BK BH 1984/173
BK BH 1984/173
1984.05.01.
Tettleges becsületsértéssel fenyegető magatartással szemben nem tekinthető szükséges elhárításnak az életveszélyes sérülést okozó erőteljes bántalmazás [Btk. 29. § (2) bek., 170. § (5) bek. I. fordulat].
A megyei bíróság a vádlottat életveszélyt okozó testi sértés bűntette miatt 1 év 6 hónapi szabadságvesztésre, a közügyektől 2 évi eltiltásra ítélte, és kényszergyógyítását is elrendelte.
A megállapított tényállás szerint a súlyos fokban ittas vádlott az őt kitartóan szidalmazó és bosszantó, irányában hadonászó, ugyancsak súlyosan ittas sértettet közepes erővel úgy állon vágta, hogy a sértett egyensúlyát vesztve hanyatt esett. Az ütés folytán a sértett az arcán egy 2 cm-es repesztett sérülést, a hanyatt esés következtében pedig 4-5 hónap alatt gyógyuló koponyacsonttörést és agyzúzódást szenvedett.
A Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a megalapozott tényállás alapján az elsőfokú bíróság helyesen következtetett a vádlott bűnösségére, és alaptalan az az érvelés, hogy a vádlott jogos védelmi helyzetben volt.
Az irányadó tényállásból kitűnően a sértett súlyosan részeg állapotban közeledett a vádlott felé. A vádlott is felismerte, hogy a sértett testi sértéssel fenyegető támadásra képtelen. A jogellenes, de csupán a tettleges becsületsértéssel fenyegető magatartása egyéb módon is elhárítható lett volna. A vádlott azonban bokszoló állásba helyezkedve, lendületesen, közepes erővel úgy vágta állon a sértettet, hogy az egyensúlyát vesztve magatehetetlenül térült el a földön. Az elhárításnak ez a módja messze meghaladta a szükséges mértéket. A megfelelő magatartás tanúsításában pedig a vádlottat nem ijedtsége vagy menthető felindultsága, hanem elsősorban a javára nem értékelhető súlyos fokú ittassága akadályozta. Ennélfogva a jogos védelmi helyzet megállapítására és a Btk. 29. §-ának (2), illetve (3) bekezdésében foglalt rendelkezések alkalmazására nincs mód.
Az anyagi jogszabályokat az elsőfokú bíróság annyiban helyesen alkalmazta, hogy a vádlott cselekményét a Btk. 170. §-a (5) bekezdésének első fordulatában meghatározott életveszélyt okozó testi sértés bűntettének minősítette, téves azonban az a következtetés, hogy az életveszély mint eredmény okozására a vádlott szándéka eshetőlegesen kiterjedt. Az elsőfokú bíróság e következtetését kellően nem indokolta meg, és a rendelkezésre álló bizonyítékok nem nyújtanak kellő alapot annak megállapítására, hogy a vádlott előre látta az életveszélyes sérülés bekövetkezésének a lehetőségét, és bár azt nem kívánta, abba mégis belenyugodva bántalmazta a sértettet.
A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint a vádlottat a szándékos bűncselekmény, a testi sértés elkövetéséhez társuló eredményért csupán gondatlanság terheli. Kellő körültekintés mellet ugyanis számolhatott volna azzal, hogy a súlyosan ittas sértett a bántalmazás során egyensúlyát veszti és a földre esés alkalmával súlyos sérülést is szenved. Ez a vádlottól egyébként elvárható körültekintés elmulasztása alapozza meg az eredményért való gondatlan felelősségét és teszi jogszerűvé a már említett minősítés alkalmazását (Btk. 14. és 15. §).
A büntetés enyhítésére irányuló fellebbezések, illetve indítvány alaposnak mutatkozott. A bűnösség enyhébb fokára, valamint a sértett kitartó, agresszív magatartására mint nyomatékos enyhítő körülményre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság úgy értékelte, hogy a bűncselekmény elkövetését beismerő, megbánó és erőszakos cselekményektől eddig még ittas állapotban is tartózkodó vádlottal szemben az enyhítő rendelkezés kimerítő alkalmazásával kiszabható 1 évi szabadságvesztés és a tartamában ehhez igazodó 1 évi közügyektől eltiltás is elegendő a büntetéskiszabási cél eléréséhez. (Legf. Bír. Bf. IV. 267/1983. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás