BK BH 1984/176
BK BH 1984/176
1984.05.01.
Az okozati összefüggés kérdése halált okozó testi sértés esetén, ha az eredmény bekövetkezésében vétlen személynek is szerepe volt, vagy lehetett [Btk. 170. § (5) bek. II. fordulat].
A megyei bíróság bűnösnek mondta ki az ügy nyolc vádlottját társtettesként elkövetett halált okozó testi sértés bűntettében és más bűncselekményben.
A megállapított tényállás lényege szerint a vádlottak fiatal emberek, a legidősebb 22 éves, a legfiatalabb 18. A korábbiakban magatartásukkal és munkájukkal kapcsolatban kifogás nem merült fel. A vádlottak egyébként baráti viszonyban vannak.
Az egyik vendéglőben diszkó rendezvényeket szoktak tartani, amelyeken többször a vádlottak is részt vettek.
A sértett, valamint több barátja több alkalommal figyelmeztették a vádlottakat, hogy ne járjanak a diszkóba. Előfordult, hogy fenyegették, bántalmazták őket. A sértett gyakran italozott, italos állapotban barátaival együtt nem egyszer kötekedő magatartást tanúsított, több rendezvényt megzavarták.
A vádbeli napon a vádlottak a diszkóba mentek. Az esti órákban a sértett megjelent a diszkóban több fiatal társaságában. Súlyos fokú alkoholos állapotban volt. Fenyegetőztek, és amikor a vádlottak kimentek az udvarra, beléjük kötöttek, és verekedést akartak kezdeményezni.
A vendéglő vezetőjének és alkalmazottainak a közbelépésére hagytak fel magatartásukkal, akik azt tanácsolták a fiataloknak, hogy menjenek haza a sértett kötekedése miatt.
A vádlottak a diszkó befejezése után az utcán várták a sértettet, aki hosszabb idő után érkezett meg, kerékpáron.
Gépkocsival elállták az útját, körbefogták a sértettet, aki eldobta a kerékpárt, hátrált, közben egy kerékpárláncot forgatott. A kerékpárral a kerítéshez szorították, majd az eleső sértetett ütötték és rugdosták.
Végül a vérző és a földön nyöszörgő sértettet a járdán hason fekve hagyták úgy, hogy a feje az árok szélén, teste pedig a járdán keresztben feküdt.
A vádlottak ezután elhagyták a sértettet.
A sértett a vádlottak együttes bántalmazása, kis-közepes ütések, rúgások következtében összesen legalább 28 sérülést szenvedett el. A sérülések a fején, arcán, vállán, karjain, térdén, lábain voltak; a hámhorzsolásos, hámfosztásos, bevérzéses, repesztett sérülések nagy része közvetlen erőbehatástól, ütéstől, rúgástól, kisebb része pedig eleséstől származott. A sértett csontos vázán és izomrendszerén, az izomzatban vagy a csontrendszerben sérülés nem keletkezett, a sérülések gyógytartama 8 napon belüli volt. Kivétel ez alól az orr csontos és porcos határán keletkezett repedés, melynek a tényleges gyógytartama 14 nap lett volna.
A sértettre kb. 15-20 perc múlva talált rá a barátja, V. F. Akkor már úgy feküdt hason fekve, két karját kinyújtva, hogy a feje oldalt fordítva az árokban volt.
V. F. megpróbálta a több mint 100 kg testsúlyú sértettet felhúzni az árok szélére, de csak a hátára tudta fordítani. A sértett hangot nem adott; V. F. úgy érezte, hogy pulzusa, lélegzete nincs. Egy ideig próbálta a mellkasát nyomkodni, hogy a szívműködést beindítsa, de miután ez nem vezetett eredményre, elszaladt és értesítette a sértett szüleit.
A sértett apja a helyszínen szintén megkísérelte fia mellkasát nyomkodni, majd eredménytelen élesztés után hazament a talicskáért és azzal hazavitte. Vele egy időben érkezett haza a másik fia által kihívott körzeti orvos, aki már csak a beállott halált tudta megállapítani.
A sértett halálát az átmeneti rövid ideig tartó eszméletvesztés következtében a garat- és gégereflex csökkent működése miatt vérbelehelés idézte elő. Ez az orrcsonttörésből származó vérzés következménye volt. A sértett élete kellő időben, szakszerű elsősegély esetén helyes fektetéssel megmenthető lett volna.
Kétséget kizáró módon nem lehetett megállapítani, hogy halála mikor következett be, nincs kizárva annak a lehetősége, hogy V. F. élesztgető tevékenysége alatt következett be a fulladás.
A megyei bíróság tényállást a sértett sérülései és a halál oka tekintetében a boncjegyzőkönyv adataira és az ezen alapuló orvos szakértői véleményre alapította.
Az orvos szakértői állásfoglalás egyértelmű abban a tekintetben, hogy a halál oka vérbelehelés volt, amit a vádlottak együttes bántalmazása során keletkezett orrcsonttöréshez társult vérzés idézett elő. A halálhoz vezető folyamat tekintetében szintén az orvos szakértői véleményen alapult az a megállapítás, hogy ez a helyzet ugyancsak a bántalmazás következtében létrejött kisebb fokú agyrázkódás következtében bekövetkezett eszméletvesztéssel járó garat- és gégereflex csökkent működése miatt állt elő.
A bíróság azonban a rendelkezésre álló bizonyítékok és a szakértői vélemény értékelése alapján a halál pontos időpontját nem látta megállapíthatónak.
Elfogadta viszont a bíróság V. F. vallomását abban a kérdésben, hogy életjelt nem észlelt a sértetten, ezt pedig az orvos szakértő úgy értékelte, hogy ez esetben a sértett halála ebben az időpontban már bekövetkezett. Ennek ellenére nem volt kizárt az sem, hogy a halál V. F. tevékenysége alatt következett be, aki életmentő segítséget kívánt nyújtani és ennek során a hason fekvő sérültet a hátára fordította, és élesztési kísérletet végzett. Nincs kizárva annak a lehetősége sem, hogy ezalatt következett be a sértett fulladása.
Az kétségtelen, hogy amikor a sértettet apja hazaszállította és az orvos megérkezett, a halál már bekövetkezett. Annak pedig, hogy a bántalmazás és az orvos által észlelt halál bekövetkezése között pontosan mennyi idő telt el, az ügy elbírálása, a vádlottak bűnössége szempontjából nincs jelentősége.
A megyei bíróság helyesen vont le következtetést a vádlottak bűnösségére, és nem tévedett a cselekmények minősítésénél sem.
Az okozati összefüggés a vádlottak által történt bántalmazás, az annak során elszenvedett orrcsonttörés és következménye: az orrvérzés eredményeként létrejött halálos eredmény között fennáll.
Vizsgálata a Legfelsőbb Bíróság a védelmi érvelésre is tekintettel, hogy V. F. segítő közbeavatkozása megszakította-e az okozati láncot, a vádlottak által történt bántalmazás következtében létrejött sérülések és a bekövetkezett halálos eredmény között.
Ezt a kérdést a megyei bírósággal egyetértve a Legfelsőbb Bíróság nemlegesen döntötte el. V. F. tevékenysége szükségszerű következménye volt a vádlottak által bántalmazott és a sérült sértett feltalálásának, illetve a segítségnyújtásnak. A sértett állapotára figyelemmel ezt más módon, mint ahogy ezt V. F. tette, csak szakképzett és keletkezett sérüléssel tisztában levő külső beavatkozó tudta volna megoldani, erre pedig éjjel, az árokparton gyakorlatilag semmiféle lehetőség nem volt.
Ilyen körülmények között, ha a halálos eredmény eshetőleg V. F. tevékenysége alatt következett is be, és abban a sértettnek a hátára fordítása is szerepet játszott, az okozati lánc nem szakadt meg a vádlottak magatartása, a keletkezett sérülés és a halálos eredmény között. (Legf. Bír. Bf. III. 773/1983. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás