellen fellebbezett. Fellebbezésében arra hivatkozott, hogy a bekötőút II. szakaszának módosított határideje 1979. július 31. napja volt. A „munka értékére vonatkozó változtatások folytán a költségvetésben felvett mennyiség tisztázatlansága miatt” az alperes akadályt közölt a megrendelővel, s tekintettel a fedezetigazolás hiányára is a határidőket „felmondta”. Akadályközlését a megrendelő nem vette ugyan tudomásul, de a vállalatok vezetőinek közvetlen tárgyalása eredményeképpen szerződésmódosítást juttatott el a megrendelőhöz. A megrendelő a július 31-i határidő letelte után is bejegyzéseket tett az építési naplóba, és kitűzte az átadás-átvételi eljárást. Az ismertetett körülmények miatt az 1979. július 31-i határidő módosítása is megtörtént ráutaló magatartással. A megrendelő az egyik nyilatkozatában ki is jelentette, hogy az alperes részéről nem történt mulasztás. Kifejezett szerződésmódosításra (az alperes tervezetének aláírására) azért nem került sor, mert az illetékes ügyintéző időközben bekövetkezett halála miatt a példányok elkallódtak. A szerződés legutóbb módosított határideje szeptember 30. volt, a megrendelő által október 5-re kitűzött átadás-átvételi eljárás sikeresen befejeződött, ezért a felperes keresete alaptalan.
A fellebbezés nem alapos.
Az alperes egyrészt azt állította, hogy a legutolsó módosított teljesítési határidő szeptember 30. volt, s a határidőn belül történt készrejelentéssel, majd a kitűzött átadás-átvételi eljárás befejezésével a szerződést határidőben teljesítette, tehát terhére szerződésszegés nem állapítható meg. Ezen felül azt is kifejtette, hogy a megrendelő – ilyen előzmények után – a Ptk. 318. §-ának (2) bekezdése alapján jogosan tekintett el a kötbérigény érvényesítésétől.
Az alperes becsatolt levelével három szerződésmódosító nyilatkozatot küldött a megrendelőnek, köztük a bekötőút építésére vonatkozót, 1979. szeptember 30-i újabb befejezési határidővel. A megrendelő – miként azt az alperes a védekezésében előadta – a másik két szerződésmódosításra vonatkozóan „intézkedett”. A vitás szerződésmódosítást azonban aláírva nem küldte vissza.
Az alperes helyesen hivatkozott arra, hogy a szerződési akaratot ráutaló magatartással is kifejezésre lehet juttatni [Ptk. 216. § (1) bek.]. Az alperes azonban a fellebbezésben nem sorolta fel a megrendelő képviseletére jogosult személyek magatartásának azokat a megnyilvánulásait, amelyek – szerinte – utalást tartalmaztak szerződésmódosítási javaslatának mind a vállalkozói díj, mind a határidő vonatkozásában történt elfogadására [Ptk. 240. § (1) bek.]. Az alperes szerint abban állt a ráutaló magatartás, hogy a „beruházó műszaki ellenőre már a módosított határidő eltelte után műszaki tartalmú bejegyzést eszközölt az építési naplóban”.
Az elsőfokú bíróság tévesen állapította meg ugyan, hogy az állami költségvetésből megvalósuló beruházások körében a szerződések ráutaló magatartással nem módosíthatók, az alperes mégis tévedett, mert a szerződéses határidő letelte után tett műszaki ellenőri bejegyzések nem jelentették a korábban megküldött szerződésmódosítási ajánlat elfogadását. Annál kevésbé lehetett azoknak ilyen értelmet tulajdonítani, mert szerződési nyilatkozatra nem jogosult személy építési naplóbejegyzésével a szerződés még kifejezetten sem módosítható.
A becsatolt emlékeztetőben az alperes olyan nyilatkozatot tett, hogy a bekötőút elkészült szakasza 1979. szeptember 10-től forgalomba vehető, illetőleg hogy a további szakaszokat miként fogja elkészíteni. Az emlékeztetőben a megrendelő részéről a bekötőúttal kapcsolatban nyilatkozat egyáltalán nem szerepel. Az elsőfokú bíróság tehát érdemben – ha nem is megfelelő indokkal – helyesen állapította meg, hogy az 1979. július 31-i határidő nem módosult, s így az alperes 1979. augusztus 1. napjától átadási késedelemben volt. Ezek szerint megalapozatlan az a fellebbezési előadás, hogy az 1979. szeptember 20-án kelt készrejelentéssel és a sikeres átvétellel az alperes határidőben teljesített.
A fellebbezés egyébként is még az alperes által csatolt bizonyítékokkal is ellentétesen jelöli meg a teljesítés időpontját. Az átadás-átvételi jegyzőkönyv szerint az eljárás 1979. október 30-án kezdődött és november 9-án fejeződött be. E jegyzőkönyv szerint az építkezés befejezését az alperes 1979. október 25-én közölte az építési naplóban. Az 1980. augusztus 14-én a felperessel és a megrendelővel felvett jegyzőkönyv szerint azonban az egyeztetésen ezt a jegyzőkönyvet az alperes nem mutatta fel. Az egyeztetésen csak az 1979. október 5-re kitűzött eljárás befejezéséről szóló jegyzőkönyv került szóba, s a felek rögzítették, hogy az nincs meg az alperesnél és a megrendelőnél sem. A felperes, az alperes és a megrendelő együttes megállapítása szerint a sikeres műszaki átadás-átvétel 1979. december 5-én történt meg, és csak az erről felvett átadás-átvételi jegyzőkönyv van a felek és a megrendelő birtokában.
A perbe beavatkozni nem kívánt megrendelő már a felperes kötbérigényének bejelentés után adta azt a nyilatkozatot, mely szerint a kérdéses útszakasz kivitelezésének késedelméből a beruházásra kár nem származott, s ezért tekintett el a kötbérigény érvényesítésétől. Ez a nyilatkozat önmagában nem mérvadó, mert a mulasztással terhelt jogi személytől származik és az alábbiak szerint nem is helytálló.
A megrendelőnek az út határidőre való elkészítéséhez fűződő érdekeit az alperes akadályközlését elutasító, 1979. július 9-én kelt levele a következőképpen tartalmazza:
„5. F. év augusztus 1-én a … (vállalkozó) megkezdi az ún. szalagfolyosó építését, amellyel a felvonulási utat elvágja. Ezért nyomatékosan felhívjuk figyelmüket, hogy az utat folyó év augusztus 10-ig átadni szíveskedjenek, mert ennek hiánya miatt a … forgalom meghiúsulásából származó anyagi károkat teljes egészében önökre hárítjuk. – Ezt annál inkább is kihangsúlyozzuk, mivel az építés mai műszaki állapotából úgy ítéljük meg, hogy az út szerződésben vállalt átadása csak igen nagy erőfeszítések útján valósítható meg.”\parE levél 3. pontja még arra is utalt, hogy: „f. évben mind a mai napig a bekötőúton érdemi munka nem folyt, annak ellenére, hogy a március 13-i építésszerződést módosító megállapodásban az útalap járhatóságát április 30-ra vállalták”.
Az 1979. június 10-én kelt telex, mely szerint a megrendelőnek az útra 1979. október 15-re feltétlenül szüksége van, nem értékelhető a megrendelő álláspontjának megváltoztatásaként olyan értelemben, hogy tudomásul vette volna az alperes akadályközlését és a határidő „felmondása”-t. A határidő betartása alól nem mentesíthette az alperest a stabilizációs réteg módosítására 1979. július 10-én létrejött megállapodás sem. Az elsőfokú bíróság tehát helyesen állapította meg, hogy a jogosult nem mellőzhette volna kötbérigényének érvényesítését. A jogosultnak, ha csak kötbért követel, nem kell bizonyítania, hogy a késedelemből kára keletkezett. Mindent egybevetve a bíróság – kimentésre alkalmas körülmények bizonyításának hiányában – kellő alappal marasztalta el kötbérben az alperest.
A kifejtettek értelmében a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján az első fokú ítéletet helybenhagyta. (Legf. Bír. Gf. V. 30 071/1981. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás