MK BH 1984/204
MK BH 1984/204
1984.05.01.
I. Felsőoktatási intézmény nappali tagozatán tanulmányokat folytatott és a képzés ideje alatt a munkáltatónál határozott idejű munkaviszonyban álló dolgozótól a képzés ideje alatt teljesített munkáért fizetett munkabér nem követelhető vissza arra tekintettel, hogy a dolgozó a tanulmányainak befejeztét követően nem létesített újabb munkaviszonyt a munkáltatóval [23/1974. (IX. 4.) MüM sz. r.].
II. Nappali tagozaton iskolai képzésben résztvevővel kötött tanulmányi szerződésből eredő jogvita eldöntésére az általános hatáskörű bíróságnak van hatásköre [7/1972. (IX. 15.) MM sz. r. 19. §; 17/1979. (XII. 1.) MüM sz. r. 9. §].
Miután a felperes a Műszaki Egyetem villamosmérnöki karán jeles eredményű diplomát szerzett, a peres felek 1981. június 24-én – 1981. július 1-jétől 1983. június 30-ig tartó – határozott időre szóló munkaszerződést kötöttek egymással. Az alperes e szerződés alapján műszaki tudományos gazdasági ügyintéző I. munkakörbe sorolta be a felperest havi 3400 forint alapbérrel.
A peres felek az említett napon egy másik szerződést is aláírtak, amelynek lényege szerint:
– az alperes hozzájárult ahhoz, hogy a felperes a Budapesti Műszaki Egyetem (BME) villamosmérnöki karának nappali tagozatán szakmérnökképzésben részesüljön (1981. szeptember 1-jétől 1983. június 30-ig),
– a felperes az alperes állományába tartozik, kihelyezett munkahelye azonban a BME folyamatszabályozási tanszék,
– az alperes a szakmérnökképzés kétévi időtartamára havi 3400 forint munkabért fizet,
– a szakmérnökképzés ideje munkaviszonyban töltött időnek számít,
– a felperes köteles az egyetem dékánja által meghatározott és jóváhagyott munkatervet a villamosmérnöki kar által meghatározott munkaidő-beosztásban teljesíteni,
– köteles továbbá heti nyolc órát az alperesnél is eltölteni, valamint a tanulmányi szünidő alatt a kollektív szerződésben meghatározott munkarend szerint az alperesnél munkavégzésre megjelenni és munkát végezni,
– köteles a tanulmányai befejezését követően, 1983. július 1-jén az alperesnél munkavégzésre jelentkezni és munkaviszonyát legalább további két évig fenntartani, ellenkező esetben tartozik a részére folyósított juttatásokat visszatéríteni.
Az említett szerződések létrejöttét követően az alperes vezérigazgatóhelyettese 1981. július 1-jén a Munka Törvénykönyve végrehajtási rendeletének a más munkáltatónál, annak részére történő munkavégzés elrendelésére (kirendelésre) vonatkozó szabálya szerint adott utasítást a felperesnek a BME villamosmérnöki karának folyamatszabályozó tanszékén „tanulmányi tevékenység” folytatására.
A kirendelés tartalmazta azt a tájékoztatást is, hogy a felperes munkaviszonya a kirendelés időtartama alatt az alperessel áll fenn, ehhez képest a munkabérét és egyéb, őt a munkaviszony alapján megillető járandóságokat az alperes folyósítja a részére.
Az felperes a kirendelésben megjelölt tanszékén – tanulmányai mellett – kutatási tevékenységet folytatott, teljesítette továbbá heti munkavégzési kötelezettségét az alperesnél, és 1981 nyarán is a munkaadójánál végzett munkát, 1982. év nyarán – a vezérigazgató engedélyével – kihelyezett munkahelyén, a tanszékén dolgozott. Munkabérét az alperes 1982. január 1-jétől havi 4500 forintra emelte fel.
A felperes 1983. június 30-át – a kirendelése és határozott idejű munkaszerződése lejártát – követően nem létesített új munkaviszonyt az alperessel, ezért az alperes 89 491 forint visszafizetésére szólította fel.
Az emiatt keletkezett munkaügyi vitában a munkaügyi döntőbizottság elutasította a felperesnek a visszafizetési kötelezettség alól való mentesülése iránt előterjesztett kérelmét.
A munkaügyi bíróság az ítéletével részben megváltoztatta a munkaügyi döntőbizottság határozatát, és a felperes visszafizetési kötelezettségének mértékét 75 844 forintban határozta meg.
Az ítélet indokolásának lényege szerint a felperes köteles lett volna 1983. július 1-jével az alperessel legalább két évig tartó munkaviszonyt létesíteni, minthogy azonban ennek a tanulmányi szerződésben vállalt kötelezettségének nem tett eleget, tartozik a szerződés alapján adott juttatásokat visszafizetni.
Ilyen juttatásnak minősül a munkabér is.
A jogerős ítélet ellen emelt törvényességi óvás alapos.
Elöljáróban kell kiemelni, hogy a felek által 1981. június 24-én kötött és a felperes tanulmányait is érintő megállapodás nem tekinthető sem a szerződés létrejöttekor hatályos, a továbbtanuló dolgozók kedvezményeiről szóló 23/1974. (IX. 4.) MüM számú rendelet, sem a 7/1972. (IX. 15.) MM számú rendelet kötelező rendelkezései és feltételei szerint kötött megállapodásnak. Ez a szerződés – jellege szerint – rendhagyó szerződés, amely alapvető tartalmát tekintve kiegészítése az azonos keltezésű, határozott időre szóló munkaszerződésnek. E munkaszerződés-kiegészítés ugyanis specifikálja a felperes munkahelyét – amelyet a BME folyamatszabályozási tanszékén kihelyezett munkahelyként jelöl meg –, továbbá munkavégzésének egyéb feltételeit.
Mind a határozott időre szóló munkaszerződés, mind az azt kiegészítő szerződés munkabérként jelöli meg a felperes havi járandóságát, amelyet – a felperes beosztására figyelemmel – alapbérnek kell tekinteni.
Az alperessel munkaviszonyban állt felperes a per egyértelmű adatai szerint tanulmányai mellett mind az alperesnél, mind pedig a kihelyezett munkahelyén munkát végzett (ez utóbb említett munkahelyén kutatási feladatokat látott el). Munkabére tehát a munkája ellenértéke volt.
Ehhez képest az az álláspont, hogy az alperes a „tanulmányi szerződés megszegésére tekintettel” jogosulttá vált volna a felperes munkája ellenértékét képező munkabérének visszakövetelésére.
A munkáltatónak szabályos feltételekkel létrehozott tanulmányi szerződés esetén is olyan szolgáltatásokat kell vállalnia, amelyek munkaviszonyból származó törvényes kötelezettségeihez képest többletet jelentenek (pl. beiratkozási díj, tandíj, tanfolyam részvételi díja, tanulmányút költségei, a munkaidő alatt történő képzés miatt kieső időre járó munkabér-teljesítménytől független részének megtérítése, nappali tagozatos képzés esetén munkaviszonytól független anyagi támogatás).
A munkaügyi bíróság egyébként saját álláspontjához képest is törvénysértően járt el.
A felperes – munkája mellett – nappali tagozatos képzésben vett részt.
A munkaviszonnyal összefüggő egyes kérdésekről szóló 17/1979. (XII. 1.) MüM számú rendelet 9. §-a szerint a tanulmányi szerződéssel kapcsolatban felmerült vitákat – kivéve a nappali tagozatos iskolai rendszerű képzést – a munkaügyi viták eldöntésére vonatkozó szabályok szerint kell elbírálni. A nappali tagozatos iskolai képzésben résztvevőkkel köthető szerződésekkel kapcsolatos kérdéseket a többször módosított 7/1972. (IX. 15.) MM számú rendelet szabályozza. E jogszabály 19. §-a szerint a szerződéssel összefüggő jogviták eldöntése a bíróság hatáskörébe tartozik. Ez a bíróság azonban nem a munkaügyi, hanem az általános hatáskörű bíróság.
Az alperesnek a per tárgyául szolgáló követelése tehát – amennyiben a felek valóban kötöttek volna egymással tanulmányi szerződést – polgári jogi igény, amely a munkaviszonyból származó követelésekre meghatározott módon nem érvényesíthető.
Minthogy az alperes ezt az igényét mégis a munkaviszonyból származó követelésekre meghatározott módon érvényesítette, a felperes nem volt elzárható attól, hogy a reá nézve sérelmes munkáltatói intézkedés ellen munkaügyi vitát kezdeményezzen. Ez a jogvita – eljárásjogi értelemben – eltérő jogszabályi rendelkezés hiányában akkor is munkaügyi vitának minősül, ha a felek egymás közötti jogviszonyára egyébként nem a munkajog, hanem a polgári jog szabályai az irányadók.
Ellenkező jogértelmezés mellett ugyanis nem volna olyan bírósági fórum, amely polgári jogi igény érvényesítése tárgyában kiadott munkáltatói intézkedés (pl. fizetési felszólítás), illetőleg az ilyen ügyben hozott döntőbizottsági határozat ellen megfelelő jogorvoslatot nyújthatna.
A munkaügyi bíróság ezért akkor járt volna el helytállóan, ha a döntőbizottság határozatának megváltoztatása mellett hatályon kívül helyezi az alperes fizetési felszólítását. (M. törv. II. 10 332/1983. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás