BK BH 1984/181
BK BH 1984/181
1984.05.01.
Rablás valósul meg, ha a más ellen alkalmazott erőszak, illetőleg az élet vagy a testi épség ellen irányuló közvetlen fenyegetés alkalmas volt a sértett akaratának megtörésére [Btk. 321. § (1) bek.].
A kerületi bíróság a vádlottak bűnösségét társtettesként elkövetett rablás bűntettében állapította meg, és ezért az I. r. vádlottat börtönben végrehajtandó 2 évi és 6 hónapi szabadságvesztésre és a közügyektől 3 évi eltiltásra, míg a II. r. vádlottat ugyancsak börtönben végrehajtandó 2 évi szabadságvesztésre és a közügyektől 2 évi eltiltásra ítélte.
Az ítéleti tényállás lényege szerint a 17 éves sértett az éjszaka folyamán a kivilágítatlan vonaton kénytelen volt végignézni, hogy a társaságában levő 15 éves társát a vádlottakkal együtt levő személyek véresre verik.
Nyomban ezután a két vádlott a sértett közelébe ült, egyikük előbb a nyakláncát, majd a magnetofonját kérte el. Amikor a sértett az említett tárgyak átadását megtagadta, az egyik vádlott pénzt kért a sértettől, miközben egy harmadik férfi is hozzájuk ment. A vádlottak egyike ezután sem hagyta abba a követelőzést, és kijelentette, hogy ha a sértett nem teljesíti a kérését, akkor „úgy jár majd, mint a barátja”. A sértett elővette a pénzét, amit azután az egyik vádlott kikapott a kezéből, majd mindketten eltávoztak a helyszínről.
A sértett – barátjával együtt – sírva kért rendőri segítséget.
A megalapozott tényállásra figyelemmel nem értett egyet a másodfokú bíróság azzal az állásponttal, hogy vádlottak által alkalmazott fenyegetés nem volt olyan mérvű, amely a sértett akaratának a megtörésére alkalmas, tehát a cselekménynek rablás bűntetteként minősítése téves.
A Btk. 321. §-ának (1) bekezdésébe ütköző rablás bűntettének megvalósításához az idegen dolognak jogtalan eltulajdonítása érdekében történő, olyan személy elleni erőszak vagy az élet vagy testi épség elleni közvetlen fenyegetés alkalmazása szükséges, amely a sértett akaratának megtörésére alkalmas.
A rablás érdekében kifejtett erőszak, illetve fenyegetés fokának a vizsgálatánál figyelemmel kell lenni a támadó és a megtámadott, a fenyegető és a fenyegetett erőviszonyára, szellemi adottságára, valamint a támadást, illetve a fenyegetést kísérő valamennyi körülményre. Az erőszak, illetve a fenyegetés viszonylag kisebb foka is elég lehet a rablás megállapításához, ha az adott körülmények között sértettben a lenyűgöző hatást elérte. Mindebből az következik, hogy ennek a fenyegetésnek sem önmagában, hanem a sértetthez való viszonylatában kell a lenyűgöző hatást kiváltania.
A fiatalkorú sértettnek az éjszakai órákban a kivilágítatlan vonaton, megveréssel fenyegetése – miután kényszerült végignézni a barátja súlyos bántalmazását – feltétlenül alkalmas volt a sértett ellenállásának megtörésére, a lenyűgöző hatás kiváltására. Ezt támasztotta alá az a tény is, hogy a sértett sírva fakadt, amikor a barátja kíséretében a szolgálatos rendőröknek a történtekről beszámolt. Miután pedig mindkét vádlott törvényi tényállási elemet valósított meg a pénz követelésével, a fenyegető magatartás tanúsításával és a pénz elvételével, az elsőfokú bíróság helyesen minősítette a vádlottak magatartását társtettesként elkövetett rablás bűntettének.
A kerületi bíróság hibátlanul sorolta fel az e körben értékelt bűnösségi körülményeket, és súlyuknak megfelelően is értékelte azokat. A kiszabott büntetések kellően aránylanak a vádlottak személyi társadalomra veszélyességének fokához, a cselekmény tárgyi súlyához, valamint az egyéb enyhítő és súlyosító körülményekhez. Ezért sem a büntetések súlyosítására, sem azok enyhítésére nincs törvényes alap. Ezért a másodfokú bíróság az első fokú ítéletet – helyes indokainál fogva – helybenhagyta. (Fővárosi Bíróság 28. Bf. VII. 7484/1983.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás