BK BH 1984/184
BK BH 1984/184
1984.05.01.
I. A magánindítvány joghatályosságának a megítélésénél nem a cselekménynek a jogosult által tett megjelölését, hanem azt kell irányadónak tekinteni, hogy a sértett az elkövetőnek milyen jogsértő magatartása miatt kívánja a büntetőjogi felelősségre vonást [Be. 123. § (1) bek.].
II. A pártfogó felügyelet különös magatartási szabályának meghatározása során olyan kötelezettségeket és tilalmakat lehet előírni, amelyek az intézkedés céljának az elősegítésére alkalmasak [Btk. 82. § (1) bek., Bv. tvr. 97. § (1) és (3) bek.].
A városi bíróság a terheltet bűnösnek mondta ki garázdaság vétségében, ezért 7 hónapi szabadságvesztésre ítélte, amelynek végrehajtását 2 évi próbaidőre felfüggesztette, egyben elrendelte a pártfogó felügyeletét. Kimondta, hogy a szabadságvesztést – a végrehajtás elrendelése esetén fogházban kell eltölteni, egyben külön magatartási szabályként előírta, hogy a terhelt
a) köteles a szüleitől a történtek miatt bocsánatot kérni egy hónapon belül albérletbe vagy munkásszállásra kötözni,
b) nyilvános helyen szeszes italt nem fogyaszthat.
A megállapított tényállás lényege a következő.
A terhelt a vádbeli napon kora reggeltől italozott. Az esti órában, amikor hazaérkezett, már erősen alkoholos befolyásoltság alatt volt. Otthon az apját bántalmazta, majd a lakásban a bútorokat és a berendezési tárgyakat összetörte, ezáltal 15-20 000 forint kárt okozott.
A bíróság az ítéletében azt állapította meg, hogy a berendezési tárgyak összetörése miatt a szülők egyike sem terjesztett elő magánindítványt.
A városi bíróság ítélete ellen a cselekmény jogi minősítése, továbbá a pártfogó felügyelet a) pont alatt részletezett magatartási szabályainak meghatározása miatt a terhelt terhére emelt törvényességi óvás alapos.
I. A Btk. 271. §-ának (1) bekezdése szerint – amely törvényhelyhez a Legfelsőbb Bíróság a 93. számú büntető kollégiumi állásfoglalásában fűzött értelmezést – a garázdaság vétségét vagy bűntettét csak olyan esetben lehet megállapítani, amikor a garázdaságnál súlyosabb bűncselekmény nem valósult meg. Az adott ügyben a városi bíróság ítélete tényként azt állapította meg, hogy a terhelt a garázdaságot részben azzal követte el, hogy szülei berendezési tárgyait összetörte, így ezáltal 15-20 000 forint kárt okozott. A terheltnek ez a cselekménye azonban a Btk. 324. §-ának (1) bekezdésébe ütköző és a (3) bekezdésének a) pontja szerint minősülő nagyobb értékre elkövetett rongálás bűntette. Figyelemmel arra, hogy a rongálás e minősített esetének a büntetési tétele 3 évig terjedő szabadságvesztés, míg a garázdaság vétségét a Btk. 271. §-ának (1) bekezdése csak 2 évig terjedő szabadságvesztéssel rendeli büntetni: a garázdaság vétsége megállapításának nem lehet helye az adott ügyben.
Eljárásjogi akadálya nem volt a rongálás bűntette megállapításának. A rongálás tényét a vád és az ítélet is tartalmazza, és ugyancsak magában foglalta azt a magánindítvány is. A magánindítvány meglétét vagy hiányát ugyanis mindig annak alapján kell megállapítani, hogy az annak megtételére jogosult személy milyen tények miatt kéri az elkövető megbüntetését. Közömbös, hogy a cselekmény hogyan nevezi meg, csupán azt kell kifejezésre juttatnia, hogy az elkövetőnek milyen jogsértő magatartása miatt kívánja a terhelt büntetőjogi felelősségre vonását.
A Btk. 331. §-a értelmében rongálás miatt az elkövető csak magánindítványra büntethető, ha a sértett a hozzátartozója, a Be. 123. §-ának (1) bekezdése szerint pedig magánindítványnak kell tekintetni a magánindítvány előterjesztésére jogosult személynek minden olyan nyilatkozatát, amely szerint az elkövető büntetőjogi felelősségre vonását kívánja.
A sértett – a terhelt apja – a rendőrségen kérte garázdaság miatt a fia ellen az eljárás lefolytatását, majd megjelölte azokat a tényeket, amelyekkel a garázdaságot a fia elkövette, ezek között azt is, hogy a terhelt a bútorok összetörésével kb. 15 000 forint kárt okozott. Az a kijelentése, hogy a kár megtérítését nem kéri, csupán annyit jelent, hogy polgári jogi igényt nem kíván érvényesíteni a fiával szemben. Ezért a sértettnek a feljelentésben rögzített nyilatkozata hatályos magánindítványnak tekintendő a rongálás bűncselekménye vonatkozásában, így erre is figyelemmel a terhelt cselekménye nem garázdaság vétségét, hanem nagyobb értékre elkövetett rongálás bűntettet valósította meg. Ehhez képest a szabadságvesztést – végrehajtásának elrendelése esetén – börtönben kell foganatosítani.
II. Törvénysértő ugyanakkor az ítéletben a rendelkező rész a) pontjában, a pártfogó felügyelet előírt magatartási szabályának tartalma. A magatartási szabályok kötelezettségeket és tilalmakat írnak elő annak érdekében, hogy a pártfogolt képességei szerint dolgozzék és törvénytisztelő életmódot folytasson.
Az az előírás, hogy a terhelt kérjen bocsánatot, formálisan is teljesíthető, a törvényben előírt cél elérésére nem alkalmas, ennélfogva magatartási szabályként nem lehet előírni. A lakásból való elköltözésre kötelezés tartalmilag a lakáshasználati jog megvonását, tehát egy polgári jogviszony megszüntetését eredményezi, amely azonban polgári eljárásra tartozik, és amelyre a büntetőeljárás szabályai nem adnak lehetőséget. Ezért az elköltözésre történt kötelezettségvállalás magatartási szabályként való előírásra ugyancsak nem kerülhet sor.
Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a városi bíróság ítélete a terhelt cselekményének a minősítésére, valamint a pártfogó felügyelet magatartási szabályi részbeni meghatározására vonatkozó részében törvénysértő. Ezért az ítélet említett rendelkezéseit hatályon kívül helyezte, és a terhelt cselekményét nagyobb értékre elkövetett rongálás bűntettének minősítette azzal, hogy a szabadságvesztést – végrehajtásának elrendelése esetén – börtönben kell végrehajtani. (B. törv. II. 520/1983.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás