MK BH 1984/205
MK BH 1984/205
1984.05.01.
Ha a felek a tanulmányi szerződésben nem rendelkeztek arról, hogy a munkáltató a végzettségének megszerzése után a dolgozót milyen munkakörben kívánja foglalkoztatni, a dolgozó a szerződésnek e körben történő kiegészítése végett munkaügyi vitát kezdeményezhet [1967. évi II. törvény 4. §; 48/1979. (XII. 1.) MT rendelet 11. § (2) bek. Pp. 357. § (2) bek.].
A felek 1982. augusztus 25-én tanulmányi szerződést kötöttek. A szerződésben az alperes munkáltató vállalta, hogy a felperes részére a Pollack Mihály Műszaki Főiskola Vízgazdálkodási Intézetének levelező tagozatán 1982. szeptember 1-jén kezdődő és négy évig tartó tanulmányainak idejére a szerződésben részletezett támogatást nyújtja. A felperes a szerződésben a tanulmányok folytatására, megszerzett szakképzettségének az alperes érdekében történő hasznosítására, a kötelezően előírt konzultációkon, gyakorlaton és vizsgákon felkészülten való részvételre, valamint arra vállalt kötelezettséget, hogy képesítésének megszerzésétől számított két éven belül az alperesnél fennálló munkaviszonyát nem szünteti meg. A felperes szerződésszegésének következményeként kikötötték a nyújtott támogatás arányos része visszafizetésének kötelezettségét.
A felperes a munkaügyi döntőbizottsághoz benyújtott kérelmében előadta: a szerződés nem rendelkezik arról, hogy képzettségének megszerzése után milyen munkakörben kívánja foglalkoztatni az alperes. Kérte az alperest a szerződés ennek megfelelő kiegészítésére kötelezni.
A munkaügyi döntőbizottság levélben értesítette a felperest, hogy az ügy nem tartozik a döntőbizottság hatáskörébe, mert a szerződést csak a szerződést kötő felek együttesen módosíthatják.
Ezt követően a felperes a munkaügyi bírósághoz fordult keresettel, amelyben a tanulmányi szerződésnek az általa kért kiegészítésére kérte az alperest kötelezni.
A munkaügyi bíróság végzésével a keresetlevelet idézés kibocsátása nélkül elutasította.
A végzés indokolása szerint a munkáltatót csak a tanulmányok befejezése után terheli az a kötelezettség, hogy a dolgozót a megszerzett képzettségének megfelelő munkakörbe foglalkoztassa. Ha e kötelezettségét megszegi, akkor jöhet szóba, hogy a dolgozó – amennyiben munkaviszonyát a kikötött idő eltelte előtt megszünteti – mentesüljön a támogatás megtérítésének kötelezettsége alól. Így a felperes követelése idő előtti, és ezért kellett a keresetlevelet a Pp. 130. §-a (1) bekezdésének f) pontja alapján idézés kibocsátása nélkül elutasítani. Utalt a végzésében arra is a munkaügyi bíróság, hogy a munkaügyi vitát eldöntő szerveknek nincs módjukban meghatározni azt a munkakört, amelybe a munkáltató köteles lenne a tanulmányait sikeresen befejező és a képesítést megszerző dolgozót elhelyezni.
A munkaügyi bíróság végzése ellen emelt törvényességi óvás alapos.
Az Mt. V. 11. §-ának (2) bekezdése szerint a tanulmányi szerződésben a munkáltatónak vállalnia kell, hogy a dolgozót a megszerzett végzettségének, illetőleg képesítésének megfelelő munkakörben foglalkoztatja.
A jogszabály idézett rendelkezéséből következik: ha a felek tanulmányi szerződést kötöttek, nem a felek magánautonómiájába tartozik annak a kérdésnek az eldöntése, hogy a munkáltatónak kell-e kötelezettséget vállalni a dolgozónak a tanulmányai befejezése után a megszerzett képesítésének megfelelő munkakörben történő foglalkoztatására. E kötelezettség vállalásának a tanulmányi szerződésben való rögzítését jogszabály kötelező erővel írja elő. Ezért ha a felek a kérdésben nem rendelkeztek, és amiatt a szerződés kiegészítése válik szükségessé, ez nem jelenti a szerződés módosítását, amihez valóban szükséges a felek közös, saját akaratukon nyugvó megegyezése.
Mindezekből az is következik, hogy a tanulmányi szerződésnek a vázolt körben történő kiegészítésére a dolgozónak alanyi joga van, amelynek érvényesítése végett az Mt. 4. §-a értelmében a munkaügyi vitát eldöntő szervekhez fordulhat.
Tévesen állapította meg tehát a munkaügyi döntőbizottság a hatáskörének a hiányát, és téves a munkaügyi bíróságnak a keresetlevelet idézés kibocsátása nélkül elutasító, az érvényesített igény idő előttiségét megállapító végzése is. A munkaügyi bíróság akkor járt volna el helyesen, ha a munkaügyi döntőbizottság határozatnak minősülő értesítését a Pp. 357. §-ának (2) bekezdése alapján hatályon kívül helyezi, és a döntőbizottságot új eljárásra utasítja. (M. törv. I. 10 286/1983. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás