BK BH 1984/214
BK BH 1984/214
1984.06.01.
A lopást és a rongálást bűnhalmazatban kell megállapítani, ha a rongálással okozott kár a lopott dolog értékéhez képest rendkívüli aránytalanságot mutat [Btk. 12. § (1) bek., 316. § (2) bek. d) pont, 324. § (2) bek. a) pont; BK 87. sz.].
A kerületi bíróság ítéletével és a fellebbezési bíróság végzésével a terheltet lopás vétsége miatt – mint többszörös visszaesőt – 10 hónapi, börtönben végrehajtandó szabadságvesztésre és a közügyektől 2 évi eltiltásra ítélte.
A tényállás lényege a következő.
A vagyon elleni bűncselekmények miatt már több ízben elítélt s ezért többszörös – és egyben különös – visszaeső terhelt a hajnali órákban betörte egy üzlet kirakatüvegét, és elvett onnan egy 750 forint értékű ruhadarabot. A kirakatüveg betörésével 6000 forint kárt okozott.
A terhelt cselekményét minősítő rendelkezés ellen emelt törvényességi óvás alapos.
A fellebbezési bíróság végzése indoklásában kifejtette, hogy a kerületi bíróság helyesen minősítette a terhelt cselekményét kizárólag a Btk. 316. §-ának (1) bekezdésében meghatározott és a (2) bekezdésének d) pontja szerint minősülő (dolog elleni erőszakkal elkövetett) lopás vétségének. A dolog elleni erőszakkal elkövetett lopás ugyanis mint összetett bűncselekmény törvényi egység, amely magában foglalja egyrészt célcselekményként a lopást, másrészt pedig eszközcselekményként a rongálást vagy a magánlaksértést. A törvényi egység felbontására, tehát bűnhalmazat megállapítására csak akkor kerülhet sor, ha az eszközcselekmény súlyosabb megítélés alá esik, mint a célcselekmény. A súlyosabb büntetőjogi megítélés pedig a súlyosabb törvényi büntetési tételben fejeződik ki. Az adott esetben a rongálási és a lopási cselekmény büntetési tétele azonos, az eszközcselekmény tehát nem súlyosabb megítélésű. A rongálás vétségét – a másodfokú bíróság álláspontja szerint – az adott esetben ezért nem lehet a lopás vétségével halmazatban megállapítani.
Ez az álláspont téves.
A Legfelsőbb Bíróság Büntető és Katonai Kollégiumának 87. számú állásfoglalásában kifejtett jogértelmezés szerint a lopás és a rongálás bűncselekményét akkor kell bűnhalmazatban megállapítani, ha az elkövető a lopás érdekében megvalósított rongálással olyan nagy kárt okoz, amely az ellopott dolog értékéhez képest rendkívüli aránytalanságot mutat. A „rendkívüli aránytalanság” megállapíthatóságát, amint az a kollégiumi állásfoglalás indokolásából kitűnik, nem a lopási, illetve a rongálási cselekményre irányadó büntetési tétel egybevetésével kell elbírálni, hanem a konkrét cselekményekkel okozott sérelem nagyságát: az ellopott dolog értékét, illetve a rongálással okozott kárt kell egymáshoz viszonyítani.
Az adott esetben a rongálással okozott kár (6000 forint) nyolcszor nagyobb az ellopott dolog értékénél (750 forint), és nem hagyható figyelmen kívül az sem, hogy a kár nagysága a bűncselekmény elkövetésének időpontjában irányadó jogszabályi rendelkezések szerint a szabálysértési értékhatárt (1000 forint) is többszörösen meghaladta. Ilyen körülmények között pedig a rongálási kár a lopás elkövetési értékéhez képest feltűnő aránytalanságot mutat.
Ezért figyelembe véve azt is, hogy a terhelt nemcsak többszörös, hanem különös visszaeső is, a cselekményeket a Btk. 316. §-a (2) bekezdésének e) pontja szerint minősülő lopás vétségének és a Btk. 324. §-a (2) bekezdésének a) pontja szerint minősülő rongálás vétségének kellett volna minősíteni.
A Legfelsőbb Bíróság a kifejtettekre tekintettel megállapította, hogy a megtámadott ítéleti rendelkezések törvénysértőek, azokat hatályon kívül helyezte, és a terhelt cselekményét a fentiekben kifejtettek szerint minősítette, a büntetést pedig halmazati büntetésnek tekintette. (B. törv. III. 1027/1983. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás