BK BH 1984/182
BK BH 1984/182
1984.05.01.
Az előterjesztett polgári jogi igényen alapuló következtetést nem a magyar állam, hanem a tanács részére kell megítélni, ha a tanácsi szerv alkalmazottja az illetékbélyegek kezelése során a kezéhez befolyt összegeket elsikkasztja [Be. 55. § (2) bek., Btk. 317. § (1) bek., Ptk. 26. § (2) bek.; 1967. évi II. törvény 57. § (1) és (3) bek.].
A járásbíróság a terheltet jelentős értékre, üzletszerűen elkövetett sikkasztás bűntette miatt 2 évi – börtönben végrehajtandó – szabadságvesztésre és a közügyektől 3 évi eltiltásra ítélte. Kötelezte a terheltet arra, hogy az ítélet jogerőre emelkedésétől számított 15 napon belül magyar állam részére 146 350 forintot, ennek a kamatát és az illetéket fizesse meg.
A megállapított tényállás lényege a következő.
A terhelt a városi tanácsnál dolgozott és feladata volt – egyebek között – az állatok adásvételéhez szükséges állatkísérő lapok kezelése, amelyet általában a heti vásári napon a vásártéren végzett.
A kialakult gyakorlat szerint a terhelt állította ki az állatkísérő lapokat, és az illetékbélyegeket is neki kellett ráragasztania a nyomtatványra. E célra ellátmányban is részesült. A terhelt általában készpénzben vette át az illetéknek megfelelő összeget az annak fizetésre kötelezett személyektől. Mintegy két éven át a terhelt vagy nem ragasztotta fel a beszedett összeg ellenértéként jelentkező illetékbélyeget a nyomtatványra, vagy pedig kevesebb összegű bélyeget rótt le, mint amennyi összeget átvett. Ekként az általa kezelt összegből 146 350 forintot a saját részére megtartott.
A járásbíróság ítélete ellen a polgári jogi igényen alapuló követelés megítélésére vonatkozó rendelkezés miatt emelt törvényességi óvás alapos.
Az ügyészség a vádiratában arra tett indítványt, hogy a bíróság az 1967. évi II. törvény 57. §-ának (1) bekezdése alapján kötelezze a terheltet a városi tanács sértett részére 146 350 forint összegű kártérítés, s ennek kamatai megfizetésére. Ugyanilyen tartalmú igényt érvényesített a városi tanács is.
A tárgyaláson részt vevő ügyész a járásbíróság előtt az indítványát úgy módosította, hogy a magyar állam javára kérte kötelezni a terheltet a kártérítés és a kamat megfizetésére. Ennek megfelelően hozta meg a járásbíróság az ítéletét, melyben magánfélként a magyar államot jelölte meg.
A Ptk. 26. §-ának (2) bekezdése értelmében az állam akkor lép fel közvetlenül polgári jogviszonyban, ha az a vagyontárgy, amelyre a jogviszony vonatkozik, az államot illeti és a vagyontárgy egyik állami szerv kezelésébe sem tartozik, vagy a kezelő nem önálló jogalany, végül a vagyontárgy rendeltetése nincs határozottan megállapítva.
Az adott esetben az illetékbélyegeket, illetőleg az ezért beszedett összegeket a városi tanács végrehajtó bizottsága kezelte, mely önálló jogalanyisággal rendelkezik, ezért az említett sértett részére kellet volna a polgári jogi igényen alapuló követelést megítélni. Ehhez képest téves a polgári anyagi jogi rendelkezésekre való hivatkozás is, minthogy nem a Ptk. 339. §-ának (1) bekezdésében, hanem a 1967. évi II. törvény 57. §-ának (3) bekezdésében foglaltak alapján kellett volna a kötelezést kimondani.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a törvénysértés megállapítása mellet a megtámadott rendelkezést hatályon kívül helyezte, és megállapította, hogy a büntetőügyben a városi tanács végrehajtó bizottsága a magánfél, mely egyébként már a nyomozás során bejelentette a polgári jogi igényét.
Figyelemmel arra, hogy a törvénységi határozat a terheltre nézve hátrányosabb rendelkezést nem tartalmaz, közömbös volt, hogy a jogerős határozat meghozatala óta több mint egy év telt el. (B. törv. I. 295/1983. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás