PK BH 1984/20
PK BH 1984/20
1984.01.01.
Tartási szerződés életjáradéki szerződéssé csak akkor változtatható át, ha a szerződés célja ilyen módon megvalósítható [Ptk. 589. § (2) bek.].
A felek 1980. szeptember 18-án tartási szerződést kötöttek. Ennek alapján a felperes 100 000 forintot adott át az alperesnek, akik vállalták, hogy a felperest élete végéig eltartják és gondozzák. A szerződést az államigazgatási hatóság jóváhagyta.
A felek között a viszony megromlott, ezért a felperes elköltözött az alperesektől. Egy beltelki házasingatlanra vonatkozóan B. A.-val és feleségével öröklési szerződést kötött, amelyet a szakigazgatási szerv ugyancsak jóváhagyott. A felperes jelenleg az ő eltartásukban él.
A felperes keresetében az alperesekkel kötött szerződés megszüntetését azért kérte, mert állítása szerint az alperesek további anyagi igénnyel léptek fel, és a további együttélést elviselhetetlenné tették. Az alperesek viszont arra hivatkoztak, hogy vállalt kötelezettségüknek eleget tettek, nem adtak okot arra, hogy a felperes tőlük eltávozzék. A kereset elutasítását kérték.
Az elsőfokú bíróság a tartási szerződést megszüntette, és kötelezte az alpereseket, hogy 60 nap alatt 68 000 forintot fizessenek meg a felperesnek. Megállapította: a felek viszonya a felperes magatartása miatt annyira megromlott, hogy a szerződés célját immár sem eredeti formájában, sem életjáradéki szerződéssé való átalakításával nem képes betölteni.
Az elsőfokú bíróság ítélete ellen az alperesek, valamint az ügyészség fellebbezett.
A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, és a tartási szerződést életjáradéki szerződéssé változtatta át, az alpereseket havi 1500 forint járadék megfizetésére kötelezte. Ezt meghaladóan a felperes keresetét elutasította.
A jogerős ítélet ellen emelt törvényességi óvás alapos.
Tévedett a másodfokú bíróság, amikor a tartási szerződés megszüntetésének a feltételeit nem látta megállapíthatónak, és a szerződést életjáradéki szerződéssé változtatta át.
A tartási és az életjáradéki szerződés is célkötelem; arra irányul, hogy a rászorulók tartását biztosítsa. E jellegéből adódik, hogy ha a felek körülményei a szerződéskötést követően megváltoznak, és annak folytán a szerződés céltalanná válik, bármelyik fél követelheti a szerződés megszüntetését [Ptk. 589. § (2) bekezdése]. A bíróságnak ilyen esetben elsősorban azt kell vizsgálnia, hogy a szerződés megfelel-e rendeltetésének, alkalmas-e arra, hogy a többnyire idős, munkaképtelen jogosultnak a szerződéshez fűződő érdekét, szükségleteit kielégítse. A szerződésnek életjáradéki szerződéssé való átváltoztatására is csak akkor kerülhet sor, ha a szerződés célja ilyen módon megvalósítható.
A perbeli esetben nincs bizonyíték az alperesek szerződésellenes magatartására. A felperes azonban elhagyta az alperesek háztartását, és B. A.-hoz költözött, akivel az államigazgatási hatóság által jóváhagyott öröklési szerződést kötött. Ez idő szerint a felperes tartását, gondozását, a nevezett és családja biztosítja. Nyilvánvaló tehát, hogy a tartási szerződés a felperesre nézve nem tudja célját betölteni. Az alperesek a tartást rövid ideig nyújtották, emiatt és a felperes igen magas életkorára tekintettel az adott körülmények között a készpénzre alapított tartási szerződésnek életjáradéki szerződéssé történő átalakítása a felperesre súlyosan méltánytalan volna.
Ennek folytán pedig a fent említett jogszabályi rendelkezés szerint a szerződés megszüntetésére kerülhet sor. Az elsőfokú bíróság idevonatkozó döntése tehát helytálló. Tévedett azonban az elsőfokú bíróság, amikor a megfelelő kielégítés keretében az alperesek terhére mutatkozó 68 000 forint megfizetésére 60 napi határidőt állapított meg.
A felperes egyoldalú elhatározása nem sértheti az alperesek jogos vagyoni érdekeit. Az alperesek meg nem cáfolt előadása szerint a felperestől a tartás fejében átvett 100 000 forintot részben az építkezésnél, részben egyéb célra felhasználták. A marasztalási összegnek rövid időn belül, egyszerre való kifizetése súlyos sérelmet jelentene az alperesek számára. Ezért a Ptk. 589. §-ának (3) bekezdése szerinti megfelelő kielégítés elvének az adott esetben az felel meg, ha az alperesek a visszafizetendő 60 000 forintot méltányos havi összegben fizethetik vissza. Ez a felperesre sem méltánytalan, mert az újabb öröklési szerződés alapján tartása, gondozása biztosítva van.
A Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy az alperesek személygépkocsival, ingatlannal rendelkeznek, így a részleteknek havi 3500 forintban történő meghatározása az alperesekre nem jelent túlzott megterhelést.
A Legfelsőbb Bíróság a kifejtettekre tekintettel a Pp. 274. §-ának (3) bekezdése alapján a másodfokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte, az első fokú ítéletet pedig azzal a részbeni változtatással hagyta helyben, hogy az alperesek a még fennálló hátralékot 1983. május 1. napjától havi 3500 forintos részletben tartoznak megfizetni. Egyben a Legfelsőbb Bíróság a pervesztes alpereseket a fellebbezési eljárás költségeiben is marasztalta. (P. törv. II. 20 216/1983. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás