• Tartalom

GK BH 1984/203

GK BH 1984/203

1984.05.01.
A végrehajtási eljárásban nem vizsgálható az a kérdés, hogy a jogerős bírói ítéletben megszabott határidő megfelelő volt-e az elmulasztott cselekmény elvégzésére [1979. évi 18. sz. tvr. 95. §, 103. § (2) bek. b) pont].

Az elsőfokú bíróság ítélete alapján a kötelezettnek bölcsőde árnyékoló szerkezetet kellett volna felszerelnie és a szereléshez szükséges állványzatot biztosítania. Az ítélet 1981. szeptember 18. napján jogerőre emelkedett, a kötelezett azonban annak nem tett eleget. A végrehajtást kérő ezért végrehajtási lap kibocsátását kérte.
Az elsőfokú bíróság a végrehajtást 1981. november 26. napján elrendelte.
A bírósági végrehajtó a kötelezettet önkéntes teljesítésre felhívta, minthogy pedig az ennek az ismételt felhívás ellenére sem tett eleget, a végrehajtási iratokat az 1979. évi 18. törvényerejű rendelet 95. §-a alapján a bírósághoz beterjesztette.
Az elsőfokú bíróság a fellebbezéssel megtámadott végzésével az 1979. évi 18. törvényerejű rendelet 103. §-a (2) bekezdésének b) pontja alapján a kötelezettre 10 000 Ft pénzbírságot szabott ki.
A végzés ellen az adós fellebbezett, és a bírságot kiszabó végzés hatályon kívül helyezését kérte. Arra hivatkozott, hogy az ítéleti rendelkezés szerint a teljesítésre nagyon rövid idő állt rendelkezésére. A szükséges felszereléseket a helyszínre szállította, és a ponyvák felszerelését megkezdte. A szállítás során azonban 4 db ponyva elveszett, ez akadályozta a teljesítésben.
A fellebbezés alaptalan.
A végrehajtási eljárás adataiból megállapítható, hogy a teljesítés annak ellenére nem történt meg, hogy a végrehajtó a kötelezetett az önkéntes teljesítésre ismételten felhívta. A pénzbírság alkalmazása tehát törvényszerű volt. Megjegyzi a Legfelsőbb Bíróság, hogy ha az adósnak a teljesítésre valóban rövid idő állt volna rendelkezésére, úgy az elsőfokú bíróság ítéletét kellett volna megfellebbeznie és a teljesítési határidőnek egy későbbi időpontban való meghatározását kérnie, de a jogerős ítélet érvényre juttatását célzó végrehajtással eljárás során ez a kérdés már nem vizsgálható. Egyébként sem fogadható el az a semmivel sem bizonyított állítás, hogy a kötelezett anyaghiány miatt nem tudott teljesíteni, ha pedig anyaghiánya volt, az a saját mulasztásának a következménye.
Mindezekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság végzését a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján helybenhagyta. (Legf. Bír. Gpkf. V. 30 359/1982. sz.)
  • Másolás a vágólapra
  • Nyomtatás
  • Hatályos
  • Már nem hatályos
  • Még nem hatályos
  • Módosulni fog
  • Időállapotok
  • Adott napon hatályos
  • Közlönyállapot
  • Indokolás
Jelmagyarázat Lap tetejére