PK BH 1984/23
PK BH 1984/23
1984.01.01.
A perköltség fizetésére egyetemlegesen kötelezhető pertársak az illeték megtérítésére is egyetemlegesen kötelesek még akkor is, ha bármelyikükkel szemben az ellenérdekű fél a perköltségről lemond, illetőleg ha bármelyikük a követelést az első tárgyaláson azonnal elismeri [Pp. 51. § a) pont, 78. § (2) bek., 80. § (1) bek., 82. § (1) bek.; 16/1976. (XII. 31.) IM sz. r. 18. § (1) bek.].
A felperes az örökhagyó túlélő házastársa, akinek az I. r. alperes az előző, míg a II. r. alperesek az örökhagyóval fennállott házasságból származó gyermekei.
Az ingatlan-nyilvántartás szerint az örökhagyó hagyatékához tartozott egy házasingatlan 1/2 eszmei hányada, a további 1/2 rész tulajdonosa a felperes.
Az I. r. alperes részvétele nélkül lefolytatott hagyatéki eljárásban a közjegyző a hagyatéki ingatlanilletőséget – végrendeleti öröklés jogcímén – a II. és III. r. alpereseknek adta át. A felperes, valamint II. és III. r. alperesek az ingatlant értékesítették, és helyette más községben vásároltak lakást.
Az I. r. alperes keresete alapján indult perben az elsőfokú bíróság a végrendelet érvénytelenségét állapította meg. A felperes fellebbezése kapcsán a másodfokú bíróság arra szólította fel a felperest, hogy az ingatlan különvagyoni jellegével kapcsolatos igényét külön perben érvényesítse.
Erre került sor a jelen eljárásban, amelyben a keresetnek való helytadást az I. r. alperes ellenezte. A II. és III. r. alperesek a jelen perben nem nyilatkoztak, a felperes különvagyoni igényét az előző perben elismerték.
Az elsőfokú bíróság ítéletében azt állapította meg, hogy a különvagyonból vásárolt lakóházas ingatlanon részint a felperes különvagyonából, részint a házastársi közös vagyonból fedezett ráépítés az örökhagyó javára – közös szerzés címén – az ingatlan egészéhez viszonyított 19/100 arányban keletkeztet tulajdonjogot. Ezt meghaladóan a tulajdonjog az ingatlan-nyilvántartási bejegyzéstől függetlenül a felperes különvagyona.
Az ingatlannak az örökhagyó tulajdonaként nyilvántartott 1/2 része 200 000 forintban megjelölt értékében állapította meg a perértéket, így az I. r. alperest 76 000 forint vonatkozásában tekintette pervesztesnek. Ehhez képest a felperes teljes személyes költségmentessége folytán az állam által előlegezett kereseti illetékből 7440 forintot az I. r. alperes által rendelt megtéríteni, míg a fennmaradó 4560 forintról kimondta, hogy a felperes teljes személyes költségmentességére figyelemmel azt az állam viseli.
A felperes fellebbezése a keresetének teljes helytadására, az alperes fellebbezése pedig az örökhagyó tulajdonszerzése arányának 25%-ra való felemelésére irányult.
A másodfokú bíróság az I. r. alperes által térítendő illeték összegét annak kimondása mellett, hogy a felperes 38 000 forint tekintetében lett pervesztes, 9720 forintra felemelte, egyebekben az első fokú ítélet megfellebbezett rendelkezéseit helybenhagyta.
A jogerős ítéletnek a perköltség (illeték) viselésével kapcsolatos rendelkezései ellen emelt törvényességi óvás alapos.
I. A bíróságok helyesen tekintették az alperesek közötti pertársaságot egységesnek, kényszerűnek [Pp. 51. § a) pont]. Helyesen állapították meg azt is, hogy a pertárgy értéke az egész vitás illetőség értéke, 200 000 forint. Az okszerűen megállapított tényállás szerint az örökhagyónak a 400 000 forint értékű ingatlan 19/100 része volt a tulajdona. Az ingatlanhagyaték értéke így 76 000 forint volt. Minthogy a felperes 200 000 forint értéket követelt, pervesztes lett 76 000 forint (38%), pernyertes pedig 124 000 forint (62%) tekintetében. A másodfokú bíróság tehát – az elsőfokú bírósággal ellentétben – tévesen állapította meg, hogy a felperes csak 38 000 forint összegben lett pervesztes. A másodfokú bíróság ennek folytán tévesen rendelkezett az illeték, de a másodfokú perköltség viseléséről is. Az első fokú eljárási illeték összegét az elsőfokú bíróság állapította meg helyesen.
II. Az alpereseket egyetemlegesen kellett volna az államnak járó eljárási illeték megfizetésére kötelezni. A Pp. 82. §-ának (1) bekezdése szerint ugyanis a Pp. 51. §-ának a) pontja alá eső pertársakat a perköltség megfizetésére egyetemlegesen kell kötelezni. E rendelkezés alól a jogszabály nem tesz kivételt, még arra az esetre sem, amikor a pertárs a követelést az első tárgyaláson azonnal elismeri, s a Pp. 80. §-ának (1) bekezdésére tekintettel perköltségben nem lenne marasztalható (ennek a körülménynek csak a pertársak egymás közötti viszonyában lehet jelentősége). Nem jelent kivételt az sem, hogy a felperes egy korábbi perben bejelentette, hogy utóbb peresített követelését az alperesi pertárs a korábbi perben, amelyben félként részt sem vett, elismerte.
Téves tehát a másodfokú bíróságnak az az álláspontja, hogy „a felmerült költségeket egyedül az I. r. alperes köteles viselni, mivel a jelen keresettel szemben egyedül ő védekezett, míg a II. r. és a III. r. alperes lényegében a keresettel szemben érdemi védekezést nem terjesztett elő, miként ezt az előző per iratai is bizonyítják”.
A jelen esetben mindhárom alperes részben pervesztes lett. Nem volt törvényes akadálya annak, hogy a felperes a II. és III. r. alperessel szemben a Pp. 78. §-ának (2) bekezdés alapján lemondjon a perköltségigényéről, és ilyen igényt csak az I. r. alperessel szemben érvényesítsen. Lemondhatott tehát az egyébként őt illető 2/3 rész perköltségigényéről úgy, hogy 1/3 rész perköltség viselésére az I. r. alperes köteles. Az állam javára megtérítendő illetéket illetően a marasztalásnak nem előfeltétele, hogy a bíróság valamelyik felet ténylegesen perköltség megfizetésére kötelezze. A felperesnek a saját részére járó perköltségről való lemondása sem szünteti azonban meg – a fél ilyen rendelkezési joga hiányában – az államnak az egyetemlegességhez való jogát, ha az alperesek a Pp. értelmében perköltség viselésére egyetemlegesen kötelesek.
A bíróságoknak nem volt törvényes lehetőségük arra, hogy az alperesi pertársaság tagjai között az eljárási illeték viselésének kérdését eldöntsék (ez nem volt a per tárgya). Különösképpen nem tehették volna meg ezt a II. és III. r. alperesnek a keresetre tett nyilatkozata nélkül.
Mindezekből következik, hogy a bíróságoknak a Pp. 82. §-ának (1) és a 1/1976. (XII. 31.) IM számú rendelet 18. §-ának (1) bekezdése alapján az alpereseket egyetemlegesen kellett volna kötelezniük az eljárási illetékeknek az állam részére való megtérítésére.
III. A fellebbezési eljárásban a felperes nagyobb részben pervesztes lett, ezért a másodfokú bíróságnak őt a Pp. 81. §-ának (1) bekezdése alapján az I. r. alperes részére fellebbezési eljárási költség fizetésére kellett volna köteleznie, a fellebbezési illeték viseléséről pedig a jelen határozat 2. pontjában kifejtetteknek megfelelően kellett volna határoznia.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 274. §-ának (3) bekezdése alapján a másodfokú bíróság ítéletének törvényességi óvással megtámadott rendelkezéseit hatályon kívül helyezte, az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatta és az alpereseket egyetemlegesen kötelezte az illeték megfizetésére. (P. törv. II. 20 124/1983. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás