PK BH 1984/227
PK BH 1984/227
1984.06.01.
I. A devizahatóság perlési engedélyének hiánya miatt nem a keresetlevél idézés kibocsátása nélküli elutasításának, illetőleg a per megszüntetésének, hanem a kereset érdemi elutasításának van helye [1974. évi 1. sz. tvr. 13. §; Pp. 130. § (1) bek. f) pont, 157. § a) pont].
II. A pernek a Pp. 157. §-ának a) pontja alapján történő megszüntetése esetén a le nem rótt illetéket a felperes nem köteles megfizetni [16/1976. (XII. 31.) IM sz. r. 19. § (2) bek.].
Az I. és II. r. alperes a perbeli öröklakásukat 1981 márciusában eladásra hirdették meg. Az újsághirdetésre jelentkező felperesek – minthogy lakásingatlannal rendelkeztek, amelyet eladni szándékoztak – 1981. május 8-án „szerződéskötést megelőző megállapodás”-nak nevezett írásbeli szerződést kötöttek az eladókkal. A szerződés szerint a felperesek az I. és a II. r. alperessel akként állapodtak meg az öröklakás adásvételében, hogy „a vevők részéről rendezett jogi körülmények meglétekor ügyvédi munkaközösség által készített adásvételi” szerződést kötnek. A felperesek a kikötött vételárat – 30 000 Ft kivételével – kifizették, kötelezettséget vállaltak a még fennálló OTP-kölcsöntartozás átvállalására, és a szerződés aláírásával egyidejűleg birtokba is léptek. Lakásingatlanuk eladása után azonban a „végleges” adásvételi szerződés elkészítésére nem kerülhetett sor, mert időközben az I. és a II. r. alperes külföldre távozott, ahonnan nem tértek vissza. Erre tekintettel utóbb jogerős államigazgatási határozat a perbeli öröklakást – kártalanítás nélkül – állami tulajdonba vette.
A felperesek keresetükben elsődlegesen annak megállapítását kérték, hogy köztük, valamint az I. és a II. r. alperes között létrejött megállapodás érvényes adásvételi szerződésnek minősül, s ezzel összefüggésben kérték annak megállapítását is, hogy a tartozásátvállaláshoz a III. r. alperesként perbe vont OTP megyei igazgatósága hozzájárult. Másodlagosan azt kérték, hogy a bíróság a megállapodás alapján hozza létre az adásvételi szerződést a felperesek és a III. r. alperes között. Kártalanítás iránti igényük érvényesítésére jogukat fenntartották.
A devizahatóság az 1982. július 2-án meghozott határozatában a felperesek számára nem engedélyezte, hogy az I. és a II. r. alperessel szemben „pert tegyenek folyamatba”. Az elsőfokú bíróság már a devizahatósági határozat meghozatala előtt az ügyben érdemi tárgyalást tartott, majd a határozat ismeretében a felperesek keresetét érdemben bírálta el, és ítéletével a keresetet valamennyi alperessel szemben elutasította.
A per érdemében fellebbező felpereseknek, valamint az I. és a II. r. alperest képviselő ügygondnoknak a költségei megállapítása iránt fellebbezése kapcsán eljáró másodfokú végzésével az első fokú ítéletet hatályon kívül helyezte, és a pert megszüntette. Egyben kötelezte a felpereseket, hogy az illeték-feljegyzési joguk folytán le nem rótt, összesen 27 000 Ft első és másodfokú eljárási illetéket az államnak – felhívásra fizessék meg. A végzés indoklása kiemeli, hogy a felpereseknek a perben érvényesített igénye a tervszerű devizagazdálkodásról szóló 1974. évi 1. számú törvényerejű rendelet 13. §-a értelmében devizahatósági engedélyhez kötött. Minthogy a devizahatóság az engedélyt nem adta meg, az engedély hiánya miatt a felperesek igénye bírói úton nem érvényesíthető. „Ebből az okból a Pp. 130. §-a (1) bekezdésének f) pontja alapján a keresetlevél elutasításának lett volna helye, illetőleg ennek elmaradása okából a pert meg kellett volna szüntetni a Pp. 157. §-ának a) pontja értelmében”. A továbbiakban kifejtette, hogy miután a felperesek illetékfeljegyzésijog-kedvezményében részesültek, és ezért sem első sem másodfokú eljárási illetéket nem rótták le, ennek összegét a 16/1976. (XII. 31.) IM számú rendelet 19. §-a (2) bekezdésének utolsó mondata értelmében kötelesek az államnak megfizetni.
A másodfokú bíróságnak az első fokú ítéletet hatályon kívül helyező és a pert megszüntető végzése ellen törvénysértés miatt emelt törvényességi óvás alapos.
A Pp. 130. §-a (1) bekezdésének f) pontja értelmében a bíróság a keresetlevelet idézés kibocsátása nélkül elutasítja, ha megállapítható, hogy a felperes követelése idő előtti, vagy – az elévülés esetét ide nem értve – bírói úton nem érvényesíthető. Az idézett jogszabályhely második fordulata tehát abban az esetben teszi lehetővé a keresetlevél elutasítását, ha a követelést – az elévülés esetén kívül – bírósági úton egyáltalán nem lehet érvényesíteni. Ennek alapvető szabályait a Ptk. 204. §-ának (1) bekezdése tartalmazza. Eszerint bírósági úton nem lehet érvényesíteni a játékból vagy fogadásból eredő követeléseket, kivéve ha a játékot vagy fogadást állami engedély alapján bonyolítják le [a) pont]; a kifejezetten játék vagy fogadás céljára ígért vagy adott kölcsönből eredő követeléseket [b) pont]; és végül azokat a követeléseket, amelyeknek állami szerv útján való érvényesítését jogszabály kizárja [c) pont].
Az adott esetben azonban nem erről van szó. A tervszerű devizagazdálkodásról szóló 1974. évi 1. számú törvényerejű rendelet 13. §-a nem a felperesi követelés bíróság előtti érvényesítését zárja ki, hanem azokban az esetekben, amikor az ellenértékű fél külföldi, a belföldi fél igénye érvényesítéséhez – mintegy feltételként – devizahatósági engedélyt kíván meg. Ennek az úgynevezett perlési engedélynek a hiánya tehát azt eredményezi, hogy a felpereseknek nincs perindítási jogosultságuk. Ez a körülmény viszont a polgári peres eljárás általános szabályai szerint nem vonja maga után a keresetlevél idézés kibocsátása nélküli elutasítását – minthogy a Pp. 130. §-ának (1) bekezdése ilyen elutasítási okot nem tartalmaz –, így arra sem kerülhet sor, hogy utóbb a bíróság a Pp. 157. §-ának a) pontjára alapítottan ez okból pert megszüntető határozatot hozzon. Ebből következően az elsőfokú bíróság eljárása volt jogszerű annyiban, amennyiben a perlési engedély hiányára utalással az I. és II. r. alperessel szemben keresetet elutasító ítéleti rendelkezést hozott.
Törvényt sértett tehát a másodfokú bíróság akkor, amikor a devizahatósági engedély hiánya miatt az első fokú ítéletet hatályon kívül helyezte és a pert megszüntette.
Téves ugyanakkor – a kifejtett jogi álláspontja mellett – a másodfokú bíróságnak az a rendelkezése is, amellyel a Pp. 157. §-ának a) pontja, illetőleg a Pp. 130. §-a (1) bekezdésének f) pontja alapján történő permegszüntetés kapcsán a felpereseket az illetékfeljegyzési joguk folytán le nem rótt illeték megfizetésére kötelezte.
A költségmentesség alkalmazásáról szóló 16/1973. (XII. 31.) IM számú rendelet 19. §-ának (2) bekezdése szerint – a keresettől elállás esetén kivéve – a per megszüntetésének egyéb esteiben az állam által előlegezett költséget, továbbá a Pp. 157. §-ának b), c), d) és f) pontjai esetében a le nem rótt illetéket is a felperes köteles megfizetni. Az adott esetben a per megszüntetésére a Pp. 157. §-ának a) pontja alapján került sor, így tehát az állam által előlegezett illeték megfizetésére a felperesek nem lettek volna kötelezhetők.
A fent kifejtettekből következően a másodfokú bíróság jogszerű eljárása az lett volna, ha a fellebbezési kérelmekkel érdemben foglalkozik, s annak eredményéhez képest hozza meg érdemi határozatát. Annál is inkább, mert a felpereseknek a III. r. alperessel szembeni kereseti, illetőleg fellebbezési kérelme tárgyában – az eltérő jogi álláspontja mellett is érdemben kellett volna határoznia, mivel e tekintetben szóba sem kerülhetett az, hogy a felperesek igénye bírói úton nem érvényesíthető.
A kifejtettek szerint törvénysértő másodfokú határozatnak a Pp. 274. §-a (3) bekezdése szerint hatályon kívül helyezése folytán, a megismételt eljárásban a másodfokú bíróságnak módja lesz annak értékelésére is, hogy a per irataiból kitűnően a felperesek időközben megkapták a devizahatóság engedélyét az I. és a II. r. alperessel szembeni igényeik érvényesítéséhez. (P. törv. I. 20 743/1983. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás