MK BH 1984/210
MK BH 1984/210
1984.05.01.
A fegyelmi úton történt elbocsátás tárgyában hozott jogerős ítélet ellen hat hónapon belül benyújtott perújítási kérelem esetén a dolgozó akkor is igényt támaszthat a teljes elmaradt munkabérére, ha a kérelem megalapozottsága a perújítási eljárás során bebizonyosodik ugyan, de nem a kérelemben megjelölt, hanem csak az eljárás során ismertté vált – egyébként perújításra alkalmas – olyan ok alapján, amely a hat hónapi határidő eltelte után merült fel [Pp. 261. § (1) bek., 359. § (3) bek.].
A perújító felperes a V.-i Általános Iskola és Diákotthon igazgatója volt. Az alperesnél lefolytatott ellenőrzés megállapításai alapján a fegyelmi jogkör gyakorlója az Mt. 55. §-a (1) bekezdésének f) pontja alapján elbocsátás fegyelmi büntetést szabott ki a perújító felperessel és a perben félként nem szereplő M. E. igazgatóhelyettessel szemben. A fegyelmi határozat kilenc pontban rögzíti a megállapított fegyelmi vétségeket.
A felperes a döntőbizottsághoz benyújtott kérelmében kérte a fegyelmi határozat hatálytalanítását. A munkaügyi döntőbizottság elutasította a kérelmet.
A felperes a kérelmével azonos tartalmú keresetlevelet nyújtott be a döntőbizottság határozata ellen a munkaügyi bírósághoz.
A munkaügyi bíróság az 1981. február 4-én hozott ítéletével elutasította a felperes keresetét. Nem találta bizonyítottnak valamennyi fegyelmi vétség elkövetését, de a felperes terhére fennmaradt fegyelmi vétségekkel s arányban állónak ítélte meg az elbocsátás fegyelmi büntetést.
A felperes az ily módon jogerőre emelkedett ítélettel szemben 1981. július 21-én perújítási kérelmet nyújtott be a munkaügyi bírósághoz. Kérelméhez csatolta az alapeljárásban is szakvéleményt nyilvánító dr. L. A. művelődési minisztériumi főmunkatárs levelét. E bizonyíték alapján azzal érvelt, hogy téves az alapeljárásban beszerzett könyvszakértői vélemény és az arra alapított ítélet is.
A perújító felperes ellen az M.-i Járásbíróság előtt büntetőeljárás is volt folyamatban a fegyelmi ügyben szerepelt vétségekkel kapcsolatban. Ezért a munkaügyi bíróság 1981. szeptember 17-én a büntetőeljárás befejezéséig felfüggesztette a tárgyalást.
A felperes 1982. április 20-án bejelentette, hogy a folyamatban volt büntetőügy 1982. április 1. napján jogerősen befejeződött. A bíróság felmentette az ellene emelt valamennyi vád alól. Egyidejűleg kérte a perújítás folytatását.
A munkaügyi bíróság az ítéletével a bíróság korábbi ítéletét hatályon kívül helyezte. A perújító felperessel szemben az elbocsátás büntetés helyett hat hónapi időtartamra, havi 200 forint személyi alapbércsökkentés büntetést szabott ki. Kötelezte továbbá az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 78 875 forint elmaradt munkabért 15 nap alatt. Ezt meghaladóan a perújítási kérelmet elutasította.
Az ítélet indoklása szerint a felperes nem valósított meg fegyelmi vétséget a kötelező óraszámok elmulasztása és a jogtalanul felvett bér vonatkozásában. Ez azonban nem állapítható meg a helyettesítési díj felvételével kapcsolatban.
A Pp. 359. §-ának (3) bekezdése szerint a munkaviszony megszüntetése, valamint a fegyelmi ügyben hozott elbocsátó vagy áthelyező határozat ellen a perújításnak, illetőleg az új eljárásnak hat hónap utáni megindítása (kezdeményezése) esetén a dolgozó nem követelheti munkaviszonyának helyreállítását és az eredeti munkakörben vagy munkahelyen történő további foglalkoztatását.
A bíróság álláspontja szerint: „Igaz, hogy a felperes egy általa perújításnak címzett beadványt még a hat hónapos határidő alatt terjesztett elő, ebben azonban a bíróság által kihallgatott dr. L. A. jogszabály-értelmezésére hivatkozik. A munkaügyi bíróság a nevezett szakvéleményét az alapítélet meghozatalakor figyelembe vette. Tehát az ő újabb előadása nem minősül a Pp. 260. §-a (1) bekezdésének a) pontja alapján perújítási oknak. A felperes csupán a jogerős felmentő ítélet után volt abban a helyzetben, hogy perújítási kérelmet megfelelő alappal előterjeszthessen.” Erre figyelemmel az eredeti állapot nem volt helyreállítható, és az alperes csupán hat hónapra visszamenőleg köteles az elmaradt munkabért megfizetni.
A jogerős ítélet ellen emelt törvényességi óvás alapos.
A munkaügyi bíróság az ügy elbírálása során helytállóan hivatkozott a Pp. 359. §-ának (3) bekezdésében foglalt szabályra, abból azonban nem megfelelő jogi következtetést vont le.
A felperes a dr. L. A. által közölt újabb álláspontra alapított perújítási kérelmét a Pp. 261. §-ának (1) bekezdésében megállapított hat hónapon belül nyújtotta be a munkaügyi bírósághoz. Tény továbbá, hogy a munkaügyi bíróság e bizonyítékra figyelemmel bocsátkozott a perújítási kérelem érdemi elbírálásába. Ha pedig ennek során arra a meggyőződésre jutott, hogy a felperes munkaviszonyának fegyelmi úton történt megszüntetésére nem volt lehetőség, a perújítási kérelem benyújtásának időpontjára tekintettel nem helyezkedhetett volna arra az álláspontra, hogy lényegében csak az eljárás során vált nyilvánvalóvá a kérelem alapossága (felmentő ítéletre tekintettel), ez pedig csak a jogszabályban meghatározott hat hónap után tűnt ki.
Az említett jogszabály ugyanis a perújítás megindítása, nem pedig a perújítási ok alaposságának az eljárás során való bebizonyodása időpontjához köti az abban felsorolt igények korlátozhatóságát.
Ebből pedig következik, hogy a munkaügyi bíróság – az ügy érdemében kifejtett álláspontjához képest – jogszabály sértett, amikor csak a büntetőeljárás jogerős befejezésétől (1982. április 1. napjától) számított hat hónapra visszamenőleg kötelezte az alperest visszatartott munkabér kifizetésére. (M. törv. I. 10 300/1983. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás