BK BH 1984/212
BK BH 1984/212
1984.06.01.
A bűnhalmazat kérdése az üzletszerű kéjelgés elősegítésének vétségénél [Btk. 12. §, 205. § (1) bek.].
Az elsőfokú bíróság bűnösnek mondta ki a IV. r. és a VI. r. vádlottat 5 rb. társtettesként folytatólagosan elkövetett üzletszerű kéjelgés elősegítésének vétségében.
A megállapított tényállás szerint a IV. r. vádlottat megkeresték az üzletszerű kéjelgéssel foglalkozó nők azzal a kéréssel, hogy adja ki a részükre a lakását. Felajánlották neki azt is, hogy esetenként 100-100 forintot fognak fizetni a lakás igénybevételéért. A IV. r. vádlott az ajánlatot elfogadta, és mintegy négy hónapon át egy-két személynek megengedte, hogy a lakását üzletszerű kéjelgés folytatása céljából igénybe vegyék.
Később mint albérlő beköltözött a IV. r. vádlott lakásába a VI. r. vádlott, aki rövid időn belül megtudta, hogy a lakást üzletszerű kéjelgéssel foglalkozó személyek veszik igénybe. Ezt a tényt a IV. r. vádlott is közölte vele, és már a kezdeti időszakban is naponta 100-200 forintot adott át neki, amelyről a VI. r. vádlott pontosan tudta, hogy a „szobáztatásból” származó pénzösszegből kapja.
Mivel a VI. r. vádlottnak ebben az időszakban anyagi gondjai voltak, munkahellyel nem rendelkezett, elhatározta, hogy bekapcsolódik a szobáztatásba, és így ezt a tevékenységet az ő felügyelete alatt bővíteni lehet majd. Ebben meg is állapodtak IV. r. vádlottal, majd ettől kezdve lényegében a VI. r. vádlott irányításával folyt a szobáztatás ebben a lakásban.
Nem értett egyet a másodfokú bíróság a IV. r. és a VI. r. vádlottakra vonatkozóan az üzletszerű kéjelgés elősegítésének jogi minősítésével.
Az irányadó tényállás lényege szerint a felsorolt vádlottak valamennyien több üzletszerű kéjelgést folytató személynek bocsátották rendelkezésre, több alkalommal lakásukat. Az elsőfokú bíróság, az eddigi gyakorlattól eltérően, e vádlottak cselekményét az ügyészi váddal egyezően többrendbeli és folytatólagosan elkövetett üzletszerű kéjelgés elősegítése vétségének minősítette. Jogi okfejtése szerint a Btk. 205. §-ának (1) bekezdésébe ütköző üzletszerű kéjelgés elősegítésének törvényi tényállásból egyértelmű, hogy ezt a cselekményt megvalósítja az a személy, aki saját lakását akár csak egyetlen alkalommal, ismétlési szándék nélkül, egy üzletszerű kéjelgést folytatónak bocsátja rendelkezésre. Ha valaki több üzletszerű kéjelgéssel foglalkozó személy részére bocsátja saját lakását rendelkezésre, úgy többrendbeli bűncselekményt valósít meg. Az a körülmény pedig, hogy ugyanazon személy az elkövető lakását folyamatosan többször igénybe veszi, a Btk. 12. §-ának (2) bekezdése szerint folytatólagosságot eredményez. Utalt az elsőfokú bíróság e körben az ilyen cselekmények elszaporodottságára, a halmazati szabályok előtérbe kerülésére.
A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság álláspontját nem tette magáévá.
E cselekmény jogi tárgya a nemi erkölcs, a nemi kapcsolatok társadalmi rendje. Elkövetési magatartása a lakás üzletszerű kéjelgés céljára rendelkezésre bocsátása, amely fogalmilag ugyan az üzletszerű kéjelgéshez nyújtott bűnsegély tipikus, de egyben annak sui generis bűncselekménnyé nyilvánított formája. Mint bűnsegédi magatartás annyiban kapcsolódik az alapcselekményhez, hogy üzletszerű kéjelgés céljára kell a lakást átengedni. Mint sui generis bűncselekmény azonban elveszti a bűnsegélyre jellemző konkrét személyekhez, üzletszerű kéjelgőkhöz való szoros tapadását. Így e cselekmény elkövetője mint önálló tettes az üzletszerű kéjelgést, a prostitúciót segíti, támogatja.
Erre utal a törvény azon szóhasználata, hogy „üzletszerű kéjelgés” – ilyen bűncselekmény keretében megnyilvánuló nemi tevékenység, prostitúció – céljára és nem üzletszerű kéjelgők részére történő rendelkezésre bocsátásról beszél.
Ezért e cselekmény átfogja azt az esetet is, amikor az elkövető válogatás nélkül különböző személyeknek bocsátja rendelkezésre a lakását üzletszerű kéjelgés céljára, mely egyébként ennek a cselekménynek tipikus és leggyakoribb formája, és azt is, amikor egyetlen esetben teszi ezt. A „másnak” tényállási elem – a törvény eddigi értelmezése szerint – azt jelenti, hogy e bűncselekmény csak más személyek rendelkezésére bocsátással valósul meg, a törvény nem kívánta ugyanis büntetni azokat, akik üzletszerű kéjelgést folytató személlyel vagy személyekkel saját lakásukon ellenszolgáltatásért maguk közösülnek.
A „rendelkezésre bocsátás” a kifejezés köznapi értelme szerint is azt jelenti, hogy valaki szabadon rendelkezik valamivel, kívánsága szerint használja, felhasználja. A rendelkezésre bocsátás tehát nem csupán egyetlen alkalomra vonatkozik, hanem az történhet állandó jelleggel és hosszabb időre is.
A fentiekből következik, hogy a Btk. 205. §-ának (1) bekezdésébe ütköző bűncselekmény természetes egység, ezért nem kerülhet sor folytatólagosság vagy többrendbeli bűncselekmény megállapítására akkor sem, ha az elkövető egy alkalommal több üzletszerű kéjelgőnek avagy több alkalommal ugyanannak vagy akár több ilyen személynek állandó jelleggel bocsátja rendelkezésre lakását üzletszerű kéjelgés céljára.
A személyek száma, az esetek gyakorisága a büntetés mértékének meghatározásánál figyelembe veendő tényező.
A törvényhely ilyen értelmezése felel meg az eddigi ítélkezési gyakorlatnak, amely megváltoztatására nincs indok. A törvény értelmezésénél nincs szerepe a cselekmény elszaporodottságának, de a halmazati szabályok előtérbe kerülésének sem.
A fentiekre figyelemmel a másodfokú bíróság e cselekmények jogi minősítését megváltoztatta és a IV. r., valamint a VI. r. vádlottak tekintetében a cselekményt 1 rb. társtettesként elkövetett üzletszerű kéjelgés elősegítése vétségének minősítette. (Fővárosi Bíróság 24. bf. VIII. 6581/1983. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás