GK BH 1984/194
GK BH 1984/194
1984.05.01.
I. Szerződésen kívüli kártérítési igény érvényesítése esetén nincs helye a kereset jogviszony hiányára alapított elutasításnak.
II. A ruhatisztító szakvállalat nem köteles felülbírálni a gyártó vállalat kezelési utasításának helyességét [Ptk. 339. § (1) bek., 340. § (1) bek.].
A felperes a keresetében kártérítés megfizetésére kérte kötelezni az alperest. Előadta, hogy az Sz. K. nevű megrendelőjétől 1 db „Oszaka” fantázianevű télikabátot vett át tisztítás céljából. A szakszerű tisztítás után a kabát tulajdonosával együtt megállapították, hogy a ruhadarabba varrt kezelési útmutatás szerinti eljárást alkalmazva a kabát anyaga károsodott, „felhólyagosodott”. Az általa felkért szakértői intézet (a továbbiakban: Intézet) véleménye szerint az útmutató, amely szerint a ruhadarab 40 C-fokon mosható, bármilyen oldószerben tisztítható, helytelen, mert a kabát gumírozott anyaga perklóretilénben oldódik, anyaga tehát károsodik. A vizes kezelés pedig a viszkózbélés zsugorodásával jár. Így a kabát tulajdonképpen kezelhetetlen (tisztíthatatlan), amiért a gyártómű felelős. A vele jogviszonyban levő Sz. K.-t 950 Ft-tal kártalanította, 60 Ft-ba került a tisztítás, így az üggyel kapcsolatos teljes kára 1010 Ft, amit az alperes a Ptk. 339. §-ának (1) bekezdése alapján megtéríteni tartozik.
Az alperes a védekezésében arra hivatkozott, hogy a szóban levő kabátok tisztításával kapcsolatban sohasem merült fel kifogás. Egyébként a perbeli kabátot a felperes egy alkalommal már kifogás nélkül tisztította. A kezelési utasítás esetleges hibája miatt tehát kár nem keletkezhetett.
Az elsőfokú bíróság a keresetet elutasította. Az ítélet indokolása szerint a felek között nincs jogviszony, és így az alperes szavatossági felelőssége nem állapítható meg a kabát esetleges gyártási hibája miatt. Nem állapítható meg azonban az alperes kártérítési felelőssége sem, mert kártérítés megállapításának csak akkor van helye, ha a jogellenes magatartás, a kár, valamint e kettő közötti okozati összefüggés bizonyítva van. A károsult kabáttulajdonosnak a felpereshez intézett leveléből kitűnően az állapítható meg, hogy a felperes a kabátot egyszer már eredményesen tisztította, ebből pedig az a következtetés vonható le, hogy a felperes – függetlenül a kezelési utasítástól – akkor helyes technológia alkalmazásával végezte el a kabát tisztítását. Egyébként a felperesnek mint szakvállalatnak tudnia kellett, hogy a tisztításra átvett kabát anyagösszetétele milyen tisztítás alkalmazását teszi indokolttá. A bíróság megítélése szerint a felperes a kabát tisztításánál nem úgy járt el, ahogy az tőle az adott helyzetben elvárható volt, ezért kárának megtérítését nem igényelheti az alperestől [Ptk. 340. § (1) bek.].
Az ítélet ellen a felperes fellebbezett. Szerinte a gyártómű kezelési utasításának, az Intézet vonatkozó véleményének van perdöntő jelentősége, ugyanakkor elhanyagolható az a körülmény, amely szerint a kabátot egyszer már károsodás nélkül tisztították. Lehetséges ugyanis, hogy míg a tisztítószer az első alkalommal nem hatott, addig az a másodszori tisztításnál már kifejtette károsító hatását.
A fellebbezés alapos.
Az elsőfokú bíróság elsődlegesen azon az alapon utasította el a keresetet, hogy a felek között nincs jogviszony, másodlagosan pedig azért, hogy az alperest kártérítési felelősség nem terheli.
A felperes a keresetlevelében szerződésen kívüli károkozás címen, a Ptk. 339. §-ának (1) bekezdése alapján kérte kárának megtérítését. A szerződésen kívül okozott kár sikeres érvényesítéséhez nincs szükség az érintett felek korábbi jogviszonyára, mivel ilyen esetben az abszolút jogok védelmét szolgáló és a jogellenes magatartással megsértett jogszabály hoz létre jogviszonyt a felek között. Tévedett tehát az elsőfokú bíróság, amikor a felperes keresetét jogviszony hiánya miatt utasította el.
Ezek után abban a kérdésben kellet dönteni, hogy a jelen perbeli esetben fennállnak-e a Ptk. 339. §-ának (1) bekezdésében foglalt rendelkezések alkalmazásának törvényi feltételei. A Legfelsőbb Bíróság ezt a kérdést – mindkét fél szakvállalati jellegét, az eljárás adatait, így különösen a kabátba varrt kezelési utasítást, valamint az Intézet véleményét értékelve – igenlően döntötte el.
Az alperes divatruházati cikkek előállításával foglalkozik. Mint ilyen szakvállalatnak feladata egyebek között a termeléshez felhasznált alapanyag (szövet) tulajdonságainak a megismerése és ezen alapulóan a késztermék kezeléséhez, tisztításához szükséges helyes tájékoztatás kiadása. A perbeli ruhadarabba varrt kezelési utasítás szerint a kabát „bármilyen oldószerben tisztítható”. A kezelési utasítás tehát az alkalmazható oldószerek megszorítása tekintetében nem tartalmaz rendelkezéseket, így a perklóretilénes szer alkalmazása sem kifogásolható. Nincs jelentősége annak az alperesi érvelésnek, illetve azt elfogadó elsőfokú bírósági álláspontnak, amely szerint a felperes a kabátot egyszer már sikerrel tisztította, mert a perbeli kabát anyagával szemben jogszerűen támasztható olyan igény, hogy az a kezelési utasításban megjelölt módon való többszöri kezelés (tisztítás) után se károsodjék.
Tény, hogy a felperes is szakvállalat, s mint ilyennek ismernie kell a tisztítás technológiáját, a tisztítandó textíliához képest alkalmazandó oldó- vagy tisztítószerek hatását. A jelen esetben azonban a kezelési utasításnak azt a közlését, amely szerint a kabát korlátozás nélkül bármilyen oldószerrel tisztítható, az elsőfokú bíróság megítélésétől eltérően a felperesnek nem kellett felülvizsgálnia. A felperesnek a kezelési utasítástól eltérő kezelés esetén kellett volna a kárért helytállnia, ha a ruhadarab emiatt károsodott volna.
Az alperes kezelési utasítása, amely lehetővé tette a perbeli gumizott anyagú kabát bármely oldószerben történő tisztítását, nemcsak magánszemélyek, hanem szakvállalat megtévesztésére is alkalmas, mert a fentiek értelmében a tisztító nem köteles ellenőrizni azt, hogy a szállító miképpen biztosította az anyagok ellenállását a vegyszerek káros mellékhatásaival szemben. Következésképpen az alperes kártérítési felelőssége megállapítható, a felperes felelőssége pedig teljes egészében kizárható. Ezért az alperes gondatlan eljárásával okozati összefüggésben keletkezett, összegszerűségében nem vitatott kárt a Ptk. 339. §-ának (1) bekezdése alapján köteles megtéríteni.
A fentiekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság az első fokú ítéletet a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján megváltoztatta, és az alperest a keresetben érvényesített kártérítési összegnek és kamatának a megfizetésére kötelezte. (Legf. Bír. Gf. II. 30 117/1982. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás