BK BH 1984/172
BK BH 1984/172
1984.05.01.
Vámjogi rendelkezések megsértése esetén a büntetés, illetőleg az intézkedés megválasztásának szempontjai [Btk. 28. §, 71. § (1) bek., 312. § (1) bek. a) pont].
A járásbíróság a terheltet bűnösnek mondta ki csempészet vétségében, és ezért őt 70 napi tétel pénzbüntetésre ítélte, az egynapi tétel összegét 100 forintban állapította meg.
Az irányadó tényállás értelmében a terhelt mechanikai műszerész, aki 3 hónapnál hosszabb ideig hivatalos kiküldetésben külföldön dolgozott. Visszatérésekor a határállomáson vámáru-nyilatkozatot írásban nem tett és szóbeli kérdésre úgy nyilatkozott, hogy vámköteles áruja nincs. Úticsomagjai átvizsgálásakor megállapították, hogy egy színes televíziót, egy fűrészgépet, egy csiszológépet, egy porszívót, egy villanyvasalót, egy festékszórót és öt elektromos öngyújtókészüléket, valamint egy elektromos kávéőrlőt és egy sztereó fülhallgatót hozott magával, mely tárgyak összértéke 15 050 forint. Az említett tárgyakat a vámhatóság a terhelttől lefoglalta.
Amennyiben a terhelt a szabályszerű árunyilatkozatot megtette volna, a külszolgálata folytán a vámmentesség megillette volna. Így azonban a terhelt elkövette a Btk. 312. §-a (1) bekezdésének a) pontjába ütköző csempészet vétségét.
A terhelt bűnösségének kimondása és a büntetés kiszabása miatt emelt törvényességi óvás alapos.
A vámjog részletes szabályait a több alkalommal módosított 39/1976. (XI. 10.) PM–KkM számú együttes rendelet tartalmazza. Az elkövetés idején hatályos vámrendelet 32. §-a szerint a vámáru vámkezelését árunyilatkozatban kell kérni. Az árunyilatkozatot írásban vagy szóban lehet adni.
Az említett rendelet 2. sz. mellékletében foglalt Utas Vámtarifa 10. és 12/a pontjának, valamint az elkövetés idején még hatályban volt 84. §-a (4) bekezdésének az egybevetése alapján a terheltet az eltöltött munkaidejére figyelemmel 35 000 forint értékre nézve vámmentesség illette volna meg.
Ugyanakkor viszont a terheltet hazatérésekor – éppen az általános szabálytól történő eltérés miatt – írásbeli vámnyilatkozat-tételi kötelezettség terhelte. E kötelezettségének megszegésével megvalósította a Btk. 312. §-a (1) bekezdésének a) pontja első fordulatába ütköző csempészet vétségét, mert a vámárut a vámellenőrzés alól elvonta.
Tévedett a járásbíróság, amikor a terhelttel szemben büntetést szabott ki. A Btk. a törvényben foglalt büntetési cél megvalósulása és a hatásosabb, differenciáltabb egyéniesítés érdekében a büntetések nagy csoportja mellett lehetővé teszi olyan intézkedések hatályosulását is, amelyek elsősorban a cselekmény, illetőleg az elkövető csekély fokú társadalomra veszélyessége esetén alkalmazhatók.
A cselekmény társadalomra veszélyességének csekély fokát a Btk. 28. §-a büntethetőségét kizáró oknak tekinti.
Az adott ügyben a terhelt cselekménye sértette az igazgatási jogszabály rendelkezéseit, de a cselekmény társadalomra veszélyessége már az elkövetéskor olyan csekély volt, hogy az adott esetben akár a legenyhébb büntetés kiszabása is szükségtelen. Ehhez képest tehát a Btk. 71. §-a (1) bekezdésének első fordulatára tekintettel a terheltet az eljárt bíróságnak büntetés kiszabása helyett csupán megrovásban kellett volna részesítenie.
Ezért a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a járásbíróság ítélete a terhelt bűnösségét kimondó és a büntetést kiszabó részében törvénysértő. Az ítéletet e részében hatályon kívül helyezte, és a terhelttel szemben a csempészet vétsége miatt indított büntetőeljárást a Be. 213. §-a (1) bekezdésének b) pontja alapján megszüntette, és egyidejűleg őt a Btk. 71. §-ának (1) bekezdése szerint megrovásban részesítette. (b. törv. II. 956/1983.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás