PK BH 1984/223
PK BH 1984/223
1984.06.01.
Ha a szomszédos földrészletek közötti határvonal tekintetében fennáll az ún. földmérési hibahatár lehetősége, ez a körülmény önmagában nem jogosít fel senkit arra, hogy a kerítést a szomszéd felé kitolja, és ezt a birtokháborító eljárást nem menti az, hogy a kerítés még így is ún. földmérési hibahatáron belül van. – A térkép kiigazítása iránti keresetindítás esetén a bíróság nemcsak az új térkép szerinti birtoklást, hanem a valóságos tulajdoni viszonyoknak megfelelő határvonalat is vizsgálja, és ahhoz képest foglal állást a birtokháborítással érintett terület mértéke (nagysága) kérdésében [Ptk. 192. § (3) bek., 188. § (1) bek.; 1972. évi 31. sz. tvr. 30. § (1) bek. c) pont; PK 430. sz.].
A felperes 216/639 eszmei hányadban tulajdonosa annak az üdülőingatlannak, amelyet tulajdonostársaival természetben megosztva használ. Az alperes és perben nem állt házastársa a szomszédos ingatlan tulajdonosai. A közös telekhatár mellett húzódó földterület 1964-től a felperes kizárólagos használatában áll.
A felperes a térképkiigazításnak a földhivatalnál való eredménytelen megkísérlése után birtokháborítás megállapítása és az eredeti állapot helyreállítása, az alperesnek a vitás határszakaszon épített kerítése lebontására való kötelezése iránt terjesztett elő az alperessel szemben keresetet. Előadta, hogy az alperes 1979-ben az általa 1964-ban a telekhatáron telepített élősövény egy részét kiirtotta és a két ingatlan között – tiltakozása ellenére – oly módon létesített kerítést, hogy azzal az ő ingatlanából a vízparti részen mintegy 80 cm-es befogójú, háromszög alakú területet a saját ingatlanához kerített.
Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította. Megállapította, hogy a természetben kialakított jelenlegi telekhatár és a hatályos ingatlan-nyilvántartási térkép szerinti határ megegyezik, egyik fél sem birtokol a másik területéből.
A másodfokú bíróság az első fokú ítéletet lényegében helyes indokai alapján helybenhagyta. A fellebbezésben foglaltakra figyelemmel az indokolásában kiemelte: a felek egymás rovására többletterületet nem használnak, a jelenlegi használat szerinti határnak a térképi határtól való eltérése olyan kismértékű, ami a „hibahatáron aluli” ezért a határvonal megváltoztatására nincs lehetőség. A kismértékű eltérést térképészetileg nem lehet kimutatni, ezért a felperes elbirtoklásra sem hivatkozhat, mert az ehhez szükséges változási vázrajz elkészítésére az eltérés elenyésző volta miatt ugyancsak nincs lehetőség.
A jogerős ítélet ellen emelt törvényességi óvás alapos.
A per tárgya birtokháborítás, és annak elbírálásánál, hogy történt-e birtokháborítást megvalósító cselekmény az alperes részéről, mindenekelőtt azt kell megállapítani, hogy a peres felek ingatlanait elválasztó régi kerítés és az alperes által létesített új kerítés vonalai megegyeznek-e, vagy pedig eltérés mutatkozik a két kerítés helye között. Ez utóbbi esetben a birtokháborítás ténye akkor is fennáll, ha az új kerítés a telkeket elválasztó határvonal meghatározásával kapcsolatos ún. hibahatáron belül van, mert az alperes önkényesen nem volt jogosult a régi kerítés helyét megváltoztatni. Az ún. hibahatár lehetősége ugyanis önmagában nem jogosít fel senkit arra, hogy a kerítést a szomszéd felé kitolja, és ezt az eljárást nem menti az, hogy a kerítés még így is az ún. hibahatáron belül van.
Ami viszont a jogkérdést illeti, meg kell állapítani, hogy az új kerítés pontosan megfelel-e az eredeti térképnek. A PK 430. számú állásfoglalás szerint ugyanis ha vitássá válik a földrészletek közötti határvonal természetbeni helye, azt a bíróságnak az ingatlan-nyilvántartási térképen ábrázolt határvonalnak megfelelően kell meghatároznia.
A felperes 80 cm széles terület tekintetében sérelmezett birtokháborítást, és az előadásából, valamint abból, hogy a perindítást megelőzően a földhivatalhoz fordult az új nyilvántartási térképnek a 4/1980. (I. 25.) MÉM sz. rendelet 3. §-ának (6) bekezdése alapján való kiigazítása iránt, az következik, hogy az új térképet hibásnak tartja.
Minthogy a felperes a térképpel kapcsolatos sérelmek orvoslását a földhivatalnál eredménytelenül kísérelte meg, az alperes által el nem ismert igényét a bíróságnál keresettel érvényesítheti [PK 430. sz. állásfoglalás III. pont, 1972. évi. 31. sz. tvr. 30. § (1) bek. c) pont.]. A bíróságnak erre a jogára a felperest a Pp. 146. §-ának (3) bekezdésére tekintettel figyelmeztetnie kellett volna. A kiigazítási kérelmét másodfokon elutasító megyei földhivatali határozatból kitűnően ugyanis az egységes ingatlan-nyilvántartás szerkesztése előtt érvényben volt nyilvántartási szelvényen ábrázolt térképi vonalak és az új térképen feltüntetett határvonalak között „bizonyos nagyságrendű” eltérés van a felperesi ingatlan rovására.
Az ingatlan-nyilvántartás szerkesztése a tulajdoni viszonyokban nem eredményezhet változást, s mint arra az állásfoglalás rámutat: a helyes térképi határvonalnak a bíróság által történő megállapításához nincs szükség az építésügyi telekalakítási engedélyre.
Ha a valóságos tulajdoni viszonyoknak megfelelő határvonal megállapítható, a térkép kiigazítását a bíróság akkor is elrendelheti, ha az eltérés a földmérési hibahatáron aluli.
A felperesnek a térkép kiigazítása iránti keresetindítási jogára való figyelmeztetés azért is szükséges lett volna, mert az ilyen irányú keresetindítás esetén a bíróság nemcsak az új térkép szerinti birtoklást, hanem a valóságos tulajdoni viszonyoknak megfelelő határvonalat is vizsgálhatta volna, és ahhoz képest foglalhatott volna állást a birtokháborítás kérdésében.
Ha a valóságos tulajdoni viszonyoknak egyébként megfelelő határvonal pontosan nem, hanem csak az úgynevezett földmérési hibahatáron (megengedett eltérésen) belül tűzhető ki, a bíróságnak kell megállapítania a határvonal helyét, és ennek megfelelően kell rendeznie a felek birtoklási viszonyait. Ilyenkor a békés birtoklásban megzavart fél jogszerű birtoklását védelmezni kell, őt birtokvédelem illeti meg és igényelheti a megzavart birtokállapot helyreállítását [Ptk. 192. § (3) bek., 188. § (1) bek.].
Ebben az esetben jelentősége van annak is, hogy hol húzódott az alperes által kivágott sövény. Erre támpontot adhat a sövény megmaradt része.
A másodfokú bíróság álláspontjával ellentétben a felek határvitája szempontjából nincs jelentősége annak a szakértői véleményen alapuló ténynek, hogy a felek egymás rovására nem birtokolnak területet.
A jogerős ítélet tehát jogszabályt sért, mert nem tartalmaz megállapítást a birtokháborítás elkövetését illetően, továbbá mert a bíróság nem figyelmeztette a felperest keresetének az említett módon való kiterjesztésére, végül mert nem tisztázta a birtokháborítással érintett terület mértékét (nagyságát). Ehhez képest megalapozatlan az eredeti állapot visszaállítására és a másodlagosan elbirtoklás útján való tulajdonjog szerzésének megállapítására irányuló kereseti kérelem elutasítása is.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 274. §-ának (3) bekezdése alapján mindkét fokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította. (P. törv. II. 20 392/1983. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás