GK BH 1984/196
GK BH 1984/196
1984.05.01.
Ha a vásárlói kifogás intézése körében nincs lehetőség a termék minőségének szabvány szerinti megvizsgálására, elfogadható az adott körülmények között elvégezhető, bizonyításra alkalmas más vizsgálati módszer alkalmazása is. [13/1978. (III. 1.) MT sz. r. 2. §, 5. § (2) bek.; 4/1978. (III. 1.) BkM sz. r. 5. § (2) bek.].
A felek importból származó szénre szállítási szerződést kötöttek. E szerződés alapján külföldről közvetlenül a felperes telepeire érkezett vagontételben szén. A felperes az átvételkor e szén minőségét nem kifogásolta, hanem azt telepei útján részben közületi, részben pedig magánfogyasztók részére értékesítette. A magánfogyasztók 11 esetben kifogásolták a felperes által nekik eladott szén minőségét, annak rossz fűtőértéke, illetőleg magas salaktartalma miatt. A felperes műszaki ellenőre minden kifogást kivizsgált, és a szállított szénből vett minták elégetése után visszamért salak mennyiségéből állapította meg a vásárlók minőségi kifogásának alaposságát. Az előírt formanyomtatványok felhasználásával a felperes minden vásárló kártalanításáról jegyzőkönyvet vett fel, e jegyzőkönyvek másolatait igénybejelentésének mellékleteként az alperesnek megküldte. A felperes az igénybejelentéseiben a 13/1978. (III. 1.) MT számú rendelet (a továbbiakban: R.) 2. §-a alapján a vásárlók részére visszafizetett vételár, továbbá az elmaradt dotáció és 5%-os költségátalány megfizetését kötelezte az alperestől, összesen 103 885 Ft összegben.
Az elsőfokú bíróság a 11 ügyet egyesítve bírálta el.
Az alperes a védekezésében arra hivatkozott, hogy a R. rendelkezései a felek jogviszonyában nem érvényesülnek, mivel a szállítási szerződésben a minőségi reklamáció intézésére vonatkozóan a R., illetőleg a 4/1978. (III. 1.) BkM számú rendelet (a továbbiakban: r.) rendelkezéseitől eltérnek. A felperes a szállított szén minőségének kifogásolása során nem tartotta be a szállítási szerződés 9. pontjában foglaltakat, ezért ma már nem is bizonyítható a hibás teljesítés ténye. Hivatkozott arra is, hogy ha a felek jogviszonyára a R. mégis irányadó lenne, ez esetben is alaptalan a felperes követelése, egyrészt mivel alaptalan vásárlói kifogásokat elégített ki, másrészt pedig mert nem megfelelő tartalmú jegyzőkönyveket vett fel. Az alperesnek egyébként az egyesített ügyekben bizonyítási indítványa nem volt.
Az elsőfokú bíróság az alperest az egyesített keresetek szerint marasztalta. Az ítélet indoklása szerint a felek között létrejött szerződés a R.-ről nem is tesz említést, ezért a szállítási szerződés 9. pontjában foglaltakat nem lehet úgy értelmezni, hogy azok a felek jogviszonyában a R. érvényesülését akarták volna kizárni. Az elsőfokú bíróság szerint a felek jogviszonyában is irányadó a R., illetőleg a r. rendelkezései. A szállító alperes csak a R. 5. §-a (2) bekezdésének a) pontjaiban foglaltak bizonyítása esetén emelhetett volna kifogást a felperesnek a vásárlók kártalanítása folytán keletkezett költségmegtérítési igényével szemben. Az alperes azonban a perben csak a kifogásait közölte, ezek helytálló voltát azonban nem bizonyította, és bizonyítási indítványa sem volt. Utalt az elsőfokú bíróság a Legfelsőbb Bíróságnak a BH1979/10. sz. 335. sorsz., valamint a BH1981/4. sz. 157. sorsz. eseti döntéseiben kifejtettekre.
Az első fokú ítélet ellen az alperes fellebbezett. Arra hivatkozott, hogy az áruazonosságot a felperes nem bizonyította, mivel a jegyzőkönyvekben nem jelölte meg, hogy mikor, milyen számú vagonban érkezett szénküldeményből értékesített tételekkel kapcsolatosak a vásárlói kifogások. Tekintettel arra, hogy a felperes által jelzett rendkívül magas salaktartalom a küldemény átvételekor szabad szemmel is észlelhető lett volna, a felperes viszont minőségi kifogás nélkül vette át a küldeményeket, ebből következik, hogy az alperes részéről hibás teljesítés nem történt. Ha viszont mégis volt hibás teljesítés, akkor a felperes mint kiskereskedelmi vállalat nem lett volna jogosult a szenet a vásárló részére I. osztályú áron értékesíteni. Az értékesítésével tehát felróható magatartást tanúsított, márpedig az ilyen magatartásra a felperes jogokat nem alapíthat.
A fellebbezés részben alapos.
A fellebbezési eljárás során tisztázódott, hogy a kifogásolt fajtájú szenet kizárólag az alperes importálta, és belföldön csak az alperes hozta forgalomba. A felperes által a vásárlók kártalanítása során felvett jegyzőkönyvek egyértelműen bizonyítják, hogy a minőségi kifogások tárgya a megjelölt fajtájú szén volt, tehát a kifogások jogossága esetén az alperes – a R. 5. §-a (2) bekezdésének a) pontja szerint – bizonyítani lett volna köteles, hogy a kifogások nem az általa forgalmazott szénre vonatkoztak. Ez nem nyert bizonyítást.
Az alperes az eljárás során azt is állította, hogy a felperes alaptalan vásárlói kifogásokat elégített ki [R. 5. § (2) bek. c) pont]. Ez a kifogás részben alapos, mivel bebizonyosodott, hogy a kötelező szabvány szerint az említett szenek megengedett hamutartalma – a felperes által tévesen, a felek között korábban érvényben volt szerződés alapján számított 14%-kal szemben – 24,19%. A csak a megengedett hamut (salakot) tartalmazó széntétel I. osztályú minőségű, azt tehát sem a felperes az alperessel szemben, sem a vásárló a felperessel szemben jogosan nem kifogásolhatta. A szén megengedett százalékú hamutartalma és a felperes által a vásárlói kifogások elbírálásakor figyelembe vett 14%-os hamutartalom között mutatkozó különbség forintösszege az alperes kimutatása szerint 17 587 Ft, ennek összegszerűségét a felperes sem vitatta. Figyelemmel arra, hogy a kötelező hatályú szabvány rendelkezései a felperes és a vásárló viszonylatában is érvényesülnek, nyilvánvaló, hogy e forintösszeget illetően a felperes valóban alaptalan vásárlói igényeket elégített ki, ezt az alperes megfelelően bizonyította. Ezért a Legfelsőbb Bíróság az első fokú ítéletnek a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján történő részbeni megváltoztatásával az alperest terhelő költségmegtérítés összegét 86 299 Ft-ra (103 886 Ft–17 587 Ft) leszállította.
Ezt meghaladó mértékben viszont az első fokú ítélet helytálló. Téves ugyanis az az alperesi állítás, amely szerint a szén vagontételben érkező mennyiségénél a magas salaktartalom szabad szemmel is megállapítható. Az alperes a fellebbezési tárgyaláson maga adta elő, hogy a vagontételű szénszállítmányban a kő (meddő) nagyobb fajsúlyánál fogva a vagon aljára rázódik, gépi kirakást feltételezve pedig az ismét keveredhet. Ilyen körülmények között pedig rátekintéssel a felperes a szállítmányok hibáját nem állapíthatta meg. Ezért az a körülmény, hogy a felperes a vagontételben a telepére érkezett szén minőségét nem kifogásolta, illetőleg, hogy azt a vásárlóknak értékesítette, nem értékelhető olyan jogellenes magatartásként, amely miatt az alperesre ne háríthatná át a jogos vásárlói kifogások folytán felmerült költségeit.
Az MSz 752–77 számú kötelező szabványnak a mintavételre vonatkozó rendelkezései a vásárlói a kifogások helyszíni elbírálása során nem tarthatók be. A vásárlók tároló helyiségeiben (pincék) ugyanis nem szabályos garmadában tárol a szén, a tárolt tételek homogenitása nem biztosítható, és az viszonylag olyan csekély mennyiség, amelynél a részmintavétel értelmetlen, illetőleg kizárt. Ha pedig megfelelő minták nem állnak rendelkezésre, azok laboratóriumi vizsgálatára sem kerülhet sor. Figyelemmel arra is, hogy ha a vásárló árengedményre, cserére vagy elállásra vonatkozó igényét érvényesíti, a r. 5. §-ának (2) bekezdése szerint a minőségi kifogást nyomban el kell intézni, helyesen járt el a felperes, amikor a körülmények által lehetővé tett vizsgálati módszerrel (a minták elégetésével) jogosnak talált kifogásokat nyomban elintézte.
Nem lehet gyakorlatilag elfogadni azt az alperesi kívánalmat, hogy a felperes a vásárlói kifogások elintézése előtt minden esetben a KERMI-vel vizsgáltasson be szabályosan vett mintákat. A meddő kimutatására ugyanis a felperes által alkalmazott módszer megfelelőnek látszik, és az elégetett minta mennyisége sem kifogásolható, hiszen a felhívott szabvány F6. pontja szerint az átlagminták össztömege 100 tonnánként 600 kg kell legyen. A felperes által elégetett minták mennyisége pedig ennek az aránynak megfelelt. Mindezekre tekintettel tehát nem lehet alaposnak elfogadni – a fentiekben már említett részmennyiség kivételével – az alperesnek arra történt hivatkozását, hogy a felperes alaptalan vásárlói kifogásokat elégített ki.
Az sem vitatható, hogy a felperes a r. mellékletében előírt formájú és tartalmú jegyzőkönyveket bocsátott az alperes rendelkezésére, ezért az alperesnek a R. 5. §-a (2) bekezdésének d) pontjára történt hivatkozása is alaptalan.
Meg kell jegyezni, hogy a vásárló kártalanítása folytán keletkezett költségek megtérítésére vonatkozó követelés nem kártérítési igény – ez már a R. címéből is következik –, de a jogszabály ezekkel a költségekkel kapcsolatban a bizonyítási terhet egyébként is megfordította, vagyis nem a felperesnek kell bizonyítania, hogy alapos vásárlói igényt elégített ki, hanem az alperesnek kellett volna bizonyítania ennek az ellenkezőjét. Helyesen állapította meg az elsőfokú bíróság, hogy az alperes nem tett eleget a bizonyítási kötelezettségének. A Legfelsőbb Bíróság pedig ezzel kapcsolatban rámutat arra, hogy az alperesnek meglett volna a bizonyítási lehetősége, hiszen a felperes a vásárlóknál felvett jegyzőkönyveket nyomban megküldte az alperes részére, az tehát olyan időben szerzett tudomást a vásárlói kifogások elfogadásáról, amikor azokat a kifogásolt szénből még elegendő mennyiség rendelkezésre állt. Ha tehát az alperes a jegyzőkönyvek tartalma alapján abban a feltevésben volt, hogy a vásárlói kifogások alaptalanok, módjában állt volna a helyszíneken ellenőrizni a felperes jegyzőkönyvi állításait, és lehetősége lett volna az általa szabályosnak vélt módszerrel mintákat venni és azok laboratóriumi vizsgálatát elvégezni. Ennek elmulasztásával az alperes magát zárta el a bizonyítás lehetőségétől.
Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság az első fokú ítélet egyéb rendelkezéseit a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján helybenhagyta. (Legf. Bír. Gf. II. 30 821/1982. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás