GK BH 1984/195
GK BH 1984/195
1984.05.01.
A vízlépcső, a zsiliprendszerek, a vízi erőművek veszélyes üzemnek minősülnek abban a vonatkozásban, hogy a mű a víz természetes áramlását gátolja, befolyásolja, és ennek következtében előre fel nem mérhető áramlástani viszonyok alakulnak ki a víz sebességétől, mennyiségétől és szintmagasságának változásától függően [Ptk. 345. § (1) bek., 346. § (3) bek.].
A Kiskörei Vízlépcső hajózsilip felvízi előterében egy önjáró uszály az előkamrába történt behajózás közben nekiütközött a 13-as jelű pillérnek, amely részben kidőlt, és ennek következtében a 13-as és a 14-es pillér közötti vasbeton járdaelem leszakadt, megrongálva az uszályt is. Az ütközés következtében különböző károk keletkeztek, amelyek megtérítése elöl az uszályt üzemben tartó alperes a peren kívüli eljárásban elzárkózott. A zsilipet üzemeltető felperes ezért a Ptk. 345. §-ának (1) bekezdésére hivatkozással a keresetében 1 278 047 Ft megtérítésére kérte az alperest kötelezni.
Az alperes védekezése szerint a balesetet felperes érdekkörében felmerülő áramlási viszonyok okozták, amelyeket az alperes nem tudott elhárítani. Egyben viszontkeresetet terjesztett elő az uszály kijavításával felmerült 12 443 Ft megfizetése iránt.
Az elsőfokú bíróság szakértői bizonyítást követően a felperes keresetének részben helyt adott, és kötelezte az alperest, hogy fizessen meg 194 547 Ft-ot, az ezt meghaladó kereset tárgyában pedig a pert megszüntette. Az alperes viszontkeresetét elutasította.
Az ítélet indokolása szerint a felperes keresete a jogalap tekintetében helytálló. Az adott tényállás mellett sem az előzményi vizsgálatok, sem a szakértői bizonyítás útján nem volt megállapítható olyan elháríthatatlan ok, amely az alperes fokozott veszéllyel járó tevékenysége körén kívül esett volna. Hasonlóképpen nem merült fel bizonyított felróható magatartás a károsult terhére, így az alperes felelőssége az okmányszerűen megállapított összeg erejéig fennáll.
Az alperes ténybeli és jogi érvelését a bíróság nem fogadta el, a viszontkeresetet elutasította, megállapítva, hogy az önokozta kárt az alperesnek kell viselnie.
Figyelemmel arra, hogy a felperes a kijavítást még nem végezte el, a helyreállítási költségek vonatkozásában a bíróság a pert idő előttiség címen megszüntette.
Az ítélet ellen az illetékes főügyészség és az alperes nyújtott be fellebbezést, amelyben a főügyészség az elsőfokú bíróság ítéletének részbeni megváltoztatását kérte és a felperes keresetének teljes elutasítását.
Az alperes szintén a kereset elutasítását kérte és a felperes marasztalását a viszontkereseti összegben.
A főügyészség álláspontja szerint a felperesnek a zsilipeléssel kapcsolatos tevékenysége fokozott veszéllyel járó tevékenység, tévedett tehát az elsőfokú bíróság, amikor ezzel ellentétes megállapításra jutott. A felperes és az alperes fokozott veszéllyel járó tevékenysége körében keletkezett kár viselése vonatkozásában a Ptk. 346. §-ának (3) bekezdése alkalmazandó, mert a peradatok szerint egyik fél tevékenységi körében sem következett be olyan rendellenesség, amely az ellenérdekű fél kárának viselését megalapozza.
Az alperes a fellebbezésében állította, hogy a hajózási zsilip üzemeltetése fokozott veszéllyel járó tevékenység, ennek alátámasztása végett a zsilipelések során gyakran előforduló káreseményekre hivatkozott. Fenntartotta azt az álláspontját is, hogy a felvízi vezetőmű tervezése, méretezése és kivitelezése nem megfelelő, mert annak szilárdsága annyira gyenge, hogy a hajózás megkívánta igénybevételeket elviselni nem tudja, és ez veszélyes lehet a hajózásra. E vonatkozásban szakértő kirendelését kérte.
A fellebbezések alaposak.
A Legfelsőbb Bíróság az ügyben fellebbezési tárgyalást tartott, amikor is a szakértők előadták, hogy a bezsilipelést befolyásoló váratlan, a felek által nem ismert és még jelenleg sem kellően felmért áramlási hatások különösen a hirtelen vízemelkedésnél vagy vízszintcsökkenésnél alakulnak ki. Az adatok szerint a perbeli bezsilipelés idején is volt nagymérvű vízszintváltozás, ami miatt a máskor nyugodtabb vízmozgás melletti áramlásokon túlmenő áramlások is keletkezhettek. A balesetkori állapotot azonban már nem lehet pontosan rekonstruálni.
A Legfelsőbb Bíróság a fellebbezők jogi álláspontjával egyezően a felperes zsilipeléssel kapcsolatos tevékenységét fokozott veszéllyel járó tevékenységnek minősítette.
Azt helyesen állapította meg az elsőfokú bíróság, hogy a fokozottan veszélyes tevékenység eseteit a törvény még példálózva sem sorolja fel, arra azonban, hogy a felperes tevékenységét miért nem tekintette fokozottan veszélyesnek, nem tér ki az ítélet indoklása.
A vízlépcső, a zsiliprendszerek, a vízi erőművek veszélyes üzemnek minősülnek abban a terjedelemben, amelyben a mű a víz szabad, természetes áramlását gátolja, befolyásolja, aminek következtében előre pontosan fel nem mérhető áramlástani viszonyok alakulnak és alakulhatnak ki a víz sebességétől, mennyiségétől, apadásától vagy emelkedésétől függően, mert a vízi erőmű a folyóvíz mozgása miatt meglevő nagyerejű energiának a befogását, a természetes viszonyok megváltoztatását jelenti, amivel kimeríti azokat a feltételeket, amelyeket a bírói gyakorlat egy üzem fokozott veszélyességének és így a fokozottan veszélyes tevékenységnek a megállapításához támaszt.
A perbeli esetben a mélyreható szakértői vizsgálat eredményeként egyértelműen egyik fél sem volt megállapítható rendellenesség, illetve rendellenességre csak elviekben lehetett mindkét fél esetében következtetni. Ezért a Ptk. 346. §-ának (3) bekezdésében foglaltaknak megfelelően mindkét félnek viselnie kell a saját kárát.
A Legfelsőbb Bíróság ennek megfelelően az elsőfokú bírósági ítéletét a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján részben megváltoztatta, és a felperes keresetét teljes egészében elutasította. A viszontkeresetet elutasító ítéleti rendelkezést nem érintette, mert az megfelel az említett törvényhelyben foglaltaknak. (Legf. Bír. Gf. III. 30 556/1982. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás