GK BH 1984/159
GK BH 1984/159
1984.04.01.
A vasúti fuvarozónak a küldemény elveszése, megromlása vagy megsérülése esetében nemcsak az ok elháríthatatlanságát kell bizonyítania, hanem azt is, hogy annak a következményeit sem tudta megakadályozni. Ezért elvárható, hogy a fuvarozó a vasúti kocsi meghibásodása esetén a küldeményt – az annak természeti tulajdonságából eredő megromlás megelőzése végett – átrakja [114 058/1966. I/8. E (Kk. 25.) sz. hirdetménnyel közzétett Megállapodás a Nemzetközi Vasúti Árufuvarozásról (SZMGSZ) 22. cikk 1. §, 2. § 1. és 3. pont, 6. §].
A felperes részére külföldön egy vagonban fűrészrönköket adtak fel. Az alperes a fuvarozási határidőt túllépte, ezért a faáru befülledt, minőségében megromlott. Emiatt a felperes keresetében 1914 Ft megfizetésére kérte kötelezni a vasúti fuvarozó alperest.
Az alperes a kereset elutasítását kérte azon az alapon, hogy késedelem esetén csupán kötbért tartozik fizetni, áruromlásból eredő kárt nem, a felperes kötbérkövetelése azonban elévült.
Az elsőfokú bíróság az alperest a kereset szerint marasztalta. Ítélete indokolásában kifejtette, hogy késedelem esetén is felel a vasút az árukárért, mivel ezt a minőségváltozást sérülésnek kell tekinteni.
Az ítélet ellen az alperes fellebbezett.
A fellebbezés nem alapos.
Az SZMGSZ a fuvarozási késedelemmel kapcsolatban a 26. cikkben és a 16. cikk 4. §-ában foglalkozik kifejezetten. A 26. cikkben csak a késedelem következtében fizetendő bírságról szól és arról, hogy a vasútnak emellett az esetleges megsérülésből eredő károkat is meg kell térítenie. A 16. cikk 4. §-a az elvesztés védelmét, a küldemény megtalálását, az átvételi kötelezettség időbeli határát és a megsérülés következményeit szabályozza, az áru esetleges megromlásának kérdését – legalábbis kifejezetten – nem. Mivel azonban a fuvarozási szabályzatok és így az SZMGSZ is a dinamikus erők hatására fellépő károsodást helyezi a „megsérülés” fogalma alá, a késedelem miatti áruromlásért a felelősséget nem ezekből a rendelkezésekből kell levezetni.
Az SZMGSZ 22. cikkének 1. §-a szerint a vasút felelős – ebben a részben meghatározott feltételek szerint – a fuvarozási határidő túllépéséért és az áru teljes vagy részleges elvesztése vagy megsérülése folytán az áru fuvarozásra felvételétől a rendeltetési állomáson történő kiszolgáltatásig terjedő idő alatt keletkezett kárért...
A 22. cikk 2. §-ának 1. pontja kimondja, hogy a vasút mentesül a felelősség alól a fuvarozásra felvett áru teljes vagy részleges elvesztéséért, súlyának csökkenéséért vagy megsérüléséért, ha az elvesztés, súlycsökkenés vagy sérülés olyan okból, illetve körülményekből származott, amelyeket a vasút nem kerülhetett el, és amelyeknek következményeit nem állott módjában elhárítani.
A 22. cikk 6. §-a értelmében a vasutat terheli annak bizonyítása, hogy az áru elvesztése, megromlása vagy megsérülése ennek a cikknek a 2. §-ában felsorolt 1. és 3. pontokban említett okokból keletkezett.
A 22. cikk 2. §-ának 1. pontja értelmében a vasút minden olyan körülményre hivatkozhat, amely a kár keletkezésével összefügg, és amelyet nem tudott elkerülni, e rendelkezés alapján tehát a késedelem szempontjából is kimenthetné magát. A 6. § szerint azonban azt, hogy az adott körülmény számára elkerülhetetlen volt, neki kell bizonyítania, amiből következik, hogy ha a bizonyítási kötelezettségének nem tud eleget tenni, úgy felel – többek között – az áru megromlásáért is, amire a 6. § kifejezetten utal.
A vasút kimentéséhez azonban nem elegendő pusztán a körülmények elháríthatatlansága, az is szükséges, hogy az alapvető ok mellett annak következményeit sem tudta megakadályozni. A bizonyítási teher erre a feltételre is vonatkozik.
A perbeli esetben a vasúti kocsi meghibásodása merült fel a késedelem elsődleges okaként. Ez a bírói gyakorlat szerint önmagában nem elkerülhetetlen ok, de a 22. cikk 2. §-ának 1. pontja második feltételét, tehát a következmények elhárításának lehetőségét tekintve a felelősség alóli kimentés az adott esetben szóba sem jöhet, mert a küldemény átrakásával a megromlás mint a természeti tulajdonságból fakadó következmény teljes egészében és biztonságosan megelőzhető lett volna.
A kifejtettek alapján a Legfelsőbb Bíróság – az indokolás megváltoztatásával – az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján helybenhagyta. (Legf. Bír. Gf. III. 30 274/1982. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás